Melancholia (2021–2021) 85% 4★

Melankólia… sokan ezt a szót összekeverik a depresszióval, számomra valahogy a melankólia amolyan mélabús elmélkedő fázis és ez igaz is szinte az egész sorozatra. Nagyjából a leírás fedi is az egész sorozatot, de ne egy vérszomjas bosszúhadjáratra készüljünk. Ez inkább azt mutatja be, hogy a gyermekünk szeretete nem ott kezdődik, hogy mindig kihúzzuk a csávából, hanem ha megtanítjuk neki, hogy a tetteinek következményei vannak és ezért vállalnia kell a felelősséget, különben elvetemedik az értékrendje és egyre torzabb nemzedék jön létre és persze a korrupcióról. Sztorira nem fecsérelnék túl sok szót, tényleg totál átlagos és nem is ez a lényeg itt.
Karakterek? Az ember az első képkockákból tudja, hogy az életük fejezetének első része teljes kudarc lesz, így összeszoruló szívvel nézi a bimbózó kapcsolatot. Ami egyik oldalról abszolút a tanár, aki képtelen elengedni a tanítványa kezét, hogy igazságot hozzon neki és megmentse, kirántsa a depresszióból, míg a másik oldalon a koravén fiú, aki zseniális, de amennyire imádja a matekot úgy utálja is magát, hogy miért olyan jó benne szép lassan beleszeret a tanárába. Néztem ezt a két karaktert és elméláztam. Miért nincs több ilyen tanár? miért nem adnak az ilyen kincs tanároknak szabad kezet a tanításba? miért törik meg gáncsolják ki őket csak azért mert másképp tanítanak (láthatóan sikeresen)? miért van az, hogy azok a tanárok akik képesek megszerettetni veled egy olyan tényleg dög unalmas tantárgyat mint a matek szép lassan eltűnnek vagy meghasonulnak. Nekem is volt egy matek tanárom, akit imádtunk. Amikor megszületett a második fia azt mondta döntenie kell felneveli a fiát vagy tanít minket, teljesen érthető volt a döntése. Nagyjából azt mondhatom amikor matekot írogattak vagy magyaráztak jobbra-balra annyit sem értettem belőle, mintha kínaiul beszéltek volna, de sanszos a kínaiból is többet értettem volna, mint ebből és itt elszörnyülködtem, hogy Koreában középiskolában tényleg ilyen magas szintű matekot tanulnak? jesszus… Kettősünk nagyon jó volt, Lee Do Hyun szuper volt, tényleg sütött a karakteréről bármit megtenne a nőért, hogy tisztára mossa a nevüket. Míg Im Soo Jung szuper tanárnő volt, aki az elején tényleg csak egy fantasztikus elmét lát a fiúban, akit mindenáron meg akar védeni. Viszont akit imádtam az Yoon Soo apukája a proff, hihetetlenül szerethetőre sikerült. Oh Gwang Rok az őrült zseni szerepében, akinek viszont a tiszta pillanataiban megmutatja milyen zseniális elme is ő. Persze ott van a jó pár diák is a múltban és jelenben is, köztük az imádni való Si Annal. Amúgy nagyjából az összes többi felnőtt karaktert péklapáttal vertem volna agyon, ahogy így átgondolom nem csak nagyjából, hanem tényleg az összeset:D.
Kinek? hát nem is tudom tényleg:) ajánlani mindenképp ajánlom. Romantikus? végig érezni kettejük vonzását egymás iránt, mégis a kapcsolatuk majdnem a legeslegvégéig megmarad amolyan plátói, tehát aki abszolút romantikára vágyik azért ez nem az ő sorozata. Kriminek sem krimi, sok a dráma, de melodrámának sem tudnám kategorizálni. Végig van egy melankólikus hangulata (ki tudja miért:D) éjjel kettőkor úgy kellett a kezemre csapnom, hogy el ne indítsam a következő részt…