Micimackó és a Zelefánt (Micimackó 8.) (2005) 84% 131★

Olyan édes volt ez is. Gyerekként is kedvenc volt, de még most is. Nagyon szeretem benne Zsebibaba és Ormi barátságát, olyan szép! ♥♥
Főleg a vége tetszett mikor együtt voltak és mindenki elfogadta egymást! ♥♥
Ormi egyébként nagyon kis aranyos! ♥ Szegény Füles meg mindig lemaradt!
A zenk is nagyon jók. https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
Imádom! ♥♥♥♥

A világ egyik legcukibb meséje
„Ormi-mi-mi-mi-mi, Ormi-mi-mi-mi-mi,
Ormi micsoda név, nékem gyönyörűség…”
Ajánlott megnézni minden fárasztó nap után, kitűnő felüdülést hoz az ember lelkének. spoiler

Az egyik legkedvesebb Micimackó történet, gyönyörű történet, szívmelengető szereplők, és lebilincselő minden korban. :) A zenéje is kedves, Ormi is aranyos, a mondanivaló pedig örökérvényű.
Ha egy kicsit közelebbről megismered, már nem is olyan ijesztő. :)

Olyan aranyos lett! És a Zelefánt nem is félelmetes :)
A dalok fantasztikusak lettek, akaratlanul is hetekig azokat kezdi el dúdolni az ember unalmas pillanatában.

Mintha ezt már írtam volna, de ez az egyik (ha nem a legjobb) micimackós mese. Ormi imádnivaló, és az egész annyira aranyos, közben elgondolkodtató. Nagyon-nagyon szeretem. <3

Megkönnyeztem :')

Nem most találkoztam először ezzel a filmmel – gyerekként rengetegszer láttam, sőt, a Micimackó és a Zelefánt határozottan a kedvencem volt az összes Micimackó-mese közül. Mégis, az emlékek inkább az érzéshez kötődtek, nem a konkrét történésekhez: csak arra emlékeztem, hogy Zsebibaba találkozik a rejtélyes Zelefánttal.

Most, fiatal felnőttként újranézve volt bennem némi félelem, hogy talán megszépültek az emlékek, és a film már nem fog ugyanúgy hatni. De nem így lett – sőt, újra őszintén élveztem. Bár nem nevezném a legjobb Micimackó-filmnek (számomra az első rész továbbra is az etalon), mégis örömmel konstatáltam, hogy ez a történet is működik felnőtt fejjel.

A karakterek továbbra is szerethetőek: Micimackó, Malacka, Nyuszi, Tigris és a többiek pontosan azok, akiket gyerekkoromból ismerek – bohókásak, kedvesek, néha kissé szeleburdik, de mindig önazonosak (ami sajnos nem mondható el a sorozat összes részéről, számomra nagy csalódás volt az, amilyen nemtörődömnek ábrázolták őket a Malacka, a hősben). A látványvilág barátságos, a zenék fülbemászóak, és az egész film atmoszférája pont azt az otthonos érzést adja, amit az ember egy Micimackó-történettől vár.

A film központi üzenete – hogy sokszor csak azért félünk valamitől, mert nem ismerjük – egyszerű, mégis fontos gondolat, különösen egy gyerekeknek szóló mesében. Nem túlmagyarázott, csak éppen annyi, amennyi kell.

Összességében a Micimackó és a Zelefánt nemcsak egy nosztalgikus utazás volt számomra, hanem egy olyan élmény is, ami felnőttként is meg tudott szólítani. Nem tökéletes, de szívből készült – és ez érződik rajta.

Nagyon cuki kis film, imádom a micimackót minden mennyiségben, gyermekkorom egyik kedvenc meséje és a mai napig az. Nem is tudok többet mondani annál, minthogy imádom! :)

Nagyon aranyos mese, mindig szerettem a Micimackót, és ez most sem változott. Kiskoromban láttam már (moziban :D) ezt a mesét, de nem sokra emlékeztem.. Jó volt feleleveníteni :)

emlékszem az időre, amikor megjelent ez a film, és csak most néztem meg először. igazából sosem sajnáltam, hogy kimaradt, mert nem akartam teljesen új szereplőket a pagonyba. most már annyira én sem idegenkedek, nem rossz ez a történet sem.