Kezdő krónikás (2019–2019) 86% 45★

Helyes kis sori volt, könnyed, játékos. Szerencsére a drámát sem vitték túlzásba benne, megmaradt szórakoztatónak.
A realitásokat el kell felejteni, úgy már tökéletes kikapcsolódást jelent jó színészekkel, szívmelengető jelenetekkel, szép mondanivalóval. :)

Bájos – és azt hiszem, ebben minden benne is van. :)

Az elején nagyon élveztem, mert humoros és kedves volt, aztán egy darabig izgulva vártam, hogy hol fog elromlani minden – hiszen hát sageuk… – de végülis mindvégig megmaradt egy bájos mesének. ❤

Az értékelésen sokáig gondolkoztam, mert hiába voltak csak fél órásak a részek, néha igencsak feleslegesen hosszúnak éreztem, de aztán az utolsó epizódban kaptam egy olyan jelenetet, ami ráemelt a csillagozásra ;))

Egész jó volt ahhoz képest, hogy csak egy könnyű kis limonádé.
Elsősorban amit leginkább szerettem az a főhősnő volt, végig egy nagyon erős jellemű, okos nő volt. Egy jó ideje látható már szerintem, hogy szerencsére Koreában is egyre többen felismerték, hogy már egyáltalán nem számít cukinak és romantikusnak ha állandóan csak megmenteni való, végtelenül semmilyen női karaktereket írnak. Csak így tovább!
Ez is nyilvánvalóan az a sorozat ami nem fogja és nem is akarja megváltani a világot. A sztori semmi egetrengető, nincsenek óriási csavarok, és véleményem szerint néhányszor a humor faktor sem volt az igazi, de ennek ellenére is szinte végig lekötött, néha untatott csak, de ez az ilyen típusú sorozatoknál szerintem belefér.
Ami igazából nekem nagy negatívum az maga Cha Eun Woo játéka. Előre is elnézést kérek ha esetleg egy rajongó ezt olvassa, de Eun Woo nem valami tehetséges színész vagy legalábbis még rengeteget kell fejlődnie. Amire persze lehetősége lesz bőven, mert azért mostanában őt is eléggé felkapták az emberek. Amit egyébként egyáltalán nem csodálok hisz tény, hogy helyes csak nekem ennyi nem elég, mert konkrétan még az arcmimikája is nulla, vagy például mikor viccesnek kellett volna lenni egyáltalán nem volt az, sőt nagyon erőltetett volt az egész :/ Pedig még csak nem is volt ez egy hú de nehéz szerep, és nekem még ez sem jött át egy kicsit sem. De mindegy is inkább nem ragozom tovább, hogy miért nem tartom jónak remélem, hogy az évek alatt sikerül majd egy nagyobb fejlődést elérnie. De egyenlőre engem egyáltalán nem győzött meg.
Magát a sorozatot viszont tényleg ajánlom, ha épp nincs szükséged nagy drámákra és bonyolult fordulatokra csak szeretnél 40 részen keresztül kikapcsolódni akkor ez határozottan a te sorozatod.

Sokáig kerülgettem, mert ketten is „lepontozták” – hozzá teszem elég udvariatlan módon: azért vmit odabökkenthettek volna minimum egy mondatban, hogy miért is csak 60% vagy 70%…… na de mindegy. Szerencsére nem hallgattam rájuk – és más se tegye!!! Nézzétek bátran, vannak hibái de jó kis sori ez :DDDDDD

Nekem nagyon tetszett, egy pillanatot sem unatkoztam – na jó a közepén volt pár üres jelenet, de azt alig vettem észre. A zene elég semmilyen, egy valamire való dal volt csak benne – de a képi világa gyönyörű, a ruhák és a helyszínek is mind – LeeRim palotácskájába akármikor első szóra odaköltöznék.

A történet igazán körömrágósan nyomozós, végig nagyon izgalmas, csak úgy zuhognak kifelé a szekrényből a csontvázak az utolsó pillanatig, sokszor csak úgy kapkodtam a levegőt – csak néha jöttem rá bármire is előre (bár az előre rájövésben amúgy sem vagyok jó). Szerintem következetes végig, nincsenek benne baromságok meg logikátlan lukak vagy ellenmondások. És a humora :DDD Na az nagyon ott volt: hihetelen volt, ahogy elképesztően viccesen tudtak tálalni tulajdonképpen elkeseredett és kilátástalan helyzeteket – és a legváratlanabb pillanatban kaptunk egy-egy nagyon vicces mozdulatot-fintort-pillantást. És nagyon szerettem, hogy sok mindent megmagyaráztak a történet közben: szokásokat, szavakat, szólásokat, összefüggéseket – és szerencsére ezt most a felirat is követte szépen, nem csak az eredeti koreait kellett bogarászni.

