Kutyám, Jerry Lee (Kutyám, Jerry Lee 1.) (1989) 81% 241★

Örök kedvenc.

Mennyire szeretem a mai napig! :D Gondoltam, hogy pakoláshoz berakom, és a háttérben majd jó lesz, ehhez képest leültem a monitor elé és a végéig odatapasztott. Nem vagyok vígjáték-centrikus, de ezen mindig olyan jóízűen tudok nevetni, visszaad egy cseppnyi gyerekkort, és hát nincs mit szépíteni, a mai napi spoiler.
Ha manapság is ilyen vígjátékokat gyártanának a szexorientált amerikai blődségek helyett, azt hiszem, lenne egy új kedvenc műfajom.

Ez számomra megkopott egy kicsit az évek alatt. No nem Jerry Lee vagy Belushi, ők nagyon jó és vicces párost alkotnak, de a nyomozós rész, lássuk be, elég béna, nem emlékeztem rá, hogy ennyire.

A kutya cuki. Viszont James Belushi… Khm. Inkább nem, köszönöm.

Nyilván a kutya kapja az összes csillagot, de egyébként ez tipikusan az a film, amit akkor nézel meg, amikor valami tóparti településen nyaralsz, és csak a műholdas tv-szolgáltatót tudod fogni, ahol esténként ilyen és ehhez hasonló filmeket adnak, annak tudatában, hogy az átlag néző ilyenkor valami egyszerű, könnyed alkotásra vágyik, amivel elvan a nap végén 1,5-2 óráig.
Én most nem ilyen szituációban voltam, de ezt az érzést keltette. Bambulásnak, agykikapcsolásnak nem volt rossz, de részemről sok lapos rész volt benne, és csak a jópofa kutyás jelenetek zökkentettek ki.
Az Egyik kopó, másik eb (1989) szerintem sokkal jobb, ha már kutyás-rendőrös téma.
spoiler

Nem tudom, hogy hányszor láttam moziban, videókazettán, tévében, de egyszerűen nem tudom megunni.
Számomra az egyik alapmű a kutyás filmek között:).

Nem láttam olyan sokszor, de emiatt minden nézés nagyon jól esik. Dooley figurája elképesztő jól van kitalálva és megcsinálva, minden nyüzsgése ellenére érzékeny szeretettel és figyelemmel fordul a párja felé, Jerry Lee problémás lelki világa is jól árnyalt. Kevés dumával és kevés képkockával nagyon pontosan fejezi ki a rendező, hogy milyen egy jól működő, értő és érző kutya-gazda kapcsolat. A végén annyira átéreztem, hogy spoiler

Rex után ő a második kedvenc kutyusom:) S még sokan kérdezik miért is a németjuhász a favorit?:) Hát hogy nem lehet szeretni az ilyen okos kutyusokat?:)
A film nagyon jó, vicces, leköti az embert, és sohasem untatja.
Nem tudom még meddig bírja majd a VHS kazetta, mert az évek alatt már lassan rongyossá kopik annyiszor néztem.

Akárhányszor nézhető klasszikus, egy mindig szórakoztató Belushival és az egyik legszebb és legfontosabb kutyafajta képviselőjével,valamint egy parádés gonosszal.Mindez megtoldva pörgős rendezéssel,bármikor fogyasztható csemege!!! A film vége pedig szépen bemutatja,egy állat hogy a szívéhez nőhet egy embernek.

Gyerekkoromban ki tudja hányszor megnéztem. Imádtam Jerry-t.