Jenki Zulu (1993) 77% 32★

Vagy ezer éve láttam ezt a filmet először, még gyerekként anyuval, húgival és a keresztszüleimmel együtt. Akkor is szét röhögtem magam rajtuk, és most sem volt ez másképp, csak annyi változott, hogy felnőttem és anyával néztem meg most, de nem bírtam röhögés nélkül megállni. Még mindig nagyon vicces, és szórakoztató, jó megnézni ezt a filmet, újra és újra, mert ugyanolyan vicces marad, mint először. :-) A szereplők igazán szórakoztatók voltak, és a jelentek nagyon viccesek. :-D

Talán már írtam egy filmje kapcsán, a Leon Schuster vígjátékok különösebben sosem voltak intelligensek vagy kifinomultak, számunkra is szinte kizárólag az egzotikum adta őket el, de főleg a korai, még bőven a Csonti-előtti időkben Schuster alapvetően jó húrokat pengetett. Mindig tisztában volt Dél-Afrika helyzetének problémáival, kérdéseivel, és ezeket nagyon óvatosan és körültekintően bolygatni is merte. A Jenki Zulu esetében a kulcs az országot uraló rasszizmus, a kevés fehér által lenézett és rabszolgasorban tartott sok fekete konfliktusa. Erről beszélni szép, de nem okvetlen így: van itt echte neonáci német fickó, egy velejéig gonosz és kapzsi nő, a széplelkű fehér faszi, akit gyerekkorában tévútra vitt a szerelem, de végül ő maga is áldozattá vált, meg egy Amerikából hazatoloncolt feka fickó, aki hiába bűnöző és számkivetett, valójában maga is áldozat csupán… Mond is ez a film valamit Dél-Afrikáról, meg nem is.

Problémája egyébként feltűnően az, hogy a jól kitalált, de szerintem a befejezésnél elakadt sztorit egy Reszkessetek, betörők! koppintással zárták végül le. A két kisgyerek által a semmiből felépített szavannai csapda-erdő vicces, nagy röhögéseket képes kicsiholni a nézőből, de az egészben van valami groteszkség is. Talán mondhatjuk rá, hogy bűnös, élvezetes és nagyon primitív szórakozás ebben a végső formájában. Nem sokat tudok mondani sem a javára, sem a kárára.

Igazi dél-afrikai vígjáték, a Schuster nevével fémjelzett prosztóbb fajtából. Nézhető, szórakoztató, csodát viszont nem tesz.