Lee Ji Hoon = Min. Imádtam. Végig. Lehet, hogy csak azért, mert Min személyisége tisztára a nagyapám volt – végig egyenes és becsületes volt, mindenkihez (saját magához is) nagyon szigorú, hűséges az elveihez és az igazsághoz, ragaszkodott a szabályokhoz de mégis nyitott volt az újra és meghallotta más véleményét is. És Lee Ji Hoon tökéletes volt erre a szerepre. És most áradozhatnék róla még, de nem bírnék leállni :DDDD

Cha Eun Woo = LeeRim. Én az eddigi sorozatokban is meg voltam vele elégedve – na de amit itt művelt!! Hát le a kalappal. Szerintem sokkal jobban színészkedik, mint ahogy énekel….. És igen, lehet, hogy egy tapasztaltabb színész valamivel jobban hozta volna a karakter fejlődését – de szerintem elég volt ő ehhez a szerephez, és amit kellett, azt szépen meg tudta mutatni.

Park Ki Woong = trónörökös. Hűűűűűűű. Hát na. Ilyen belevaló trónörököst még nem láttam :DDDD Hasonló volt Min-hez: igazságos, becsületes, hűséges, stb…. – és mert túllépni a szokások adta korlátokon. És Park Ki Woong ebben a jelmezben egyszerűen lélegzetelállító :DDD

Kim Yeo Jin = királyné. 47 évesen kellet eljátszania egy kb 70 éves nőt – és nagyon nehezen ment neki. A smink még csak-csak öregített rajta – de szegény a hangját is próbálta öregesre csinálni – és az vmi csapnivalóra sikerült, olyan nagyon erőltetett volt, hogy a végén már csak idegesített vele. Szeretem őt, mert jó színésznő – de erre a szerepre jobb lett volna egy tényleg idős színésznő – és nem hiszem el, hogy ne tudtak volna találni egy megfelelőt…. Igen, tudom, hogy van amikor viszonylag fiatal színésznők játszanak matrónákat – de nem mindenki Gobbi Hilda, aki 30+ évesen is teljesen hitelesen játszott vénasszonyokat…

Choi Deok Moon = Min Ik Pyeong. Valami olyan zseniálisan tiszteletre méltó módon viselte magát végig, hogy minden gonoszsága ellenére sem fordult ki az ember gyomra tőle. Nem ingott meg egyszer sem, hitte hogy igaza van és kitartott a végsőkig és még azon is túl. Nem fröcsögött, nem tombolt, nem rendezett sose jelenetet – csak határozottan ment előre és higgadtan tette a dolgát….. félelmetes volt. spoiler

És akkor most befejezem, leállok – mert annyi mindenkiről tudnék még írni, mert mindenki szuper volt, hogy kisregény kerekedne belőle….. inkább nézze meg mindenki maga, megéri :DDDD

Nagyon tetszett.
Persze 20 rész (ami igazából 40) nem lehet végig egyenletesen jó, de minimális kizökkenések, lassulások voltak csak.
Persze aki nehezen barátkozik meg bizonyos koreai stílusjegyekkel, azoknak ez a sorozat is nehézséget okozhat. (Az eunuch folyamatos ordítozásába azért én is belefáradtam.)
Külön érdekessége, értéke a sorozatnak a koreai törtémnelembe, régi kultúrába való bepillantás is. (A ruhák meghökkentően érdekesek voltak.)
Amúgy hozza a szokásos koreai romkom stílusjegyeket.
Ezeréves a mese, de minden verziójában szívesen hallgatjuk és nézzük újra.
Igaz, itt is – mint minden koreai romkomban – a lány viszi a cselekményt, ő a központi figura minden tekintetben.
Nekem a lezárás hagyott maga után némi hiányérzetet, merthogy jónéhány nagyjelenetet szívesen megnéztem volna tételesen, nem pedig csak utalást kapni azok megtörténtére.
Végül is mire való az építkezés, ha nem kerül rá minden csúcsdísz? :-)
De persze így is nagyon jólesett végigdarálni.
Csak ajánlani tudom!

