Kuuchuu Buranko (2009–2009) 78% 4★

Nakamura Kenji a kedvenc rendezőim közé tartozik, annak ellenére, hogy nincsen sok sorozata, és azok közül kettő sem tetszett igazán, sőt, a Gatchaman Crowdssal ki is lehet kergetni a világból. Azonban mint az Ayakashi, a Mononoke, és a Tsuritama rendezőjeként újabb és újabb kedvenceket köszönhetek neki. Bár a Kuuchuu Buranko nem lett kimondottan kedvenc animém, de miután befejezetem a nézését nagyon sokáig velem maradt, és minél többet gondoltam rá, annál jobban tetszik maga a sorozat. Miután megnéztem 7 pontot adtam rá, de ahogy elkezdtem írni az értékelést először 8-ra, majd 9-re vittem fel a pontozást, de azt azért nem hiszem, hogy újra is fogom nézni, tehát kedvenc nem lett, de végül is ki tudja?
A sorozat főszereplője egy furcsa pszichológus, Irabu-sensei, aki háromféle alakban jelenik meg az anime folyamán. Általában egy borostás, zöld medveként láthatjuk, rózsaszín kereszt alakú mintával a jobb szeménél, aki gyerekes viselkedésével gyakran felhúzza a betérő pácienseket, akik emiatt sokszor megkérdőjelezik a hitelességét. A gyermeki alakja pedig ennek éppen az ellentéte: cinikus, kiábrándult, és kinézete ellenére egy tapaszalt felnőtt benyomását keltő, a végletekig őszinte emberként jelenik meg. A harmadik, vélhetően valódi alakja viszonylag ritkán tűnik fel, de ő az egyensúly a másik két alteregó között, egyszerre tud gyerekes illetve cinikus is lenni.
Irabu karaktere kicsit hasonlít a Kusuriuri karakteréhez, mindketten kitűnnek a többi karakter közül, bizonyos értelemben fölöttük állnak, illetve elég misztikusak ahhoz, hogy a nézőnek kelljen kitöltenie a hézagokat. (Bár Irabu karakteréről kicsit többet tudunk meg, de azért nem sokkal.) Minden epizódban egy-egy újabb pácienst ismerhetünk meg. Miután betévedtek Irabu „barlangjába”, már nem menekülhetnek, feltűnik Irabu asszisztense, Mayumi, aki egy nagyon dögös lány, és gyakran úgy elbűvöli a dekoltázsával a pácienseket, hogy azok észre sem vették, és már meg is kapták Irabu „vitaminbombáját” egy injekció formájában. Mayuminak kétféle alakja van, egy rendes rajzolt, illetve egy valódi emberi, ami elég furcsa megvalósítás, azonban ennél a sorozatnál jól működik. Mayumi eléggé magának való lány, olykor kissé érzeketlenül viselkedik, azonban van néhány páciens, aki közelebb került hozzá (nem romantikusan), akik felkeltették az érdeklődését, és olyankor ő is segít nekik. Minden páciensek a szuri után előtűnik az állati alakja, ami bizonyos tekintetben a betegségüket szimbolizálja. Például annak, aki kétségbeesetten próbál normális lenni, egy kaméleon az állati alakja. Ettől kezdve pedig mindig, amikor eluralja őket a betegségük, akkor állatfejű, antropomorf lényként jelennek meg. Maguk a páciensek háromféleképpen jelennek meg, vagy rendes rajzolt karakterként, hol pedig valódi emberként jelennek meg, általában akkor, amikor egy érzelmi megrázkódtatás érte őket, vagyis a betegségüket kiváltó ok előtűnik, illetve pedig az antropomorf alakban. Irabu gátlástalanul beleássa magát a páciensei életébe, valamelyik alakbjában – a helyzettől függően – állandóan velük van, és sokszor provokálja is őket, hogy szembe merjenek nézni a problémáikkal. Van még egy állandó szereplő Irabun és Mayumin kívül, ez pedig a kommentátor Fukuicchi. Nem is annyira szereplő, mert az a feladata, hogy amikor Irabu közöl egy diagnózist, akkor gyakolratilag felugrik a feje (maga a karakter gyakorlatialg Kenji Fukuinak, a FujiTV híres bemondójának a feje egy animált felsőtestre applikálva) mint egy s*xvideó a sorozatbarátos linknél, és megosztja velünk röviden és szakszavak nélkül, mi is az az aktuális betegség. Van néhány páciens, akik több részben is feltűnnek a sajátjukon kívül, leginkább a baseball játékos Bando tűnik fel több részben is akár a tévében, újságcikkben, vagy akár csak a háttérben.
Mivel epizodikus, és nincs benne hosszabb ívű történet sem, minden páciensre egyetlen epizód jut – ez viszont óhatatlanul azt eredményezi, hogy vannak jó, közepes és unalmas epizódok benne, valamint néhány páciensből többet, néhányből pedig kevesebbet kapunk, mint kellene.
Az anime kinézete elég furcsa. Nem csúnya, de azért szépnek sem mondanám, inkább maradandó, és az biztos, hogy nagyon egyedi. Mondhatjuk úgy is, hogy az anime kinézete a 2D és a 3D határán egyensúlyozik, és néha megbotlik, és határozottan az egyik vagy a másik irányba billen, főleg a karakterek megjelenítésénél. Irabu az egyetlen, akinek nincsen „valódi” 3D-s megjelenítsée, ezzel is fokozva a karakter misztikusságát.
Összességében bár maga a sorozat nem lett kedvenc, de mindenképpen egy nagyon egyedi és maradandó sorozatról van szó, amit érdemes volt megnézni.