Kkotboda Namja (2009–2009) 79% 62★

Igazából tipikus koreai dráma:) pár ilyen sorozat után azt kell mondjam, túl sok meglepetést/fordulatot nem hozott a sorozat mégis odaszögezi az embert a képernyő elé:)
Én a vége fele azért kicsit másképp rakosgattam volna össze Figyelem a spoiler tényleg spoiler!:P spoiler
Az F4 amilyen kis genyók társasága volt az elején, annyira a szívemhez is nőttek a végére:) Ilyen barátokra vágyik az ember, itt már szinte testvérek:) Jan Di szüleitől kirázott a hideg egyik felől, más felől meg tényleg egy „normális” család. Kis öcsit és Ga Eult nagyon kedveltem:)
Több volt a sírás, mint a nevetés, de jó volt ez így ahogy volt:)
Az ember tudja a végén ki mellett köt ki Jan Di, de mégis…nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de nálam Ji Hoo vitte a pálmát a végére.
Ahhhh és még valami Lee Min Ho haján még a végén is vigyorogtam. Az elején, amikor megláttam a bodri haját sírtam a nevetéstől, végére azért már kikupálódott… kicsit:DD

Minden, komolyan mondom minden, benne van, ami egy koreai drámában csak lehet. Rettentő hosszú, és arra nagyon emlékszem, hogy már nagyon vártam, hogy végre az utolsó epizód jöjjön…
Rettenet klisé és sajnos Min Ho avval a frizurával nem tudott kárpótolni semmiért xD

Ez volt életem első doramája, így nincsen viszonyítási alapom. Előfordulhat, hogy elfogult leszek és később másképpen fogom gondolni az itt leírtakat, de legyen – vállalom a felelősséget. :D
Szóval… Én ennyit életemben nem sírtam xD Az idegeim romokban, a szívem darabokban, a lelkem megtörve. Minden bajom van. Még a könnyeim is elapadtak így a végére. A szemeim tiszta vörösek és rettentően fájnak. ><
Az alaptörténetet nagyon szerettem, bár teljesen másra számítottam a fülszöveg alapján. Nekem több volt benne a dráma, mint a vígjáték, bár ezt így utólag nem bánom. A szereplőket nem kedveltem. Geum Jan Di borzasztóan idegesített, legszívesebben megvertem volna. Az egyetlen, akit végig imádtam, az Ga Eul volt. Soha nem tett vagy mondott semmi olyat, amiért kiakadtam volna rá, így jogosan nyerte el ezt a „címet”. :D A végére sikeresen megkedveltem Yoon Ji Hoo-t. Mindig ott volt, mikor kellett és jókor hangzott fel a szívében az a bizonyos vészjelző. Először dühös voltam rá, de rájöttem, hogy úgyis Jun Pyo mellett fog kikötni a „drága” főszereplő. Furcsa volt még, hogy nem fektettek akkora hangsúlyt Ga Eul és Yi Jung kapcsolatára. Szívesen elnéztem volna, hogy mi alakul ki még kettőjük között. :)
Összességében szép dorama. Sírós, érzelgős, hajkitépős, körömrágós. Nem bántam meg, hogy időt szántam rá, de nem is lett kedvenc. A következőt megpróbálom úgy kiválasztani, hogy nézés közben ne fulladjak bele a saját könnyeimbe… xD

Ez a sorozat az egyik „guilty pleasure”-öm, még akkor is, ha néhol bugyuta, kiszámítható és nyilván klisés (mondjuk szerintem ez főleg a végefelé). Párévente újranézem, mert csak. :D Ismerem és szeretem a mangát, ami az alapja a történetének (Hana Yori Dango), és bár az eredetinek csak a nyomait lehet benne felfedezni, mégis szeretem ezt is, és valahogy jobban, mint a japán feldolgozást. Lehet azért, mert Domyoji karakterét Gu Jun Pyo egész jól visszaadja. Persze a mangában sokkal árnyaltabb és mélyebb, de ez mindig így van. A másik oka pedig az eredeti zenék. Nagyon fontos a kiemelés, mert ezeket a zenéket szinte egy az egyben lecserélték benne, és most már szinte csak az új van fent mindenhol… Ezt 2021-ben vettem észre, amikor újfent beszereztem a sorozatot egy újranézésre. Egyszerűen nem is értem, és felért egy nagyobb sokkal, annyira a veleje a sorozatnak (szerintem)… Azért még megtaláltam a régit is, igaz, gyengébb képminőséggel, de akkor is aranyat ér. Csakis a régi zenékkel szabad nézni!! (Ehhez tipp: 2021 előtti feltöltéseket kell keresni… de lehet már ez sem hoz eredményt, nem tudom…)

Ez volt életem első doramája, és emiatt szerettem bele a koreai nyelvbe, kultúrába, filmkultúrába, gasztronómiába és történelembe. Igaz, kicsit szappanoperás, és azóta láttam már ennél milliószor jobb doramát, mégis imádom, mert első szerelemnek számít. :)

A teljes értékelés megtekinthető a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/09/boys-over…

„Alapjába véve nem lett volna semmi baj ezzel a sorozattal, mégis sikerült úgy megoldani, hogy egy igényes néző a haját tépje már 3 rész után. Adott egy gazdag, beképzelt pasi, és egy szegény polgárlány, akik hosszú szenvedés során találnak egymásra. Tipikus, nem? Annak ellenére, hogy nem nagy szám a történet, és igazából ebben az egy mondatban össze is tudtam foglalni, azért volt sok jó oldala is: én például magukat a karaktereket nagyon szerettem, hiszen ha már a történet nem erős, akkor a karaktereknek muszáj annak lennie. Az F4-től például oda meg vissza voltam annak idején, imádtam őket. Nem azért, mert baromi jól néznek ki, hanem a köztük lévő barátság miatt. Ha mást nem is, az F4 barátságát gyönyörűen bemutatták. Még a veszekedéseiket is nagyon szerettem, mert megmutatta, mennyire törődnek egymással, annak ellenére, hogy pasik, és emiatt alapból nem fognak egymás nyakába ugrani.

Csakhogy volt egy óriási bajom az egész sorozattal, amin egyszerűen nem tudtam túllépni… És az Geum Jan-Di volt. Úgy gondolom, hogyha egy gazdag, és baromi helyes pasi beleszeret egy szegény polgárlányba, és kockáztatja az egész jövőjét, a cégét, az alkalmazottainak és a családjaiknak jövőjét, akkor annak a lánynak vagy nagyon különlegesnek kell lennie – vagyis megnyerő, egyedi személyisége van, vagy épp karizmatikus, valami miatt kilóg a sorból – vagy nagyon szépnek kell lennie. Geum Jan-Di egyik sem volt. Az egész sorozat alatt szörnyen irritált. Egy középszerű trampli, arról meg ne is beszéljünk, hogy valahányszor enni láttam, elkapott a hányinger. Különlegesnek sem mondanám, mert buta, mint a tök, és semmiben sem kiemelkedő. Mindemellett a történetben Ji-Hoo is beleszeret ebbe a lányba. Róla tudni kell, hogy egy nagyon visszahúzódó karakter volt, aki nem zavart sok vizet, és igazából el volt ő magában az egész sorozat alatt. Na de mielőtt a kis Jan-Di megjelent, szerelmes volt egy gyönyörű modell lányba. Emiatt annyira hiteltelenül hatott, hogy fülig beleszeretett ebbe az igénytelen, rém otromba lányba, akibe az ég világon semmi nőiesség nem szorult.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/09/boys-over…