Wangyidoen Namja (2019–2019) 92% 13★

Gyönyörű szép ez a dráma a hűségről, az igaz és jóságos királyról. A sageuk drámák általában erős színvonalúak, de szerintem ez különösen az volt. Remek színészgárdát hoztak össze, megjelentek öreg rókák is, akik már évek óta képernyőre viszik a koreai történelmet, de csatlakoztak hozzájuk új arcok, akik emelték azt a bizonyos lécet. Sokáig gondolkoztam azon, hogy kilenc vagy tíz csillag, mert a közepe – nem tudom, miért – kicsit ellaposodott nekem, majd a vége is egy icipicit már sok volt, mégis amikor megtudtam, hogy a szóbeszéd miatt vágták be, nem is volt kérdés a tizes. Sajnos, nagyon nehéz néha megérteni, hogy mit miért vágnak be, írnak bele a sorozatba a készítők, de ebben az esetben szerintem ez egy nagyon, bár csavaros, de szép gesztus a király felé.
Van egy képzeletbeli listám, amin a You Must See Before You Die dorámák vannak, és ez oszlopos tagja.

Noh nézzük, a sztorit már ismertem, mert láttam a 2012-s filmet. A fő vonalat tartották, a nagyobb filmbeli drámák itt is megtörténtek. Én mégsem éreztem vontatottnak a sorozatot, amiért egy két órás filmet „elhúztak” 16 részre :) Szerettem a bohócunkat, szerettem a gondolkodásmódját, ahogy szépen egyesével nyerte meg magának az alattvalóit, a szerelmét a királynéval és úgy amblokk az egész csókát :) Sztori amúgy viszonylag kiszámítható. Zenékkel és tájjal, ruhákkal, kameramozgással egy igazán szép látványvilágot kaptunk. A sorozat első 12 részét két nap alatt ledaráltam, ami azért nálam is ritka :) a maradék négyet meg féltem elkezdeni:) de szerencsére szépen megoldottak mindent, bár azt azért nem mondanám, hogy az utolsó résszel teljesen meg voltam elégedve:P :)
Karakterek? Yeo Jin Goo-t már több sorozatban/filmben is láttam és a Circle-ben is zseniális volt. Itt sem maradt alább…tökéletes volt bohócnak , zavarodott fiúnak, testvérnek, szerelmesnek, egy bohócból az embereiért élő és egy teljesen értelmét vesztette drogfüggő vérszomjas királynak is. Királynénk bár szerethető volt, azért annyira maradandó nyomot nem hagyott bennem. Minden esetre méltó támasza volt a királynak és a szerelmük tényleg kitartott a legvégéig. Az akit kiemelnék igazából Kim Sang Kyung karaktere a Főtitkár és az Főeunuchunk volt. Főtitkár a kezdeti gőgjével, majd a kétségeivel, elhatározásaival, az emberi érzelmek teljes skáláját bemutatta. Az Eunuchunk meg pusztán imádnivaló volt. Oh és a szerencsejátékos Könyvelőnk:D
Kinek? romantikus, szép képvilággal rendelkező, komoly is nem is, a krimi szálra nem kell annyira odafigyelni, úgyhogy fáradtan is simán bekebelezhető sorozat :) Jah ha másért nem is, de a szuper színészi játékokért mindenképp megéri :)

A történet többé-kevésbé átvette a film történetét – teljesen logikus és annyira elképesztően jól van az egész felépítve, hogy teljesen beleéltem magam.
A színészek zseniálisak (mondjuk a kosztümös és történelmi sorozatokban általában mindig azok) és a szereposztás tökéletes, mindenki hiteles a szerepében.

Abszolút kedvencem a titkár, Yi Kyu volt. Lojális, egyenes, nyitott és becsületes – és ahogy meglátta a bohócban a született uralkodót, ahogy elkezdte tanítani és mind jobban teret engedett neki, egyre jobban megbízott benne és a végén teljesen elfogadta királynak! És ugyan így az eunuch meg a testőr. Nagyon megszerettem őket.

Yeo Jin Go – ez az első "felnőtt"szerepe, amiben láttam, és nagyon meggyőzött. Még a tekintete és a hangja is más volt a két szerepben – hátborzongató volt.

spoiler

Pont úgy jártam ezzel a sorozattal, mint @Shad : a 12-ik rész után féltem folyatni :DDD

Fantasztikus volt ez a sorozat! Iszonyatosan üdítő volt számomra a tempója, az ahogy lépésről lépésre növelte a feszültséget, ahogy minden jellem és karakter tartott valahova, ki fejlődött, ki emberségèben süllyedt egyre mélyebbre… és volt a soriban pár olyan fordulat, aminek a megoldásánál képzeletbeli hi5-okat osztogattam és pacsiztam mindenkivel, aki épp nézi, bárhol legyen is a világon, vagy épp a levegőbe boxoltam, hogy „ezaz-ezaz-ezaz!!!”.

A kalandos történetvezetès mellett nagyon szuper karakterekkel dolgozott a dorama, és igazi sztárparádèt kaptunk a megvalósításhoz, sok színész (Kim Sang Kyung, Kwon Hae Hyo, Jang Kwang, Jang Young Nam, Lee Kyu Han) igazi régimotoros a szakmában, és olyan jó volt, ahogy egyre-másra felismertem őket a korhű jelmezek mögött, majd boldogan konstatáltam, hogy milyen hihetetlenül jól alakítanak… A karakterek annyira eltaláltak és ötletesek voltak, hogy tényleg nagy öröm ilyen kidolgozott alakok sorsát követni. Egyedül Dal Rae karaktere irritált, de ezzel nincs mit tenni, sajnos alapköve a cselekménynek, így azt kívánni, bár ne lenne a sztoriban, értelmetlen is lenne. Nekem is nagy kedvencem lett az eunuch bácsi, Jang testőr és a számvevő okoskánk.

És persze, ne feledkezzünk meg azokról, akiket tapsikolva imádtam… A főhőseinket alakító színészek, Yeo Jin Goo és Lee Se Young együtt olyan cukik voltak, szerintem a kémia is szuper volt… Úgy néztek egymásra, mint Rákosi a kalászra… (#lol) De ha külön-külön vesszük őket, akkor is szuperek voltak. Yeo Jin Goo eddig is nagy kedvencem volt, de most annyira szépen hozta az őrületet és a sebezhetőséget, az agressziót és a gyengédsèget, hogy egyszerűen biztos vagyok benne, hogy igazi színészóriás lesz még belőle. Lee Se Young játéka is bejött nekem, láttam már több sorozatban, de ilyen visszafogott, megfontolt, de mélyenèrző, lélekben szárnyalni vágyó, de tényleges mivoltában kötött karaktert játszani még nem láttam. Az első részekben folyamatosan olyan arckifejezést hozott, mintha órákig bírna megállás nélkül sikítani a tehetetlenségtől, rabságtól, majd a későbbiekben, amikor boldog és fényes mosolyt kellett hoznia, abban is akkora erő volt, hogy azzal hegyeket lehetne mozgatni.

Nagyon eltalált kis sorozat lett, ami igazán sok izgalmat és örömöt, na meg jóleső könnyeket hozott nekem. Habár az utolsó rész utolsó negyed órája nekem annyira nem jött be, összességében nem tudok nem tíz csillagot adni rá. Ah, imádtam.