A film bámulatosan mutatja be, hogy egy város struktúrája hogyan képes befolyásolni két benne élő személy életét.
Martín és Mariana két szimpatikus, ám magának való, lelkileg törékeny ember, akik a világ elől elzárkózva élnek kicsi lakásaikban, azonban így sem tudják elkerülni, hogy útjaik… [tovább]
Medianeras (2011) 20★
Képek 14
Szereposztás
Javier Drolas | Martín |
---|---|
Pilar López de Ayala | Mariana |
Inés Efron | Ana |
Rafael Ferro | Rafa |
Adrián Navarro | Lucas |
Carla Peterson | Marcela |
Kedvencelte 8
Várólistára tette 40
Kiemelt értékelések
Instant kedvenc! Már az elején érződik, hogy saját egyedi hangulati világa lesz a filmnek. Tetszettek a szövegek benne, a szereplők, az egészen apró szerethető momentumok. A zenéjét imádtam. Az egész miliője, olyan szerethetően-furán-belekuckózósan-jólesősen fanyar. Tényleg minden pillanatát szerettem. Ezerszer megnézős lesz az egészen biztos, mert ilyen hangulatú film az olyan ritka, hogy nagyon. És biztos lesz akit nem fog meg majd a hangulata, az próbálja meg majd máskor, mert a film; ez nagyon-nagyon…
Úgy érzékeny hogy nem túlzó és csöpögős, nem fordul fel tőle a gyomrod. Sőt! Finom, pont csak annyira depresszív hogy ne legyen sok, a kellő pillanatban hangolja a szitut és a karaktert. Lényegében ez van, csak ezt takargatja a sokaság és rakja rá a kilo púdert miközben, ez van, így. És ez így ok is. Rengetek narratíva, rengeteg gondolat, mind tartalmas és érdekes, annyira hogy ez a sokszor nézős amiben még van felfedezni való. Tetszett, jajj nagyon.
végtelenül kedves, könnyed, de mégis összetett film ez, rendkívül szerethető karakterekkel. legyen az Waldo, Vili vagy Wally, találja meg mindenki a hozzá illőt :)
Népszerű idézetek
Ezek a randik olyanok, mint a McDonald's-os menük. Sokkal nagyobbnak, és finomabbnak néznek ki a képeken.
– Until I can work as an architect, I'm designing shop windows. It distracts me from other thoughts. I think of the windows as lost places. They're neither inside nor outside. An abstract and magic space. They reflect a pan of me. At the same time, the anonymity calms me.
– En un sencillo e irreversible acto me desprendo de 38.9 megas de historia. Ojalá mi cabeza funcionara tan bien como mi Mac. Ojalá con un simple clic me olvidara de todo.
– Todos los edificios, absolutamente todos, tienen una cara inútil, inservible, que no dan ni al frente, ni al contrafrente. La medianera. Superficies enormes que nos dividen y nos recuerdan el paso del tiempo, el esmog y la mugre de la ciudad.