Oh de tetszett ez is!!!! *-* Nagyon tetszett a két főszereplő karaktere! És a sztori is annyira jó volt! Nem is tudom mit írjak, annyira a hatása alatt vagyok! Annyira kedves az egész: van benne persze egy kis dráma, de ahogy ezek ketten összejönnek!… Hát ez valami fenomenális volt! És olyan bájosak! Ah de jó ilyet nézni! Jólesett a lelkemnek! ♥

Borzasztó lehúzásnak érzem a 6- és 7 csillagos értékeléseket, így sokáig töprengtem, hogy hány csillagot adjak, 9-et, vagy 10-et. A szívemre hallgatva adok 9-et, bár a 10-es értékelés sem lenne ördögtől való. Fontos szem előtt tartani egy dorama küldetését, hogy milyen műfajban játszik, milyen súlycsoportban akar teljesíteni, és értő módon hozzáállni a kikapcsolódás mellett. A Rookie Historian Goo Hae Ryung nyilvánvalóan egy könnyed limonádé, nem pedig a bottal verős sageuk, aminek olyan mélységei vannak, hogy még az ördög fia is el-elpityeredik rajta. Szerintem ez egy kiváló kis sorozat, ami a küldetését maximálisan beteljesítette; elvitte a Netflixre Dél-Koreát, és a hallyu 2019/20-as hullámveréséhez hozzáadta a magáét. Méghozzá könnyeden, humorosan, szerethetően, kevés könnyel, de informatívan a korról, a koreai kultúráról.

Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogom szeretni, mégis sikerült lekötnie, és sodornia magával, sőt sokat nevettem, és néha bizony meg is könnyeztem egy-egy jelenetet. Nagyon tetszett az a könnyedség, ami jellemezte, sőt, azt is szerettem, hogy nem volt különösebb mélysége, és nem akart több lenni annál, mint ami… egy sori, amivel még több embert a koreai dramak elé lehet ültetni, és ami bemutatja nekünk Korea történelmének egy újabb szeletét. Imádtam, hogy áthatotta a könyvek szeretete, az olvasás- és a művelődés fontossága, na meg a történészek kiemelkedő szerepe a történelem formálásában. Örülök, hogy ilyen könnyed, cseppet sem erőltetett módon sikerült közelebb hozni a történelmet a nézőkhöz.

Az alapsztorit és a fő karaktereket nagyon megkedveltem. Hae Ryung a maga modernségével és lazaságával egy nagyon szerethető kis karakter volt, az a csaj, akinek a jelleméből szívesen kérnénk egy-egy porciót; bátor, öntudatos, meg nem alkuvó, küldetéskereső – egy intelligens hősnő, aki maga akarja kovácsolni az útját. Shin Se Kyung szuperül hozta a karaktert. Eddig talán ebben a szerepében szerettem a legjobban. Hiteles volt számomra. Yi Rim herceggel sokáig nem tudtam mit kezdeni, mert jóval femininebb alkat volt, mint akit a hősömként szeretek kezelni. Sokszor borzasztóan teszetosza volt, egészen megfoghatatlan, légies, már-már mulya, és az arcán is folyton valamiféle eszement nyugalom ült, amit tetézett a félig leeresztett szemhéj alól való pislogás. Sokáig azt gondoltam, hogy Cha Eun Woo-nak nem lehetett túl sok dolga vele, de ha jobban belegondolok, ilyen képet vágni 20 részen keresztül… atyaég. Örülök, hogy a karakter kapott maga mellé hozzá hű társakat az eunuch és a szolgálólányok személyében, és hogy erős, szeretetteli köteléket tudhatott a magáénak a fivérével. Ez szívmelengető körülmény volt. És hozzá kell tennem, hogy a végén egy különösen szép és megható monológot kapott önmaga és a sorsa értelmezéséről, ami sokat hozzáadott a karakterhez, a képhez, ami róla kialakulhatott. Ott igazán sikerült meghatnia. Bár különösebben nem éreztem magamban a rajongást érte, de a karakter kedvessége és gyengédsége megérintette a szívem.

