Joseonroko Nokdujeon (2019–2019) 91% 37★

Nálam ez most egy jóindulatú 10-s, ha kőkeményen elemezni akarnám találnék benne hibákat, nem is keveset… Pl azon mindig elcsodálkoztam, hogy Nok Du a semmiből varázsolt elő mindig szebbnél szebb ruhákat. A vége felé ágyebugyesz elfogadom, mert már olyan rangban volt, hogy talán kapott annyi fizetést, de előtte…:D és még sok ilyen apróság van, de az a nagy harci helyzet, hogy bár olyan rettenetes fordulatokat nem tartogatott, mégis három nap alatt ledaráltam az egészet. Régen szögezett le ennyire egy sageuk vagy bármi:) és ez ennek a két idiótának volt köszönhető. Imádtam őket az első perctől az utolsóig. Végre egy okos nő és egy okos férfi :) emellett Nok Du harci jelenetei gyönyörűek voltak, legtöbbször csak szájtátva bámultam a koreográfiát éés tegyük hozzá a lányzó is kitett magáért:) Emellett felháborítónak tartom, hogy a koreai férfiak szebbek tudnak lenni női ruhában, mint egy igazi nő! Már amikor mindig elfelejtkeztem volna arról, hogy Nok Du férfi, akkor mindig jött pár kép a kockás hasizmával vagy a harci tudásával…Kiemelném a király alakját Jung Joon Ho zseniális volt, az ember hol gyűlölte, hol megszakadt érte a szíve, hol sajnálta, hol ismét gyűlölte.
Én kicsit lespoilereztem magamnak a végét, ugyanis egyszer kiírtak valamit és abból arra következtettem, hogy bizonyos nevek valódi személyiségek voltak és persze voltam olyan idióta és rákerestem:D így bár keserédes lett a vég viszont szerintem meg tudtunk maradni a vígjáték kategóriában és a csodálatos happy endben -persze azért az utolsó pár rész már elég komoly hangvételű:) megzabáltam őket a végén:)
Kinek? könnyed vígjáték, pici drámával a végén, zsepit nem igényel, odafigyelést sem, viszont nagyon jó és szerethető karakterek :) szerettem:)

Sokat gondolkoztam azon, hogy 9 vagy 10 csillagot adjak, de ez inkább kilenc és fél, és mivel a sorozat második felét én gyengébbnek éreztem, így marad a kilenc. :)

Igazából ha hátulról haladok, akkor nekem az utolsó részek annyira nem jöttek be. Nagyon ki voltam akadva a királyra, ekkora egy idiótát, már elnézést! Fú… :D Közben értem a pszichológiáját, (egy szörnyű, szeretet nélküli gyerekkornak itt van az eredménye) és igazából talán ennél jobban nem is lehetett volna lezárni, ha átgondolja az ember.
Így végül mindenkit utolér a sorsa, megkapja azt, amit megérdemel. A végén lévő “csavar” egyáltalán nem volt meglepetés spoiler
Viszont az a pillanat, mikor a király elcsípi Yol Mi tekintetét, mikor a trónra néz, na, az király volt. Abban a pillanatban rájön mindenre. Ott éreztem egy kis elégedettséget.

Na de visszaugorva az elejére. Nagyon tetszett a sorozat első fele, ahol Nok Du még ártatlanabb, nincs rajta a tudás terhe. Imádtam a faluban játszódó jeleneteket. :) Szerintem jó volt a kémia közte és Dong Joo, vagyis a színészek között, szerettem őket. Dong Joo egyébként a végén majdnem bekerült a hősködök, majd szépen várom, hogy megmentsenek kategóriába, de szerencsére nem így lett. Na jó, csak egy kicsit. :)) Igazából nem értettem azt a mély zsigeri gyűlöletet az elején Yul Mu-val szemben, én ott komolyan sajnáltam a srácot, sőt, inkább végig.

Az özvegyeket nagyon bírtam, szerintem ez szuper szál volt! (A végén a felügyelők és az egyik özvegyen nagyon jól szórakoztam! :))
Ja igen, a kislány volt még nagy forma! :D Igazi kis humor forrás volt, mikor kinyitotta a száját és megnyilvánult. :)

Egyébként a színészi játékkal teljesen elégedett voltam. A három kedvencem: Dong Yoon most láttam először játszani, de szerintem szuper volt! Nagyon át tudta adni az érzelmeket. Aztán Kang Tae Oh-rá szintén érdemes odafigyelni, de a No. 1-es nálam a királyt alakító Jung Joon Ho volt. Utáltam, sajnáltam, szántam, ütöttem és öleltem is volna.

Na, nagyjából ennyi.

