Miközben egy elvetemült drogkereskedő megpróbálja leigázni Marseille-t, egy szélhámos rendőrkapitány és vagány csapata felvesz egy újoncot, akinek megvannak a maga elképzelései.
Leszámolás Marseille-ben (2023–) 2★
Szereposztás
Jeanne Goursaud | Alice Vidal |
---|---|
Nicolas Duvauchelle | Franck Murillo |
Tewfik Jallab | Lyès Benamar |
Moussa Maaskri | Tarek Hamadi |
Samir Boitard | Ali Saïdi |
Mila Rigaudon | Zoé |
Florence Thomassin | Fabiani biztos |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Nekem eléggé bejött, de valószínűleg csak én érteném igazán a felpontozását, ajánlani nem volna úgy igazságos, hogy nem vagyok objektív. Itt legalábbis, úgy érzem, hogy muszáj annak maradni.
Én a francia rapet alapból nagyon bírom, sőt, a külvárosi francia gettók látványa is visszaköszön, amikor a Charles de Gaulle-ról Párizs belvárosa felé felülsz a metróra. Kívül rothad és hanyatlik, belül pedig Yves Saint Laurent.
Nincs olyan gondolkodó ember, akinek ne tűnne fel ez a kettősség, és ugyan itt Marseille a város, ahol az esemény játszódik, tökéletes leképezése azon francia nagyvárosoknak, ahol a turisták előtt az igazi gettó-szegénység és a francia prolik átlagélete jócskán rejtve marad. A hangulata szerintem 10/10, átjön az a presszió, hogy miért lesz egy laza gettógyerekből néhány éven belül alattomos, mindenre elszánt, szívtelen és totálisan intoleráns drogdíler vagy halálra ítélt drogfogyasztó. Bár a témát nem boncolja fel a hat részben, végülis a drog az alapvetés, ebből kindulva szabadul el a pokol. És ennek a pokolnak általában mindig vérengzés a vége – a filmekben legalábbis. Tehát valóban, kiszámítható, és sokhelyütt rendkívül klisés sorozat, pl. rohadtul nem értem a hatodik részbe beleerőltetett egyperces ölelkezést. Pláne, hogy végigujjongtam a sorit azzal, hogy tuszakolták bele a szexjeleneteket mindenáron. Hát de.
Miért kell elhándálni? Az törvényszerű, hogy az ember ha jóképű/jó csaj a kollégája, akkor biztos összefekszik vele? Ugyan már, miért kell ezeket már mindenáron áttolni és lenyomni mindenki torkán? Mi szükség van rá?
Karakterek. Most mit mondjak? Az is baromi unalmas, hogy a főnök két arcot képes felvillantani: a mindenáron „l.baszom a csapatot, mert minden szar, amit csinálnak” és „szuperzsaruk vagytokfiúklányokmindenmegvanbocsátva”. Lapozzunk már ezekről… a franciáktól totál mást vártam.
Viszont, a csapat öt szereplőjét én imádtam. A kohéziót, a belevaló francia menő zsaruszereplőket, a cinkosságukat, az összetartásukat.
Az utolsó rész totál alaptalan és indokolatlan, nem értem a nagydarab rendőr döntését sem, nagyon gyengének tűnik mint indok arra, amit végül tesz. Az írója összecsapta a végét, ez hihetetlen módon érezhető; oké, mindannyian tudjuk, milyen az utolsó pillanatban a határidőt betartani. De ezt ne egy filmnél, ekkora költségvetésnél játsszuk már el… Fejetlen, szervezetlen és középszerű lesz tőle a történet.
Egy szó, mint száz, aki az életérzést vágja, annak nagyon fog tetszeni, mindenki más számára egy unalmas, sablonos középszerű zsarukrimi.
Egy próbát talán megér kategória.
Rendőrős-zsarus sorozat, nagyon sok realitással. Szeretem a franciák, angolok, ausztrálok munkáit ebben a műfajban, minden fikció ellenére életszerűek.
Nem játsszák meg például, hogy senki, soha nem szív el egy cigit, vagy nem jár kocsmába, stb. Néhány amerikai is jó persze, de nagyon elmentek sterilizált irányba.
Visszatérve ehhez a sztorihoz, úgy látom, lesz folytatás, én örülnék neki.
Népszerű idézetek
Benamar:
Néha múködik a társadalmi mobilitás, a senkik lerántják a piramis csúcsán levőket. Ez Franciaország.
Benamar: Menj ki egy kicsit! Megváltozott a külváros.