Kaspart gyermekkora óta leláncolva egy ólban tartják. Amikor felnő, gondozója járni tanítja, majd elviszi egy kisvárosba és ott sorsára hagyja. A polgárok és városatyák először a börtönőr gondjaira bízzák, ezután egy mutatványoshoz, majd egy paphoz kerül. Lassan felnőtté érik, de a világot nem… [tovább]
Kaspar Hauser (1974) 14★
110' · nyugatnémet · dráma, történelmi, életrajzi 12
Képek 9
Szereplők
Bruno S. | Kaspar Hauser |
---|---|
Walter Ladengast | Daumer professzor |
Brigitte Mira | Kathe |
Enno Patalas | Fuhrmann atya |
Henry van Lyck | Cavalry kapitány |
Kedvencelte 2
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
– Mesélje el nekünk, milyen volt ott a börtönben, abban a sötét pincében?
– Jobb volt, mint idekint.
– Kaspar, gyermekem, ha nyomja még valami a lelkedet, mondd el nekünk most.
– Igen… egy történet a karavánról, meg a sivatagról… de én csak az elejét tudom.
– Az most nem számít, Kaspar, mondd csak el nyugodtan, nem baj ha csak az elejét tudod.
– Látom, amint egy óriási karaván közeledik a sivatagon át felém a homokban. És ennek a karavánnak egy vénséges vén, öreg berber a vezetője. És ez az öreg férfi vak ember. A karaván most megáll, mert sokan azt hiszik, hogy eltévedtek, mivel hegyeket látnak maguk előtt. Hiába nézik az iránytűt, nem tudják, merre menjenek. Akkor vak vezetőjük fog egy maréknyi homokot, és megízleli, mint az ennivalót. Fiaim – mondja a vak – tévedtetek. Semmilyen hegy sincs előttetek, csak képzelődtetek. Indulhatunk észak felé. Erre a többiek engedelmesen továbbmennek, és el is érnek a városba, ami északon fekszik. És ott játszódik a történetem. De azt már nem tudom, hogyan folytatódik, ott, abban a városban.