Kígyószem: G.I. Joe – A kezdetek (G. I. Joe 3.) (Hasbro univerzum) (2021) 59% 80★

Háááát… túlzás azt mondani erre, hogy tökéletes lenne, mert nem az. Vannak látványos jelenetei, és a szereplők is eléggé jók, a harcok azok mind tetszettek, és a helyszínek is jók, de spoiler Jó kis előzmény lett amúgy, mert a harc jelenetek pörgősek, de amíg el nem jutnak odáig r.hadt unalmas, spoiler A G. I. Joe-k közül pedig jó volt látni Scarlett-et, láttam már az első két részét, és abban is tetszett a karaktere, ahogy Snake Eyes-é is és Storm Shadow-é is ugyanúgy. A nagyit, hát őt nagyon bírtam, annak ellenére, hogy törékeny nőnek tűnt, hát belevaló kemény egy csaj lett, Akikot is nagyon csíptem, és Hard Mestert, meg Blind Mestert is. :-D

Ahogy visszaidézem, nekem a nindzsás filmek úgy Isten igazából sosem jöttek be. Tarzantól az indiánokig sok minden tetszett, de karatéjozós filmélmények (a Részeges karatemestert leszámítva) nem rémlenek. Lehet, nem kellett volna ezt sem erőltetni. Annyira gagyi, kényszeredett és primitív volt. Ellenben volt egy nagy örömöm, Andrew Kojira nézve Karácsony Gergely jutott eszembe (szorri!), úgyhogy az élvezet netovábbja volt elnéznem őt, ahogy a kardjával a kézben ugrabugrál.

Ami tetszett:
– képileg nagyon szép
– van jópár látványos akció
– a film első fele egészen ígéretes
– ötletes volt a vizes próba (amúgy a két mester simán ellopta a show-t…)

Ami nem tetszett:
– Családbarát akciók, sehol egy vércsepp.
– Már megint ez az elcsépelt „bosszút állok a meggyilkolt családom/ mesterem/ szerelmem/ aranyhörcsögöm/ stb. miatt” sztori. Ne már. 2021 van, a jó életbe…
– Banális fordulatok.
– A végén átment teljes ökörségbe (a kígyós dolog még hagyján, de ez az össze-vissza robbantgatás a kővel elég béna volt).
– A főszereplő folyamatosan elárul mindenkit, büntetése mégis csak egy enyhe „irgum-burgum”.
– Az egy dolog, hogy az amerikai társaságában a japán szereplők angolul beszélnek. No de amikor 2 japán beszél egymást közt, ezt miért angolul teszik…?

Összességében szórakoztató volt, de akárhogy nézem, elég sablonos.

Már az „Origins” alcímet olvasva is a 2000-es évek pocsékabbnál pocsékabb franchise indító próbálkozásai jutottak eszembe, de sajnos a film közben is végig azt éreztem, mintha ezt abból az időszakból kaparták volna elő. Egy lelketlen módon legyártott vacak, unott, klisés bosszú motiválta főhőssel, nevetséges CGI kígyókkal, meg jó szívvel is legfeljebb átlagosnak mondható akciójelenetekkel, ami elköveti a korábbi G.I. Joe filmek összes hibáját. A helyszíneket ugyan hangulatosnak találtam, de még így is a 2013-as Wolverine retardált kistestvére lehetne, amit 2 meme-ben össze tudnék foglalni. (spoiler) A legviccesebb, vagy inkább legszomorúbb benne, hogy pl. a Zöld Lámpás-hoz hasonlóan a készítők itt is elbízták magukat, és már előre dolgoztak a folytatások fölvezetésével, amik a film fogadtatását nézve máris zátonyra futottak. Jobb lesz tehát, ha a Paramount lemond a G.I. Joe franchise-ról, mert ez már valószínűleg sosem fog működni, plusz nem is érzem, hogy lenne rá különösebb igény.

A látvány rendben van, a sztori kevésbé. Vannak jó jelenetek, de nekem inkább unalmas volt, mint izgalmas.

A forgatókönyv és a karakterek annyira következetesek, mint a… (mi az ami nagyon következetlen?). Itt-ott látványos és pörgős, de inkább lassú és vontatott. Plusz nem tudom mi volt a készítők célja magával a filmmel. Az „origin” alcím spoiler arra utal, hogy valaminek az alapjait tennék le, de se a történet, se a karakterek megformálása nem túl erős egy jó franchise kialakítására. (A borzalmas alakításokról kár is beszélni.)

A Kígyószem: G.I. Joe – A kezdetek a nagyon unalmas alaptörténet ellenére egy piszkosul szórakoztató akciómozi. Jó koreográfiák, izgalmas harcok, egészen kevés vágással, hosszabb jelenetekben tálalva. A 2 óra kicsit hosszú, de mikor peregnek az események, nem fogunk panaszkodni, kevés, de minőségi CGI, ügyes főszereplő. A csavarok nem elég csavarosak, de a rendezés minden dícséretet megérdemel, mégha néha itt is felrúgják kicsit a fizika szabályait. Én visszatapsolnám még egy körre, még egy kicsivel több törődés és lehet ez ennél is jobb!

Imádom ha szekunder szégyentől ég az arcom és kínosan feszengek, ezért nagyon örülök, hogy megnéztem a Kígyószemet. Hogyan lehetséges, hogy huszoniksz évvel a második ezredforduló és néhány kitűnő Marvel-film után Hollywood teret ad ilyen szemétnek? Pedig a Kígyószem első órája még élvezhető is valamennyire. Rosszul kezdődik, de aztán felveszi a fonalat. Sztorit ugyan nagyítóval kell keresgélni, de oké, ez egy G.I. Joe-mozi, nem pedig James Ivory-film.

A helyszínek, színek hangulatosak. A két főszereplő között kialakuló barátság is érdekesnek mondható, de aztán valahol a film felénél a készítők bedobják a gagyi spoiler és ott valami visszafordíthatatlanul elromlik. A lejtmenet aztán kitart a mozi végéig. Gagyi és unalmas CGI-akciók követik egymást, majd egy kis összevissza motorozás, megspékelve némi riadt tekintettel nézéssel.

A savanyú tejszínhab a tortán az a gagyi és olcsó pózőrködés, amit a „nagy” csatajelenetben a spoiler karakterek levágnak spoiler Itt már indokolt az ezerfaktoros napkrém. A jobb sorsra érdemes szerencsétlen színészek látványosan nem tudnak sem magukkal, sem a szituval mit kezdeni. Az egészben az a legrosszabb, hogy a film megpróbálja végig komolyan venni magát.

Ha a filmeseknek van eszük, akkor itt és most abbahagyják ezt az egész GI Joe Origins-izét, vagy pedig keresnek egy tehetséges írót és rendezőt, akik nem nézik hülyének a nézőt. Én a magam részéről pedig igyekszem elfelejteni, hogy két órát pocsékoltam a semmire.

Nemcsak hogy vontatott, de nagyon unalmas is. Kár volt elkészíteni 8 év után.

Csak Andrew Koji miatt volt érdemes végignézni. ;)