Journey to Bethlehem (2023) 83% 9★

Keresztény szemmel nem tudok hozzászólni, de ateistaként én élveztem. Modern, humoros (de nem bántó vagy sértő), és bár a történetvezetés nem a legjobb, a dalok és a főszereplők megmentik, sőt, szerethetővé teszik a filmet. Azzal számolni kell, hogy kőkeményen musical; valaki szinte mindig dalra fakad, cserébe kifejezetten rövid.

Az elejét nem tudtam hova tenni; a kezdő dalok sem kifejezetten a legjobbak, aztán berobbant Antonio Banderas Heródes szerepében, akinek az alakítása szimplán imádnivaló és onnantól kilóra megvett magának a film. A Józsefet játszó Milo Manheim kellemes hangú férfi, bár a motivációja engem nem feltétlenül győzött meg, annyira jóképű, hogy csak támogatni tudtam. Mária esetében Fiona Palomo legnagyobb előnye a fiatalos bája; nem csak az arca, a hangja is „ártatlan”; az ő esetében viszont szépen bemutatta az időkerethez képes a film azt, hogy mire vágyik az életében és egyáltalán hogyan kezeli a vele megtörtént csodát. Antipater szerepében Joel Smallbone is egy szerethető figura lett, a három napkeleti bölcs pedig három totál hibbant figura; belőlük néha sok volt. Az Angyal és a megjelenései már súrolták a giccs határát, de humorral ezt is tudták kezelni. József szülei teljesen érthetőek voltak, Máriáé is, de ott a konfliktust nem feltétlenül oldották fel szerintem.

A történetvezetés legnagyobb hibája számomra az volt, hogy abszolút nem lehetett érzékelni az idő múlását. Jelenetről jelenetre hónapokat ugrált a sztori és ha épp aktuálisan nem láttad Máriát, akkor nehéz volt megtippelni, merre jártunk időben, mennyi idő telt el a legutoljára látott cselekmény óta. Ez engem némileg zavart.

Ami a dalokat illeti, erről pedig beszélnünk kell, hiszen egy musicalről van szó; engem sikerült meggyőzniük annyira, hogy több számot is rongyosra hallgatok azóta, illetve annyira a fülembe és az agyamba másztak a dallamok, hogy otthon random dalra szoktam fakadni, miszerint „Mine is the kingdom, mine is the power”. A legmeghatározóbbak a főszereplők szólói, illetve Mária és József duettje arról, működni fog-e közöttük az elrendezett házasság. A top kedvencem Antonio Banderas, vagyis Heródes vidám és lelkes, erőteljes dala arról, mennyire élvezi a királyi létet és milyen jó, hogy mindenki utálja őt. Ezt követi a már említett duett, ami igazán érzelmes és szívbemarkoló lett. Kiemelném még Antipater szólóját. A top három mellett nagyon tetszett még József vívódása önmagával Máriáról, illetve Mária dala a teherről/csodáról, amit hordoznia kell. A dalok rövidek, fülbemászóak, a hozzájuk tartozó képkockák látványosak. A szövegek általában faék egyszerűségűek, de ez teszi emészthetővé.

Nem kell ettől a musicaltől nagy dolgokat várni, de korrekt, nézhető, szerethető és meglepően humoros. Egyértelműen a dalok viszik el az egészet, szóval aki nem szereti a zenés filmeket, annak nem fog tetszeni. Buzgó vallásosként nem tudom, mennyire zavaróak a változtatások és a humor, de mint mondtam, én egy percig sem néztem ilyen szemmel a filmet. Számomra nagyon kellemes meglepetést okozott, kifejezetten szerettem és élveztem, a dalok még egy ideig biztosan velem maradnak. Tudtommal magyar szinkron nem készült hozzá, felirat viszont igen.

Nem gondoltam hogy ez egy humoros film lesz. Igazából nem is tudom mit vártam tőle. A dalok szépek voltak, meg úgy az egész nekem nagyon tetszett :)

Az eredeti történetbe kicsit fura volt, hogy belenyúltak, az rontott a hitelességén, de a dalok, a szereplők nagyon jók voltak.