Magasfrász (1977) 66% 11★

Hitchcock világának, filmjeinek nagyon ötletes, kicsit amolyan Mel Brooks-módra kedvesen gyerekes paródiája.

Ez egy igazán sikeres Hitchcock paródia, ami azt illeti, valóságos tanulmány a mester filmjeiről és magáról a mesterről is. Van is emiatt egy duplafeneke a mozinak, miszerint jól elműködik önmagában, mint szórakoztató vígjáték, de mégis akkor éri el igazán a kívánt hatást, ha tudjuk, egy-egy jelenetsor, kamerabeállítás vagy képkompozíció mire is akar utalni pontosan – mert itt aztán tényleg minden utal valamire.

Egyébként mint önjogán működő vígjáték, szerintem kevésbé sikerült, mint konkrét paródia – azt hiszem, az efféle mozikat gyerekként kellett volna látni, hogy felnőtt fejjel is önfeledten szórakoztassanak. A humorfaktor tekintetében már érezhető ekkor az Űrgolyhókat már száz százalékban leuraló ökörködés és az éppen csak nem fullban nyomott kreténség, de még nem ez határozza meg a mozi arculatát.
Annál inkább a hitchcocki örökség hol egészen konkrét, hol nagyon finom feldolgozása. Ilyen téren a cselekmény természetesen csak egy ürügy, amibe sokszor még így is inkább beerőltetik a legendás jelenetek parodisztikus reprezentációját, de aki nagyjából látta már a teljes Hitchcock-életművet, sok finomságot fedezhet fel – rögtön a reptéri jelenetsor klipszerű vágása, dinamikája már önmagában annyira hitchcocki, hogy azt igazából nem is lenne szükséges tovább fokozni.
Sajnos a színészi játék Brooks meglepően stabil alakítását nem számítva meglehetősen erőltetettnek hat, bár viccesek és szórakoztatóak a karakterek – mintha egy 16-os karikás Folytassa… részt néznénk.

Sokkal jobb élmény, mint a Tizenkét szék, és tetszetősen komolyabb, mint az Űrgolyhók, legalábbis számomra…