Nincs visszaút (Jack Reacher 2.) (2016) 66% 144★

Nem volt rossz, de kb ugyanaz, mint az első része is, csak más köntösbe öltözött a sztori. Bár a sztori nem olyan rossz, csak uncsi, ahogy szegény Jack is, nem igazán fogott meg most sem. Az akció még mindig nagyon kevés, egyik színész se lett a kedvencem. Nem igazán kötött le engem ez a film, de azért nem bánom, hogy ezt is megnéztem, de így is csak egyszer nézhetős lett a számomra.

Klisé, klisé, klisé, verekednek, klisé, klisé, verekednek, klisé…
Miért kellett elrontani ezt is?

Nem tudom ki hogy van ezzel, de nekem most már betelt a pohár azzal, hogy Tom Cruise mindenkit mindig minden körülmények között leseper a porondról fél másodperc alatt. Azt nem mondom, hogy minden filmjét láttam, de amit láttam, annak most már jó része arról szól, hogy mekkora hős.
Tudom, ez akciófilm és a főhős az főhős, de ez, amit ő csinál, már rég elhagyta a túlzás minden határát. Itt semmi újat nem láttunk, speciel én nem maradtam semmi emlékezetessel, ha az nem vesszük, hogy betelt a pohár.
Nem tudom honnan ered, mi az oka. Lehet a pénz, lehet, hogy egyszerűen nem tud lemondani az ilyen szerepekről és a filmkészítők azt hiszik, hogy mi még mindig azt a Tom Cruise-t látjuk, aki a Top Gun-ban volt, nem tudom.
Viszont itt van valaki, aki tiszteletet érdemel azért, mert tudja hol a határ és megfelelően viselkedik. George Clooney-ról van szó, akinek a pénz nem vette el teljesen az eszét http://metro.co.uk/2017/11/05/george-clooney-hints-at-r…. ‘Look, I acted for a long time and, you know, I’m 56. I’m not the guy that gets the girl any more… I shouldn’t be the guy that gets the girl,’ he said.
Már a 2015-ös Mission Impossible is túlzás volt, látszott, hogy kinőtte már ezt a szerepet és készül már az új M:I 6 – Mission Impossible. Én azt már nem fogom megnézni és más akció filmjét sem, amíg nem hajlandó szerepet váltani.
Lehet egyszer eljut a filmipar is oda, hogy kicsit reálisabban ítélje meg ezeket a dolgokat.

A könyvet alaposan átírták a filmes sztori kedvéért, de azt mondom jól állt neki. Izgalmas volt, ez a része talán összeszedettebb volt mint az első része. Reachert igazából a két nő izzasztotta meg, semmint az ügy megoldása, kifejezetten szórakoztató volt látni, ahogy terelgetik egymást.

Mostanában sokat dicsértem Tom Cruise-t, és nem hiszem, hogy sok kortársával ellentétben az idő múlása bármilyen irányból is megfogta volna a karrierjét (mondjuk nehéz is volna, hisz a csávó mindent elkövet, hogy húsz éve negyven évesnek nézzen ki). Rá is jellemző azonban, hogy sokszor akár csak kedvtelésből elvállal dolgokat, amikre látszólag semmi szüksége nem lenne. Megannyi remek, első osztályúan megkoreografált akciófilm után és közben valamiért felszállt például az apu-akciófilm vonatra, arra a furcsa új műfajra, amit szegről-végről Steven Seagal, de még inkább Liam Neeson talált ki magának.
Ez alatt én olyan akciófilmeket értek, amikben a főhősnek nem kell fizikailag megterhelő mutatványokat csinálnia, ha bunyó van, azt rendszerint idegbetegre vágott kameramozgással maszatolják el, lehetőség szerint a jelenetek java zárt térben vagy sötétben játszódik, és az egészre ráborítanak valamiféle sötét hangulatot, ami elfedi, hogy a főhős acélkemény, semmibe révedő tekintetén kívül jószerével a nagy semmit adják el a nézőnek. Gyengécske történet, minimalista akció, az egész egy sztár vállán, akinek elég a puszta jelenlétét adnia a produkcióhoz.
Legyen a Jack Reacher javára írva, Cruise legalább hisz ebben, amikor csinálja, bár ez a neesoni keménység nem áll neki annyira jól.

Nagyon rossz, mindenkit óvva intek a megtekintésétől. Tulajdonképpen már az első 5 percben levettem, hogy egy pillanatig sem tudom komolyan venni. Valaki szóljon már Tom-nak, hogy próbáljon méltósággal öregedni, mert ragaszkodása az akcióhős karakterekhez már kezd nagyon kínos lenni.

Az első rész megcsúfolása. Abban minden benne van, amit egy akciókrimit szerető ember kívánhat. Izgalom, jó karakterek, csavar, humor, észmunka. Ehhez képest, a második rész igen gyengécske lett.
Nyálas volt és elnyújtott, párszor pedig kifejezetten untam. Az érdekes szereplőket alig, a rémidegesítőeket bezzeg folyamatosan mutatták.
Nagyon vártam, nagyot puffantam.

