Hoshiai no Sora (2019–2019) 83% 7★

Huh, én ezt nagyon szerettem, a teniszes részek zseniálisak, de közben rengeteg személyes szálat feldobtunk a teniszklub srácainak magánéletéből (kőkemény szálak) és azokkal nem kezdtünk semmit. Szóval kell, hogy legyen következő évad, arról nem is beszélve, hogy milyen drámaian ért véget…

A leírást olvasva a legérdektelenebb, legsablonosabb sportanimének tűnik. Az alaphelyzet – bezárás szélén álló iskolai klub, lassú feltörekvés – ezt erősíti, és mégis, már a kezdetektől megcáfolja egyrészt a disztinktív stílusával, másrészt a valódi témaválasztással. Nagyon friss, egyedi anime. Egyik legérdekesebb pontja, hogy a screen-time / időelosztás hierarchiája ellentétes a tematikus hierarchiával: Ahogy azt várjuk, a sport-szál kapja a legtöbb képernyőidőt, látszólag a klubtevékenység, a meccsek kerülnek előtérbe, pedig valójában ez inkább menedékként, lehetséges kiútként szolgál a szereplőknek, amit folyton megszakít, amibe folyton belerondít az igazi a téma, a problémás szülő-gyerek kapcsolatok. Konstans nyomás helyeződik ezekre a serdülő fiúkra, az egész animét áthatják az elfojtott stressz, kommunikációs akadályok, feldolgozatlan konfliktusok, lelki sérelmek. Másik sajátossága az érett történetvezetés: Ahelyett, hogy más sokszereplős drámákhoz hasonlóan minden részben mást tenne meg főszereplőnek, egyszerre egy dologra fókuszálna, felváltva vinné végig a szálakat – a Hoshiai no Sora „egyszerre” foglalkozik mindenkivel, folyamatosan vándorol a fókusz egyik szereplőről a másikra, amit iszonyú nehéz jól kivitelezni. Spoiler: Zökkenőmentesen megoldja. Így persze nincs lehetőség az egyes szülő-gyermek egymásnak feszülés teljes kibontására – amúgy is minden szereplőnél más és más jelleget ölt –, nem tartalmaz uncsi flashback-technikát, vagy ötlettelen narrációt. Korlátozott a néző rálátása a családi életre, a belső fokalizációt is egy-két mondatra redukálja; pont az a célja az animének, hogy apró rezdülésekből, sűrített jelenetekből adjon át valami lényegeset a szülő-gyermek kapcsolat problémáiról, a maga félig realisztikus módján. Habár sokféle különböző példát kapunk, mindegyikben fel lehet ismerni valami általános mintát, ami szerintem képes előhívni személyes tapasztalatokat is a nézőből.
A természetesség elvén működő történetvezetésből következik, hogy az epizódok szerkezeti egységei a cselekmény szintjén gyakran nem tudnak kapcsolódni, hiszen annyi a gyors váltás. Ezt is sikerül megoldania: a részek építkezése hangulati alapon működik. Akane Kazuki félelmetesen jó rendező. A 9. epizódon keresztül jól lehetne vizsgálni a profi hangnemváltás fortélyait.

Az utolsó 3 résznél érezhetően csökken a színvonal. Nem néztem utána, de sejtem, hogy valami produkciós zökkenő áll mögötte. Az utolsó rész azért kemény; az opening-et félbevágja annál a képnél, ahol a labda átszakítja az ütő hálóját; a vége felé az örömteli jelenettel (miközben már a stáblista is megy) ugyanezt csinálja…
Tényleg folytatásért kiált, bár a befejezés mintha szándékosan félbevágná a projektet… mindenesetre érdekes, érdemes.

Elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem az anime. A poszter alapján egy egyszerű sportanimére számítottam, de már az elején kiderült, hogy ez korántse az. Nem tudtam, hogy a szoft tenisz klub a „depresszív kamaszfiúk társasága” szinonimája.
Pár részben kap csak jelentős szerepet a szoft tennis, a maradék játékidőben a klubtagok családi problémái kerülnek terítékre spoiler A drámát annyira feltekerték sokszor „It's Over 9000” szintre, hogy pár rész végén már az én életkedvem is elment. Aztán megnéztem egy Free! részt, hogy kompenzáljam
A kedvenc részeim a teniszesek voltak, mert nemcsak érdekesek voltak a meccsek, de jó volt látni, ahogy ez a sok problémás srác lassan belemelegedik és megszeretik a játékot, és a klub már több lesz délutáni elfoglaltságnál, hogy addig se kelljen hazamenniük.
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy félbehagyták. Eredetileg 24 részes lett volna, de az utolsó pillanatban lerövidítették 12-re, így az anime lezáratlan maradt, amire a cliffhangeres „befejezés” rá is tesz egy lapáttal spoiler A készítő, Akane Kazuki folytatni kívánja a sorozatot valamilyen formában, amit kíváncsian várok. Csak éljük meg azt…