Láttam a fényt (2015) 63% 56★

1. nézés után:
Tipikus életforma, egy k*rvázó alkoholista Istenadta csodás tehetséggel. Imádom Tomot, de még így sem sikerült megsajnálnom a karakterét. Így is sikerült megutálnom Hanket. Agyba-főbe csalta a feleségét, le is sz*rta őt, de nagyon… Aztán még csodálkozott spoiler…

2. nézés:
Hanket még mindig nem sikerült megkedvelnem. Tipikus bunkó paraszt. Arról nem is beszélve az mennyire ellenszenves már, hogy ő a sárga földig ihatja magát minden nap, de a felesége ritkán iszik egy pohárral már azonnal jön a ”részeg vagy?” kérdés. Gusztustalan. Neki soha nem kell otthon lenni de ha a felesége kicsit később ér haza már hujjujj. Ő kurvázhat nyugodtan, de a felesége szépen fel ne öltözzön mert akkor már k-rva… Ekkora bunkót…

3. nézés:
Mondjuk… Nem csoda hogy olyan lett Hank, amilyen az anyja is egy gusztustalan némber. Meg sem próbálta megkedvelni Audrey-t. Annyira szent volt a fia…. Soha be nem vallotta volna hogy baja van a piával. Szerintem még döntötte is le a fia torkán. Még a kurvázásban is támogatta aztán ő kurvázta Audrey-t… Gusztustalan egy nő. Nem tudok róla szebben nyilatkozni. Audrey-t sajnáltam az elején egyébként. Amikor házasodtak talán nem tudta hogy alkoholista lesz Hank. De legalább nem sajnáltatta magát, lépett. Szimpi.

4. nézés:
Miután már minden karaktert sikerült kielemeznem azt kell mondjam a dalok és a cuki jelenetek miatt csak többször újranézős. Egyébként szerintem a film felépítése és a szereplő válogatás is nagyon jó. Tehát mint film nagyon jó, de mégis lehoz az életről mert ennyi szemét embert egy filmben…

A zene 10 csillag, Tom Hiddleston 8 csillag, egész jól ment az éneklés az akcentus pedig még jobban. Még Elizabeth Olsennek is adok 7-et. A forgatókönyv viszont sok-sok mínusz. Nem nagyon lehetett volna ettől érdektelenebben megírni egy zenei géniusz tragikus életrajzát. Jóformán semmi személyes infó nincs benne. Hiába jön a szöveg, hogy „A man sings a sad song, he knows it's sad”. Csak mi nem tudtuk meg, hogy miért. Női-férfi szerepek… Áhh, hagyjuk is inkább, nem hergelem fel magam. Az egész film nagyon langyos, csírájában mutatja csak meg azt, hogy Hank Williams már a saját korában mekkora sztár volt. Johnny Cash-t kellett volna inkább idézni, az ő dalában minden benne van.

„The Night Hank Williams Came To Town”

Harry Truman was our president
A coke an burger cost you thirty cents
I was still in love with Mavis Brown
On the night Hank Williams came to town.

„I Love Lucy” debuted on TV
That was one big event we didn't see
'Cause no one stayed at home for miles around
It was the night Hank Williams came to town.

Mama ironed my shirt and daddy let me take the truck
I drove on out to Grapevine and picked old Mavis up
We hit that county line for one quick round
On the night Hank Williams came to town.

A thousand people sweltered in the gym
Then I heard someone whisper; „Hey, that's him”
That's when the crowd let out this deafening sound
It was the night Hank Williams came to town.

On and on he sang into the night
'Jambalaya', 'Cheatin' heart', 'I saw the light'
How'd they get Miss Audrey in that gown
On the night Hank Williams came to town.

Mavis had her picture made with Hank outside his car
She said; „He sure is humble for a Grand Ole Opry Star.”
Mavis said: „Why don't we hang around
It ain't often that Hank Williams comes to town.”

While Hank signed his autograph on Beaulah Rice's fan
Mavis got acquainted with the Driftin' Cowboys Band
The effect on all our lives was quite profound
On the night Hank Williams came to town.