A végét már végig hülyéskedtünk, mert már annyira nyálas volt. :D De most komolyan, miért kellett ezt a romantikus részt így elnyújtani?
Amúgy maga a film nem volt valami nagy szám. Szinte semmi nem történt benne csak lövöldöztek, verekedtek, vagy épp menekültek. Szóval semmi extra. Plusz az alaptörténet is gyenge volt. A női karakter meg kifejezetten csúnya is volt. Hogy képesek berakni egy ennyire karakteres arcú nőt főszereplőnek?!
Őszintén szólva nem okozott volna nagy lelki törést, ha nem nézem meg.

Hogyan lehet Jack Reacher ekkora mangina?
Nem gondoltam volna, hogy ez a film feminista propangandává válik. A film két alapkonfliktusa közül az egyik tök feleslegesen a másikba bonyolított eleme az volt, hogy egy ifjúkorában drogos kurva, most egy 15 éves lánygyermekkel a nyakában pincérnő kitalálja, hogy úgy tud még több pénzt kicsikarni az államtól, hogy találomra rábök egy több mint 10 éve elhunytnak nyilvánított katonára, és azt állítja, hogy ő lány apja. Még nyerésre is áll az ügye. Csak úgy bemondásra el kell hinnie az államnak, hogy egy katona gyermeke a lány, ezért az elmaradt tartásdíj járna is a nőnek, ami már egy kisebb lakóingatlan árát is kiteszi a kamatos kamattal. Apasági vizsgálatot ilyen időtávlatból már nem lehet indítani, de ha francia lenne a film, akkor ott még az élő apa jelenlétében sem lehetne elvégezni apasági DNS vizsgálatot, mert az egész országban tiltott ez a cselekmény. Ott a nő rámutat egy férfire és az lesz az apa élete végéig, akár kakukkfióka a gyerek, vagy nem. Így a nő életmódjától függetlenül mindig lesz egy donor, akit lehet pumpolni gyerek/asszonytartásért. Ebben a filmben pedig az államot lehet pumpolni, ami gyakorlatilag az adófizető állampolgárokat jelenti, amelynek az értékteremtő része a verseny- és ipari szféra, ahol nagyrészt férfiak dolgoznak, tehát az egyedülálló nőket a férfiak tartják el, családi állapotuktól és szándékuktól függetlenül. Ez egy megvalósult feminista álom.
Másik szörnyűséges eleme a filmnek a szökevény női katonatiszt és Jack Reacher kapcsolata. Vállt vállnak vetve küzdenek a gonosztevőkkel, Jack közeledne, de a nő folyamatosan magázza, és távolságot tart, elvárja a kiszolgálást, amit természetesnek vesz, hogy megkap. De amikor meglepetésszerűen kap rá passzololó divatos ruhákat, ételt, italt, akkor úgy néz a kávéjára, amit Jack a kezébe nyom, mintha az beleköpött volna, csak mert nem volt benne tejszín. Szegény Jack itt elbukott egy komoly próbatételt, mert bár a szemével fel tudta mérni a nő méreteit, de a gondolatait és szokásait nem tudta kiolvasni a fejéből.
Amíg egy férfi el tud fogadni szinte bármilyen nőt, akivel testileg összeillik (márpedig miért ne illene össze, amíg nem kannéger), addig egy nő mindenféle elvont, ezoterikus, misztikus feltételének kell, hogy megfeleljen a férfi (a „nagy Ő” mítosza). Ezeknek a feltételeknek ritkán van köze a praktikus hétköznapi élethez, ahogy Jack is hiába menti meg annyiszor a film folyamán a nő életét, ez párkapcsolati szempontból semmit nem növel a nő szemében. Mert a nő kemény, mint a kád széle, ő nem hagyja, hogy mindenféle jöttment nőként kezelje, megvan ő egymagában is, és várja az alkalmasabb jelöltet. Mert az ilyen hűdekemény feminista nők nem tudják azt, amit egy parasztgazda is ránézésre tud a tyúkjairól: a tyúkudvaron a csípésrend ranglétrájának tetején lévő domináns tyúkokat sokkal kevesebbszer ugorja meg a kakas, mint az alább lévő tyúkokat, ezért azok nem kotlanak el. De amíg a gazda ezt meg tudja oldani a domináns tyúkok elkülönítésével – mert ha minden tyúk domináns, akkor egyik sem az a másik szemében, és a kakas mindegyik fölé kerül – addig a társadalom nem képes kivetni magából a túlzottan domináns tyúkokat, hogy ne keserítsék a többiek életét.
De Jack Reacher, az egyszemélyes elitkommandó, egyszerűen hagyja, hogy a nő őt ne tekintse férfinek, kompromisszumokat köt, kedvez neki, és amikor egyik sem jött be, elsétál. Ennél már csak akkor lett volna manginább, ha még komolyabban bele is habarodik a nőbe, és elkezd oneITIS-ben szenvedni.

Akciódús, fordulatos folytatás, ettől még nekem az első része jobban tetszett. Abban nem egyszerűen okosabban felépített rejtély állt a középpontban, hanem még az egész újdonságként hatott. Izgalmasabb volt egyáltalán megismerni, ki is az a Reacher, és miben különbözik más akcióhősöktől. Pozitívumként jegyezném meg viszont, hogy Cobie Smulders katonanőjének személyében egyenrangúbb partnert adtak mellé, mint a Rosamund Pike alakította ügyvédnő az előzményből.

https://suntuske.wordpress.com/2017/03/22/hetvegi-mozi-…