Ps.: Jaaa tudom, kit nem bírtam még. :D Tesó karaktere volt az egyetlen, ami kifejezetten nem tetszett. Színtelen, szagtalan, van de minek.

Hát …. végül is tetszett. Volt benne humor, dráma, izgalom – és szerencsére csak minimális melodráma. És rengeteg nagyon-nagyon zseniális színész!!!!

A vége. Egy idő után spoiler nagyon elkezdtem aggódni, hogy hogyan fogják tudni úgy befejezni, hogy mindenki, minden karakter hiteles maradjon, és egyikük se köpje szembe saját magát. ÉS SIKERÜLT!!!! Ennek nagyon örültem, és roppan hálás vagyok az íróknak, hogy nem tolták el valami olcsó megoldással.

DongJoo. Az elején szerettem. Aranyos volt, volt humorérzéke, reálisan nézte a világot. Aztán amikor spoiler elkezdett bosszút állni – én elkezdtem egyre jobban utálni. spoiler És lehet, hogy nincs jelentősége, és nem emlékszem, hogy megmagyarázták volna – de miért volt rövid a haja????? Abban a korban a nőknek nem volt rövid a haja. Még a férfiaknak sem volt rövid a haja. Legalább egy mondatban megmondhatták volna….

NokDu. Örülök, hogy számára a vége az lett, ami spoiler. De hogy ez a pasi micsoda nő volt az elején, szentég :DDDDDDDD És közben meg mégis férfias tudott maradni…. elképesztő volt.

Cha. Hát engem most is jobban érdekelt a gazfickó-álnok-cselszövő. :DDD Szerintem egy ilyen gonoszkodó karakter általában jobban megdolgoztatja a színészt, és jobban kihozza a képességeit, mint egy világmegmentő-csupaszív alak. És Kang Tae Oh nagyon jó volt. Azt nem mondom, hogy megszerettem Cha-t – de nagyon tudtam sajnálni. Szerencsétlen, teljesen magányos volt spoiler, pedig nem volt egy velejéig romlott valaki, hiszen az elején milyen nagyon emberi volt.

Király. Olyan volt őt figyelni, mintha egy hullámvasúton ülne az ember: az egyik pillanatban sajnáltam – aztán még ugyanabban a jelentben hirtelen váltással olyat csinált, hogy meg tudtam volna tépni – aztán meg megint teljesen szerethető figura lett – hogy utána megint utálhassam…. néha teljesen ördögi lett a tekintete, aztán meg csupa mosoly és jóindulat volt a pillantása… Jung Joon Ho zseniális volt.

DanHo. Cha hűséges jobbkeze, aki soha nem kérdőjelezte meg annak döntéseit, mindig mellette állt spoiler. Szeretem az ilyen karakterek: keveset beszélnek, mindig kicsit a háttérben állnak – de jelenlétük pótolhatatlan, és hiányuk jelentőségteljes.

Ez a sorozat hatalmas kedvenc lett számomra. Olyan történetből sokat ismerek, amikor egy lány álcázza magát fiúnak, de ilyet még nem sokat láttam, ahol egy fiú álcázza magát nőnek.
A főbb szereplők alakítására nem lehet panasz, Jang Dong Yoon igazán kitett magáért, rég nem láttam ilyen szép nőt. Vagyis férfit… Azonban a mellékszereplőket nagyon nehéz volt megkülönböztetni. Néhány kivételtől eltekintve három kategóriába lehetett őket besorolni: idős, szakállas vén előkelő úr; vékony nők vörös egyenruhában vagy hagyományos viseletben; valamint hátranyalt hajú, 20/30-as éveikben járó férfiak. Néha nehéz volt rájönnöm, hogy most igazából kit is láthatunk. De szerencsére voltak karakteresebb arcú mellékszereplők is, például a kislányt is megkedveltem a végére.
Maga a sorozat eléggé kontrasztos. Van egy vidám, helyzetkomikumra épülő része, ahol Nok Du megpróbál nőiesen viselkedni és nem lebukni. Valamint a Nok Du és Dong Joo között alakuló románc is aranyos. Szórakoztató volt végigkövetni a kapcsolatuk alakulását. De van a sorozatnak egy másik, sokkal komolyabb és drámaibb oldala is. A múltban történt események, a császár ellen lázadók tevékenysége, valamint magának a császárnak a történetszála is idetartozik. Szerintem jó az egyensúly a részek között, és további előny az is, hogy egy kerek, rendesen lezárt történetről van szó. Személy szerint én jól szórakoztam rajta, és néhol még meg is tudott hatni, a vége pedig nagyon tetszett.