Szörnyen untam. Csupán két okom volt megnézni ezt a filmet. Az egyik Elizabeth Olsen, a másik Tom Hiddleston.
Nem vagyok oda az életrajzi filmekért, főleg nem egy olyan emberéért, mint Hank Williams. Az alkoholizmus és a megcsalás nálam nem nyerő, akármilyen tehetséges is az ember.
Mindezek ellenére Elizabeth és Tom is jól játszották a szerepüket, miattuk kap a film 4 csillagot.

Az a helyzet, hogy a country zenével engem aztán tényleg ki lehet kergetni a világból, viszont a film elérte, hogy ne kapcsoljam ki idegből a 10. percnél.

Ami tetszett:
– Jó a hangulata.
– Szép a képi világa.
– Jó volt a színészi játék, az éneklés meg… wow. Kellemes meglepetés volt. (Ilyenkor annyira irigy vagyok. Azt tudtam, hogy Tomnak jó hangja van, na de még Elizabeth is tud énekelni?! Én bezzeg még egy Boci-boci tarkát se tudok értékelhetően előadni, ezek meg…áh, hagyjuk. :D )
– Lekötött, annak ellenére, hogy se a country műfajt nem szeretem, se az életrajzi filmeket.

Ami nem tetszett:
– A film nem mutatja meg, mitől volt ez a hapsi ennyire zseniális (csak az interjús rész sejteti).
– Kevés volt az akkori showbizniszbe betekintős rész, pedig kíváncsi lettem volna még többre.
– A befejezést elkapkodottnak éreztem.
– A gonosz vén banyát senki nem gurította le a lépcsőn.

Egyébként az interjús jelenetsor volt a kedvencem, nagyon találó.

Hát sajnos ez nem a legjobb életrajzi film volt, amit láttam, de a zenék még így is tetszettek benne. Tom és Elizabeth sokat dobtak a filmen, miattuk érdemes volt megnézni. Egyébként inkább unalmas volt, de mikor énekeltek az kicsit emelt a hangulaton.

Zseniális színészi játék és csak én nem tudtam hogy Tom Hiddleston ilyen irtó jól tud énekelni?!?! De viszont lehet hogy ez a Hank Williams nagyon jó zenész volt de hogy emberileg milyen egy beteg ember volt arra nincsenek szavak. A film amúgy egészen jó, a country zene meg nem is olyan rossz.

Annak ellenére, hogy az ilyen témájú filmek, mennyire nem kötnek le engem, ez egész érdekes volt. Végig tudtam nézni, anélkül (többnyire) hogy bármi mást csináltam volna közben, és ez nálam elég ritka. Bár lehet ehhez hozzátett Tom Hiddleston jelenléte is :D

Hát elég zűrös életet élt…

Én ezt rendkívül vontatottnak éreztem… valahogy nem tudott megfogni se a kor szelleme (amiből olyan nagyon sokat nem is próbáltak meg átadni), se a főszereplő személye, hiába játszotta Tom Hiddleston. Úgy látszik egy végtelenül unalmas és szürke forgatókönyvet (vagy életet?) ő sem tud színessé tenni, viszont az tény, hogy inkább bele se merek gondolni, milyen szinten lett volna ez elalvós, ha nem ő lenne Hank. A zenék sem tetszettek különösebben, és Williams halála sem érintett meg, tekintve, hogy nem nagyon erőlködött a történet során azért, hogy bárki szívébe lopja magát. De a nők legalább szépek voltak, Tom meg állati jóképű kalapban meg öltönyben, de ez messze nem elég ahhoz, hogy elvigye a filmet a hátán. Szóval nagyon egyszer nézős.

Nos, erről a filmről nem gondoltam volna, hogy le fog nyűgözni, de így lett. Egy kiváló zenész életét követhetjük végig, hogy hogyan lett sztár, végül pedig hogyan jutott el a halálig.
A zene elképesztő, a negyvenes-ötvenes évek hangulata belengi az egész filmet. Ugyan nem ismerem Hank Williamst, de méltó életrajzi filmet kapott.