Különleges életek (2019) 87% 59★

Elgondolkodtató, szeretetteljes, az emberi odaadásról és törékenységről.

Szívbemarkolóan gyönyörű. Bántóan és kínosan aktuális. Mást nem tudok írni. Ja, de, igen. Ezek az emberek csodálatosak. Igazi hősök és csodálatra méltóak. Sokkal több ilyen személyiség kellene, szebb – és élhetőbb – hely lenne tőlük ez az elcseszett világ.

Az Életrevalók után nagyon nagy elvárásokkal kell szembenéznie ennek a filmnek. Lesz-e olyan erős, jó, tartalmas, maradandó? Hozza-e ugyanazt a hatást, élményt?
Az Életrevalók kamaradráma, ez a film sokkal hangosabb, pörgősebb, színes mozaikdarabokból rakja össze ennek a két intézménynek világát, nem fókuszál 1-2 történetszálra, hanem ad egy nagyon erős benyomást. Van egy keret a vizsgálattal, de a fő cél a hangulat átadása, az „autizmus” mint fogalommal kapcsolatos benyomások szélesítése.
Nagyon szép és erős a végeredmény. Ugyanolyan érzékeny, mint az Életrevalók volt, de mégis más film.

Nem értem miért van rajta a vígjáték műfaj, mert ez nagyon nem az. Hanem kőkemény dráma és emberi életek, sorsok.
Nagyon megható és tanulságos film. Viszont szörnyű ez, hogy a családok és az állam is milyen egyszerűen lemond a sérült gyermekéről, sérült emberekről.
Miért nem tudjuk megérteni azt aki egy kicsit is más?

Gyógypedagógusként, úgy hogy 25 éven át az autista gyerekek fejlesztése volt az életem, mélyen megérintett…
Végre egy film, ami túlmutat a Rainman sztereotípiáin és közelebb hozza mindenkihez a valóságot.
Szomorúan láttam, hogy tőlünk nyugatra is ugyanolyan küzdelmet vívnak szülők és szakemberek egyaránt…

Nagyon szép, megható film, érdemes megnézni!

A háttérben megbúvó tanulság a lényeg: a sokszínűségben és az összefogásban rejlik a boldogság. És a bürokrácia egy baromság.

Nagyon jók a színészek. Bár ezzel semmi meglepőt nem mondtam. Társadalom feladata vagy a család feladata? Számomra ez a film által közvetített fő kérdés. Lehetne róla elmélkedni és még sok más dologról, de akkor nem a filmről beszélnénk, hanem a valós problémáról. A film maga könnyed, amennyire egy ilyen téma ezt engedi. Szerencsére nem történt benne semmi krívó szörnyűség (nem halt meg senki, nem bántottak senkit, ilyenekre gondolok). Nyugodtan meg lehet nézni. Elgondolkodtató.

„nem is tudom egészen
pontosan hogy látsz engem
de lefogadom hogy nem úgy
ahogyan érzem magam”

Ezzel a versszak kezdődik Bérczesi Róbert Olyannak láss c. száma, amit akár a film szereplői is mondhatnának.
A cím nagyon találó. Betekinthetünk pár nem mindennapi, nehéz sorsú életbe. Egy közösség, egy csapat fiatal néhány autista és más problémákkal küszködő gyermekkel foglakozik nap mint nap. Az ún. Fészek tevékenykedése tényleg példaértékű. Jó volt látni, hogy ezt így bemutatták. Viszont szerintem attól, hogy valami igaz történet alapján készült, nehéz témájú stb. még nem kell feltétlenül szeretni is. Ezért lemerem írni, hogy nekem ez a film összességében nem tetszett.
Nagyon lassan történtek benne a dolgok. Vánszorogtak a szereplők. A színészek játéka ettől függetlenül jó volt, de különösebben nem kedveltem meg egyiküket sem. Lehet, hogy magasak voltak az elvárásaim. Tekintve, hogy Olivier Nakache rendezte, akinek az Életrevalókat köszönhetjük.
Nálam nem volt katarzis sem meghatódottság. A legizgalmasabb rész számomra az volt, amikor spoiler. Ezt a jelentetet leszámítva erősen unatkoztam. spoiler
Aki ebben a témában nézne valami jobbat, annak én inkább a
Ki köti be a cipőmet? (2011) c. svéd filmet ajánlom.