Először is: nem akarok sokat áradozni a sorozatról. A lényeg hogy NAGYON szerettem. Minden rész lekötött és minden szereplőt – még a negetív karaktereket is kedveltem. Ez utóbbi főleg a színészek érdeme, de a történet is izgalmasan volt összerakva. Valahogy az különesen tetszett hogy a viccesebb történetszálból átmentünk komolyabb drámába… És a lezárás is szép és szívmelengető volt, de ugyanúgy belekevertek egy kicsit sötétebb légkört is.
Vicces amúgy, hogy amikor elkezdtem nézni akkor az első részben, az elején volt egy jelenet ahol Nok Du konkrétan „repült” amit én nem igazán tolerálok az ázsiai filmekben/sorozatokban… Szóval ott majdnem abba is hagytam. De szerencsére sok repkedés nem volt a továbbiakban. Így rettentően örülök annak, hogy végül meg tudtam néztem! XD
Amit még hozzátennék az az, hogy a végére képes voltam kedvelni a női főszereplőt is. Ez nálam elég ritka dolog, mert nem bírom a „kishercegnő” típusú szereplőket, de Dong Joo nem ilyen volt.
Nok Duhoz hasonló pasi meg nincs is! ^_^

Kim So Hyunt lassan kedvenc színésznőmmé kellesz avanzsálni.
Egy élmény volt ezt a sorozatot végig nézni.
Főszereplő párosunkat jól összeválogatták, remekül működött a kémia is közöttük. És nem csak kis puszikát kaptunk!
Az eleje amilyen kis bohókásan indult, nagyon sokat nevettem. spoiler
Bár a vége felé egyre inkább komolyodott a helyzet, óriási csodákra nem kell várni.
Nem fér a fejembe, egy apa hogy lehet képes ártani a saját vérének. Még a legeslegutolsó pillanatokban sem sajnáltam meg..

Lehet később majd megbánom a kilencest… nálam azért idővel feljavulnak a pontok általában :D
Hol is kezdjem?
Amit szerettem: nagyon vicces volt az első fele majd az utolsó (32.) rész. A sajátos humora egyedivé és szerethetővé tette ezt a sorozatot számomra. Ezen kívül a karakterek és motivációjuk mind spoiler érthetőek voltak és ha nem is értettem egyet vele meg tudtam érteni az indokokat. Így egy olyan befejezést is kaptunk, ami szerintem teljesen helyénvaló volt spoiler.
Amit picit hiányoltam: spoiler a király élete még koronahercegként spoiler.
Összességében szerethető humoros. Akik még sosem néztek történelmi sorit (mint én eddig) azoknak külön ajánlom!

Nagyon tetszett ahogy a sorozat indult, a hangulata nagyon aranyos volt és azt hittem, hogy végig marad is ez a könnyed, humoros téma benne. De ahogy történtek az események és egyre több részlet derült ki a szereplők múltjából azért ez megváltozott. A 30. rész végén már nehezen tudtam elképzelni, hogy szépen le tudják majd zárni az egészet, de végül is elégedett voltam a befejezéssel. Nok Du származására szerintem elég gyorsan rá lehetett jönni, de nekem ez sem volt zavaró.

A helyszínek, a díszletek és a kosztümök mind gyönyörűen voltak megcsinálva. Tetszett az OST is.

Kim So Hyun karaktere az elején nagyon szimpatikus volt, tetszett, hogy nem egy megszokott női karakter volt. Azonban a sorozat vége felé úgy éreztem, hogy egy kicsit ellaposodott Dong Joo karaktere. Mindenesetre So Hyun-t nagyon kedvelem, úgyhogy örültem, hogy láthattam ebben a drámában is.

Jang Dong Yoon remekül játszott, ez volt az első dráma amit láttam vele. Annyira különleges arca van, nem meglepő, hogy emiatt tényleg gyönyörű nő tudott lenni :D Nok Du egyébként szerintem szerethető karakter volt szinte végig és örültem neki, hogy végül jól alakult a sorsa.

Kang Tae Oh nagy kedvencem lett a sorozatnak köszönhetően. Azt hiszem gonosz karaktereket megformálni amúgy is összetettebb feladat, de amit ő Yul Mu szerepében csinált az fenomenális volt. Tetszett, hogy a sorozat kezdetén végig színes ruhákban volt és a végére teljesen feketében volt csak – ez a fajta szimbolika azért szerintem sokat megmagyarázott a karakteréről. Nagyon tehetséges színész és örültem, hogy láthattam ebben a drámában.

A király paranoid személyiségét is érdekesnek tartottam egyébként. Ez a sorozat is végül is rávilágított arra, hogy a hatalomnak ára van és aki uralkodni akar az magányos lesz, még akkor is, ha rengetegen veszik körül. Szóval összességében tetszett a sorozat, de főleg az első fele.