Tetszett Hae Ryung és Yi Rim kémiája, az erős nő, és az esetlen férfi mágneses vonzalma, az, ahogy kialakultak és felépültek az érzéseik, végül a hőseink sorsának az alakulása is bejött, és ezzel kapcsolatban nincs panaszom. Amivel kapcsolatban viszont akad egy kevés, az az, hogy nagyon megszerettem a történészeket, és a koronaherceget is, így számomra nem volt kielégítő a lezárás, és valamivel többet, jobbat vártam volna búcsúzóul. Akit még meg kell említenem, az Park Ki Woong. Annó iszonyatosan jól hozta a Gaksitalban a szerepét, és azt hittem, már egy karaktere sem tudja lemosni a lelkemben vele kapcsolatban keletkezett ellenszenvet, amit a korábbi negatív hőse okozott, de olyan szuperül alakította a koronahercegünket, olyan sok erő és dinamika dolgozott benne, hogy abszolút átjött Park színészi tehetsége, és már nem csak a Gaksital miatt fog eszembe jutni, hanem emiatt a szerepe miatt is. Nagyon drukkoltam, hogy a karakter szíve is békére és boldogságra leljen a végén.

Alapvetően azért nem tudok 10 csillagot adni a dramanak, mert a sorozat egészen a 15-16. részig egy könnyed limonádé, amiben csak sodródtunk az árral, beleláttunk egy történelmi hivatal mindennapjaiba, az ott dolgozók életébe, történtek kisebb-nagyobb fordulatok, de csak fékezett habzással, és örültünk, hogy van egy karakán hősnőnk, aki felülírta a kor szokásait, szerelmes lett és szabadon próbált szeretni. A végére jött 4-5 résznyi bonyodalom, ahol nem éreztem különösebb mélységet, nem éreztem túl nagy haragot a gonoszok iránt sem, és nem kívántam a minél véresebb bűnhődésüket. Egy áramvonalas sageukban minimum lelkigörccsel várjuk a szálak elvarrását, a méltó büntetés kiosztását. Itt viszont valahogy a sori utolsó harmada is cukros lötyi volt, könnyed és nem túl lelketkarcoló. A dolgok szinte maguktól oldódtak meg, és különösebb hacacáré nélkül értünk a sztori végére. Emiatt nem tudok tíz csillagot adni, de ez már csak szőrszálhasogatás a részemről. Talán a Tale of Nokduhoz tudnám hasonlítani. Ott volt ilyen érzésem, hogy csupa kedélyesség, és az se fáj különösebben, aminek piszkosul kéne pedig. Arra 9-et adtam, erre is annyit adok. Szuper és szerethető volt a maga nemében, és ellötyögött a szívemig a maga kedélyességével, humorával.

Először tartottam tőle, mivel kicsit meglepődtem, hogy 40 részes. Aztán a 20. résznél, amikor kiírta a Netflix, hogy utolsó rész, kicsit lesokkolódtam, mert nagyon nem akartam, hogy vége legyen. (A Netflix kb. 1 órás részeket vetít le, így lett a 40-ből 20.) Először azért választottam, mert szerettem volna nem annyira kötődni végre egy k-dramához (tudom, fura indok), de ahogy pár rész lement, már ismét benne voltam a bajban, azaz túlságosan is megszerettem a szereplőket. Goo Hae-ryung nagyon ismerős volt első látásra, aztán rájöttem, hogy ő játszotta az egyik kedvenc k-dramámban, a Run Onban a főszereplőt. Természetesen itt is imádtam, nagyon szimpatikus volt a jót akaró, az igazságért küzdő karaktere. Yi Rim olyan kis aranyos herceg volt, nagyon zabálnivalóak voltak együtt. Mellékszereplő közül muszáj kiemelnem Min Woo-wont, aki a hivatástudatával és emberségességével a top kedvenc karakterem közé került.

Nagyon szívmelengető volt nézni, ahogy a négy női történészt, bár elég lassan, de elkezdték elfogadni, illetve azt is szerettem ahogy ők négyen beilleszkedtek. Imádtam, amikor humorosan visszavágtak a férfi történészeknek. Plusz öröm, hogy ők négyen kiálltak egymásért, és barátokká váltak.

Az egyik legmeghatóbb pillanat a végén volt, amikor spoiler

A helyszínek meg csodásak voltak, főleg a Nokseodang, szívesen odaköltöznék abba a varázslatos helyre.

Egyedül talán azt mondanám negatívumnak, hogy amióta spoiler, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás, mert amúgy végig élveztem.