Kingudamu (Kingdom 1.) (2019) 65% 6★

Hjajj, istenem, ez borzasztó volt. XD

Szóval vannak azok a történetek, amik jól működnek mangában, esetleg elmennek animében, de élőszereplős verzióban teljesen komolyan vehetetlenek. Na, ez is ilyen.
Tele van tipikus japános baromságokkal (monológot nyomatunk haldoklás/szenvedés közben, non-stop hangosan rikácsolunk, mert attól sokkal keményebbek leszünk, mindig pont jó szögből lobogtatja a hajunkat a szél, stb.)

AMITŐL KIKÉSZÜLTEM:
– Szörnyen színpadias az egész. Mintha a színészek kezébe adták volna a mangát, hogy „Tessék elolvasni, és leutánozni!” ők meg rávágták, hogy „Igenis!”. (Én tökre bírom Yamazaki Kento-t, de amit itt művelt… szörnyűűű. XD)
– A sztori ezerszer lerágott csont.
– A fizika törvényei nem mindig voltak érvényesek.
– Tele van mindenféle idétlenséggel, ami képregényben valószínűleg nem zavart volna, de itt… a bagolykosztümös lány (?). A hegyi emberek vezetőjének hangtorzítós sisakja van, mert… hát mert csak. Van egy ogre méretű, és kinézetű fazon a trónbitorló seregében, de hogy ez a fazon miért így néz ki és honnan a bánatból került oda…? Ember volt egyáltalán?

AMI JÓ VOLT:
– Shin benyögése, mikor a haditanácsban számolnak, hogy melyik oldalon hányan vannak. spoiler :D
– Hogy Sakaguchi Tak volt a főboss… :,D

Összességében: agypusztító. A két folytatást a saját mentális épségem érdekében inkább kihagyom.

(Annyi haszna viszont volt a film megtekintésének, hogy legalább megnéztem, és megjegyeztem a méreg kandzsiját. Biztos baromi sokszor lesz rá szükségem az életben. XD)

A teljes értékelés a blogon olvasható: http://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2020/12/kingdom.html

„Na ez volt aztán a lendületes film. Húztam a számat a 2 órára, de a fene egye meg, jó gyorsan vége lett. Annak ellenére, hogy egy tipikus, semmi újat sem mutató történetről van szó, én nagyon élveztem. A történet annyiból áll, hogy Eisei öccse magát különbnek gondolván lázadást szít és elveszi a trónt a bátyjától, aki nyilvánvalóan megpróbálja azt visszaszerezni. Shin nem egészen véletlenül, de nem is saját akaratából belekeveredik a dolgokba, és Eisei oldalára szegődik, hogy valóra váltsa a saját, és barátja, Hyou álmát, és nagy tábornok váljon belőle.

Általában mindig sokkal szigorúbban igyekszem szemlélni a filmeket, amikor véleményt írok, mint ahogy valójában éreztem, de így próbálok valós képet adni az egészről. A történet nem volt kiemelkedő, egy középkategóriás film, igazából teljesen kiszámítható, pontosan tudjuk, mi fog történni és mi lesz a vége, de valahogy mégis olyan lendületes és magával ragadó az egész, hogy elnéztem a kliséket és hogy semmi egyediséget nem vittek bele (aminek az is lehet az oka, hogy egy nagy sikerű manga adaptációja, tehát a készítők keze is megvolt kötve).

Bár 2 órás a film, de ezt nagyon nem lehet érezni rajta, pont a lendülete miatt; egyszerűen egy felesleges percnyi üresjárat sincsen, és pont ezért nem figyel fel annyira a néző arra, hogy micsoda egy fantáziálatlan tucatsztoriról van szó.

Engem igazából Shin vett le a lábamról (bár megjegyzem az ő karakterében is látom a hibákat). Ez a srác annyira barbár és otromba volt, de mégis tüzes és erőteljes, és csak úgy tombolt mindenhol, hogy teljesen megvett magának a lehengerlő lendületével. Úgy tudott ordibálni azzal a cuki kis fejével, hogy attól állandóan rám jött a nevethetnék. Volt egy egyszerű, klisés, de annál motiválóbb álma: ki akart emelkedni a szolgasorból, és nagy tábornok akart lenni, így hát természetes, hogy a legyőzhetetlen ellenségeket is leverte a maga 50 kilójával, és akkor is felállt, amikor egyébként már halottnak kellett volna lennie. Hát igen, ez minden akciófilm gyenge pontja. Igazából nem nagyon gondoltam bele mélyebben az egészbe/a karakterébe, és most sem szeretnék, mert akkor simán felfedezném azokat a hibákat, amik miatt IMDb-n csak 6,6 csillagra értékelték. Egyszerűen csak jó volt nézni, ahogy a barátja, Hyou erőt és motivációt adott neki, és hogy ment az álmai után, és végül barátja lett egy királynak, akit meg akart ölni. Voltak nagyon szép és tanulságos megszólalásai is, bár ezeket is hányaveti, barbár módon vetette oda, de isten ne verjen meg, imádtam a stílusát. Felüdülés volt nézni ezt az elszánt srácot, ahogy olyasmiért küzd, ami sosem érdekelte, de azért teszi, hogy bosszút álljon és valóra váltsa kettejük álmát a barátjával.” Az értékelés folytatódik a blogon: http://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2020/12/kingdom.html