Isten hozott Németországban! (2016) 73% 40★

Nagy kár ezért a filmért, mert nagyon jó is lehetett volna, de sajnos túl sokat akart markolni, és tudjuk, sok bába közt elvész a gyermek. Ott kell kezdenem, hogy ez a film sem vígjáték. (Mostanában minden ilyen filmről kiderül, hogy igazából dráma.) A történet alapját az adja, hogy egy család befogad egy menekültet a házába. Viszont nem látunk semmilyen beilleszkedési nehézséget, Diallo múltját pedig elég tankönyvszerűen nyomják a képünkbe. Ez azonban a filmnek nagyjából 20 százalékát teszi ki, mert ott van még a családfő, aki nem tudja elfogadni, hogy megöregedett, meg úgy alapból baja van mindenkivel. Felesége egy unatkozó nyugdíjas, aki néha iszik, de amikor a menekült azt mondja, hogy ne tegye, akkor nem teszi. Sofie harmincévesen sem tudja, mit kezdjen magával, de aztán találkozik a török származású rezidenssel (akit Sofie apja vagy a származása vagy a tudása miatt utál), és rátalál a szerelem. Phillip meg egy karrierista ügyvéd, aki nehezen bír a fiával. De emellett még van menekülttábor, zaklató taxis, tüntetés, meg kommandós bevetés. Többnyire sztereotípiákra épül az egész film, amely minden igyekezete ellenére nem segít a menekültek megítélésén (de legalább nem is ront sokat rajta). Szóval rengeteg szál van, amelyekben van potenciál, de sajnos egyik sem került megfelelően kidolgozásra, így a végeredmény elég furcsa szájízt hagy maga után.
Viszont ki kell emelnem Florian David Fitzet, ez már a negyedik vagy ötödik film, amiben látom, és egyre több arcát mutatja meg, egyedül rajta tudtam nevetni többször is.