Jewangui Ddal, Soobaekhyang (2013–2014) 97% 6★

Egyszerűen zseniális.

Elképesztő élmény volt egy olyan sorozatot nézni, ahol a főszereplők nem az agyon-sztárolt és éppen-divatos (de általában roppant tehetségtelen) idolocskák, hanem igazi színészek, akik tényleg tudnak játszani, és akár a szemük egyetlen villanásával is el tudnak mondani egy egész történetet.

Jin Moo gun volt a kedvencem. Esendő és magányos, alapvetően jószívű – sajnos nem a megfelelő emberre hallgatott. Sokkal férfiasabb és erőteljesebb és jóképűbb volt Myung Nong-nál, aki nekem néha kicsit mulyának és tehetetlennek tűnt.

Seo Woo briliáns színésznőspoiler.

Seo Hyun Jin szintén elképesztő volt: az egyik pillanatban még komikus grimaszokat vágott, majd egy hirtelen váltással átment vér-komolyba. Szégyen, de csak a felénél jöttem rá, hogy ő volt a királynő a Samchongsa-ban.

Minden pillanat érdekfeszítő volt – de a 90ik részben aztán rátettek még egy lapáttal és úgy belehúztak, hogy csak kapkodtam a fejem. Valószínűleg akkor tudták meg, hogy rövidebb lesz az eredetileg 120 tervezettnél. És aztán a 108-ik résznél egyszerűen elvágták a történetet, de szerencsére igazából csak az utolsó 5-10 percet tették tönkre. El nem tudom képzelni, kinek fájt az a +12x30 perc, de mindenesetre nagyon hiányzik nekem mindenképp