Kipo és a csodálatos szörnyek kora (2020–2020) 83% 16★

Rohadt jó soundtrack, király karakterek, szupi látványvilág. Nekem ennél több nem is kellet, megimádtam a sorozatot ♥(ˆ⌣ˆԅ) spoiler Dave personally a lélek állatom..mutánsom? akármim lett, mert egyszerűen éltem-haltam érte xD Örültem hogy az LMBT témát jól kezelték spoiler Igaz, az első évad még annyira nem ütős DE a második eszméletlenül jó (/◕ヮ◕)/ A harmadik meg számomra mindenben kiváló lezárás lett ╰(✿´⌣`✿)╯♡

Nálam mindhárom évad masszívan 9 csillag. Nincs unalmas rész, csodásak a színek, jók a zenék, a karakterek, tetszik a felépített világ és a mondanivaló pedig csillagos ötös.

Hát nekem ez az év rajzfilmsorija lett :D Zseniális!
Borzasztóan színes az egész és nem csak konkrétan a színekre értem.
1.évad: Meglepődtem, hogy mennyi hétköznapi problémát hoznak fel, amiből egy gyerek tanulhat. A legmeglepőbb természetesen a menstruáció ilyesfajta megjelenítése :D de ott van még a másoknak való megbocsátás, a helyzetek diplomatikus kezelése, a melegség, az hogy valaki más kívülről, mint a megszokott, az elfogadás, a jó útra térés, az összetartás, a pozitív csalódások és még sorolhatnám. És mindezt úgy megjelenítve, hogy egy borzasztó izgalmas történetet kapunk :D nekem ez shut up and take my money *itch
2. és 3. évad röviden tömören ismétlem shut up and take my money ٩(❤◡❤)۶

Kár, hogy nincs magyar szinkron, most minden szülőnek mondanám, hogy ez egy kötelező mű a gyerekének ^^

Az értékelés 1,5 évad megtekintése után született.
Mint a legtöbb animációs sorozatra, erre is véletlenül bukkantam rá, és továbbra is úgy gondolom, hogy a filmipar jelenleg ebben a műfajban termeli ki a legminőségibb alkotásait. A Kipo egy újabb példája azoknak az animációs sorozatoknak, amik egyszerre viccesek, szórakoztatóak, rendelkeznek egy koherens világépítéssel, és emellett még azért tanítanak is valamit az ifjabb korosztálynak. Egészen bámulatos hogy a legtöbb műfajban már egyáltalán nem érdekel és csak fujjogok a tinédzser főhőssel rendelkező művekre, mert nem tudok azonosulni már a problémáikkal; az animációs sorozatok viszont simán behúznak így is.
Ezeknek a daraboknak a sorát erősíti ez a sorozat is.
A történet röviden: 200 évvel járunk előrébb az időben a jelenünknél; a világ egy furcsa mutánsokkal teli, veszélyes hely, ezért az emberek föld alatti bázisokban élnek. Egy ilyen bázis lakója a főhősnőnk is, aki egy földrengés miatt elsodródik a családjától, és az addig számára ismeretlen felszínen köt ki. Szerencsére nem olyan fából faragták, hogy sokáig csüggedjen emiatt, és hamar a családja és barátai keresésére indul; közben pedig megismerkedik a felszín számtalan csodájával és veszélyével, és új barátságokat is sikerül kötnie. Természetesen ami eleinte egy sima hazatalálás történetnek indul, az idővel megmutatja a mélységeit is, és egy szövevényes, összeesküvésekkel és a valóságnak fittyet hányó DNS manipulációval teli kalanddá forrja ki magát. A főhősnőnk pedig a világ titkai mellett felfedezi önmagát és a rejtett képességeit is.
Rögtön az elején kiemelném a sorozat zenéjét – a készítők láthatóan szeretik a zenét és ezt ki is akarták hangsúlyozni, ezért a legtöbb karakter ért valamilyen hangszerhez, és 2-3 részenként van valami vicces, nem ritkán oktató jellegű dalocska vagy valami zenéhez kötődő mutáns (dubstep méhek rulz ). Ez ügyesen támogatja meg az egész sorozat hangulatát.
A szereplők tinédzserek, mindenkinek megvan a maga hibája, de evvel együtt optimizmusuk, életvidámságuk és lazaságuk könnyen szerethetővé teszi őket. Kipoval szerintem mindenki aki hozzám hasonlóan imád megsimogatni bármilyen állatot, függetlenül attól hogy ez milyen kockázattal jár, könnyedén fog majd azonosulni.
Hiába a poszt apo világ, itt nem lesz siránkozás afelett, hogy régenmindenjobbvót, ez a sorozat hiába sejteti, hogy az emberiség valami durva katasztrófát élt túl (gyaníthatóan nukleárisat) a legsötétebb pillanataiban is egy pozitív, életigenlő és rendkívül optimista hangulatot áraszt; ezt megtámogatják a fentebb említett karakterek, illetve a zene is; plusz hozzátenném még a rajzolást – minden nagyon színes és menő és vidám, még az ellenfelek is.
Az animáció kicsit egyszerű, kicsit szögletes, de csúnyának nem mondanám, a karakterdizájnok kifejezetten kreatívak.
Egy dolog van, ami egyelőre nem igazán tetszik – a főgonosz karakter egyszerűen nyomi. Idegesítő, hisztérikus, értelmetlenül destruktív és messze nem olyan fenyegető sem viselkedésre se sehogy, hogy elhiggyem róla; ember és állat egyaránt retteg tőle, fajtól függetlenül. Kár érte, mert a többi karakter ennél sokkal árnyaltabb.
Összességében ettől függetlenül akinek bejött az Amphibia – Owl House – Gravity Falls jellegű, életigenlő, cuki és vicces animációs sorozat életérzés, annak bátran ajánlom megtekintésre. Plusz előny, hogy lezárt sorozatról beszélünk, ami miatt nem kell rettegni hogy vajon lesz-e pénz befejezni vagy sem. Nézzétek meg mielőbb.

Zeneileg, képileg is nagyon jól sikerült sorozat. De ami ennél is fontosabb, hogy a nagyon szerethető karakterek és a pörgős, érdekes történet simán végignézeti az emberrel a 30 részt, miközben nem nagyon ül le sehol a hangulat.