Kaizoku Oujo (2021–2021) 73% 18★

Összességuben egy erős közepes. Úgy érzem, túl kevés volt neki ez a 12 rész, legalábbis rengeteg lyukat erzek a történetben. Végig reménykedtem, hogy valós válaszokat kapunk majd, amik megmagyarázzák a sorozat során felhalmozott utalásokat és kimondatlan dolgokat, azonban ezt vajmi kevéssé sikerült elérnie számomra. A nagy „válasz” teljesen légbőlkapott és következetlen volt, semmit nem értettem jobban a korábbi bizonytalan pontokból, és nem éreztem azt, hogy ez lenne a nagybetűs Igazság, amire Fena mindvégig vágyott.
Azonban sajnos az előző mondatom utolsó pár szavának sok értelme nincs, ugyanis ez a sorozat másik hatalmas gyengesége: senkinek nincs igazi célja, de legalább mindenki az életét áldozná érte. Fena úgy megy végig a kalandon, hogy nem is igazán tudja, miért akar eljutni Édenbe, ami a végén kicsit talán értelmet nyer, de a többiek indítékhiányára nincs mentség. Az egész csapat képes lenne feladni a teljes hátralévő életét, a családját, a szeretteit egy olyan lányért, akit konkrétan 2 hete ismernek, arról nem is beszélve, hogy azért nincs olyan erős személyisége (azon kívül persze, hogy szép), hogy az ennyire rabul ejthetne bárkit is. Őszinte leszek, szerettem volna, ha beigazolódik a főpap félelme (spoiler).

Viszont mindezen bajok ellenére kellemes volt, ugyan a két főszereplőt, Fenát és Yukimarut nem nagyon sikerült negszeretnem, a többieket eléggé bírtam (már akinek jutott bármennyi személyiség…). Viszont ami a leginkább megtartott a képernyő előtt, az a képi világ volt. Valahogy sikerült egy olyan rajzstílust összehozniuk, ami hajaz a hagyományos mostanság használt stílusra, mégis, van egy csipetnyi más, egy kis fűszer, amitől megfogóbb az egész: a szájak. Ettől a lici elemtől olyan életszerű az egész, annyival jobban átad mindent, amit a szövegköny megenged, hogy csak amultam, mivel hagyományosan a szemeket szokták erre a célra használni, aminek következménye az, hogy gyakran az arcok kétharmada szem.
Az meg csak plusz pont, hogy a sorozatban ki van konkrétan mondva, hogy nem a főfiú, vagyis Yukimaru a szépfiú, és ezt kimondottan értékeltem. Főleg azért, mert Shitan tényleg veszélyesen gyönyörű. A másik dolog, ami kimondottan tetszett, az Abel szála volt. Valamiért engem ez fogott meg a leginkább, rendesen ki vokt fejtve, Abel egy harmadik dimenzióval rendelkező karakter volt, akinek érthettük az indítékait, és az is tetszett, hogy nem volt a nagybetűs Gonosznak beállítva, mint ahogyan azt az elején hittem, hogy lesz. Szimplán egy szereplő, aki végre a saját érdekei és vágyai alapján cselekszik.

Mindezek leírása után annyit tudok mondani, hogy egynek elmegy, de annyi ötletet akartak belezsúfolni, hogy nem telhesedhetett ki, ennek ellenére azonban örülök, hogy megnéztem, mivel pár része egészen elgondolkodtató volt. Úgyhogy másnak is ajánlom, csak ne legyenek túl nagyok az elvárások következetességet illetően.

Ez az anime egy érzelmi hullámvasút. Vannak benne vicces, szomorú, titokzatos, bosszantó és izgalmas részek is. Fena karaktere időnként idegesítő volt, de a végére megkomolyodott.
Az utolsó 2-3 rész nagy fordulatot adott az animének, meg is lepődtem miatta. A vége kicsit zavaros lett, de ezen kívül egy szép anime volt.