Kinek a háza? (2020) 68% 53★

A filmnek a mondanivalója a bánatról, a bűntudatról, az asszimilációról és a folyamatban lévő menekültválságról elég erőteljesen körvonalazódik ki ebben a horror filmben..
A film színészi alakításokban sem gyenge, de a történet valódi hatását az adja, hogy láthatjuk, hogy bár az emberek különböző helyekre költözhetnek, de az „emotional baggage”-üket mindenhova magukkal hurcolják, ha akarják, ha nem.

Szeretem az olyan horrort, amiben erezhetoen tobb van, mint amikor csak keszitenek egy ures filmet.
Ez egy ilyen darab; van benne valami plusz.

Nagyon jó dráma, horrorral fűszerezve.
Amiben igazán erős, az a hangulat, az ötletes ijesztegetések és a történetmesélés.

Tetszett, hogy senki nem volt fekete-fehér karakter. (Jó, kicsit ennél a filmnél ez egy hülye szóviccnek tűnik…)
Főhőseink állításuk szerint jó emberek és menedékjogot kérnek, ennek ellenére van némi vaj a fülük mögött. spoiler Ahogy megkapják a házat, a pasi rongálni kezd. Pocsék állapotban van az ingatlan, de ahelyett, hogy kitakarítanának, kicsinosítgatnák, inkább tojnak az egészre és egész nap bámulják a falat. A nő az égvilágon semmit nem csinál, helyette szapulja az angolokat. (A férfi legalább eljár ide-oda, érdeklődő és többször mondja, hogy be akar illeszkedni.)
A bevándorlásügyis/szociális munkás (?) fickó az elején nem egy túl szimpatikus karakter, később mégis van olyan jófej, hogy spoiler.

Nagyon találó az a jelenet, amikor a nő odamegy a fekete fiatalokhoz útbaigazítást kérni, illetve amikor az egyik irodista beszól, hogy kisebb lakásban lakik, mint a főszereplők.

Tetszett. Igényes, izgalmas, elgondolkodtató film.

Kőkemény dráma, némi horroral fűszerezve. Mi egy jó kis horrort akartunk nézni, halloween lévén, de ez sajnos csak nyomokban tartalmazott horrort. A film egyébként nem lenne rossz, ha az ember nem elvárásokkal ül a képernyő elé (mint mi, hogy na most majd jól félni fogunk) de ez sajna nem jött össze, egy két igazán para részt kivéve.

Az alapja sablonosnak tűnik, de idővel kibontakoznak az abszolút reális problémákkal küzdő, lelki kálváriákkal teli karakterek. Sajátos vizuális megoldásai, ütős ijesztései, ügyesen behúzott csavarjai, a remek színészek még színesebbé teszik az összképet.

Az előzetes egy elég szokványos kísértetfilm látszatát kelti, azonban az a helyzet, hogy a Netflix saját gyártású filmje sokkal több annál, mint amit az ízelítőben megmutat magából. Az alkotók vették a jól ismert szellemház horrorfilmes receptjét, és addig-addig gyúrták ennek a tortának a tésztáját, amíg egy igazi konyhai remekmű lett. Ha megfigyeljük az alapszituációt, akkor a mára már igen klisésnek számító lerobbant kísértetház hozzávalóját olyan érdekes és egyedi ízesítőkkel tették emészthetőbbé, amiket nagyon ritkán látni manapság.

Kezdjük ott, hogy szereplőink nem azok a hasonló filmekből megszokott sablonos felépítésű és háttértörténetű karakterek, akik már a könyökünkön jönnek ki. Végre nem elhagyatott kunyhóban víkendező szexéhes tinédzsereket, vagy kíváncsi taknyos kölyköket kapunk a pénzünkért, hanem valódi embereket, valódi problémákkal.

A kritika folytatását itt találod: https://www.kritizator.hu/kisert-a-mult-kinek-a-haza/

Szeretem azokat a horrorokat,melyek szakítanak a zsáner hagyományaival és a felszín alatt sokkal többet kínálnak,mint szörnyeket és ijeszgetést.A His House is ezt a vonalat képviseli.
Adott egy házaspár,akik a háború elől menekülnek Angliába és bár nem ötcsillagos szállóba utalják ki őket,de van tető a fejük felett.Ám valami mást is hoznak magukkal a háborúból.
A film maga a terror,PTSD,bűntudat és depresszió szinonimája és olyan helyzetbe hozza a nézőt,ahol mi döntjük el,hogy számunkra mit jelentenek a képek és én úgy fogtam fel,hogy az egyetlen szellem a házban az a karakterek mögött megbújó múlt.Ez nagyon szépen van tálalva.
Karakterek tekintetében inkább Bolra fókuszál a sztori,Rial nincs igazán kiemelve,sokszor nem is értettem,miért nem foglalkozunk vele kicsit többet,hiszen az ő kálváriája is fontos.Így csak Sope Dirisut tudom jobban dicsérni,Wunmi Mosakunak sajnos nem volt elég tere kibontakozni.
A forgatókönyv rendben van,de fentebb leírtan,hogy mennyire jól bontja ki a film azokat a témákat,melyekkel foglalkozni akar.
Összességében én elégedett vagyok,ez egy lassú dráma,de egyetlen felesleges perc sincs benne,bevonzza a nézőt és néha úgy érzékelteti a depressziót,hogy az valósággal a mellkasunkra fekszik.Igen,a női főszereplőt nem emeli ki elég jól,pedig ha ezzel mondjuk húsz perccel több lett volna a játékidő,az sem zavaró.
Számomra kellemes csalódás volt a His House,én egyáltalán nem ezt vártam,de a végére nagyon megtetszett és ilyen komoly témákra úgy hiszem,szükség is van,pont ilyen műfajba csomagolva.