Tsurune: Kazemai Koukou Kyuudou Bu (Tsurune 1.) (2018–2019) 92% 17★

Elképesztően gyönyörű a grafikája és az animáció is. Ez már önmagában megérne 10 csillagot, de a történetben, ami egyébként szépen volt vezetve, volt pár dolog, ami nem tetszett. Egyrészt az az első részekben való erőltetés, hogy Minato igenis csatlakozzon az íjászklubhoz. Dobtam már animét ilyen miatt, mert egyszerűen nem tudom elviselni azt, ha valakit erőltetnek valamire, és meg sem hallják, hogy az illető azt mondja, hogy „nem”. Sajnos sokszor fordul elő velem is ez a szituáció, és persze mindig én jövök ki rosszul belőle. Úgyhogy talán emiatt is, de nem bírom az ilyet. A másik oka az pont az „ok” volt, amiért Minatonak fókuszpánikja volt. Az ember azt hinné, hogy az anyja halála miatt van, vagy valami más, komoly ok miatt, erre benyögi a szerencsétlen, hogy nem hallja azt a hangot, amit az ideg ad, amikor kilövi a nyilat. A harmadik ok az volt, hogy a balesetről szinte nem derül ki semmi. Csak sejtetik, hogy mi és miért történt. Így igazából teljesen felesleges volt beletenniük egy ilyet. Igazából csak Minato Masa-sannak intézett szavai miatt volt fontos, ami tényleg szomorú és igaz, de jobban örültem volna, ha a fókuszpánikkal is összekötik. Aztán a szereplők sem igazán nőttek hozzám, Masa-sanon kívül egyiküket sem tudtam jobban megkedvelni, de legalább nem is idegesítettek, mint az elején. A Kirisaki-s ikrekre ez nem vonatkozik, ők végig irritáltak. Az sem tetszett, hogy a lányok kicsit hanyagolva vannak. Ez leginkább két jelenetnél érződött, az egyik az, amikor Masa-san megjelent, mint edző, és csak a fiúkat üdvözölte külön. A másikra hirtelen nem emlékszem. X_X Értem én, hogy a fiúk csapatán volt a nagyobb fókusz, de akkor is. Egyébként néha kicsit túl a barátságon feelingem volt Minato irányába a srácok felől, főleg Seiya felől. Igazából annyira nem zavart, csak gondoltam megemlítem ezt is. Az íjászat része az animének részletesen be volt mutatva. Érdekesnek találtam, és szívesen megnéznék egy ilyen versenyt, sőt, még ki is próbálnám az íjászatot. Úgyhogy nem bántam meg, hogy megnéztem, és a folytatásra is vevő vagyok.

(Tudom, van még egy 14. rész, de annak van külön adatlapja, így azon jelölöm majd, miután megnéztem.)

Ez a japán íjászat nagyon rendben van. Megint egy olyan anime, melynek úgymond filozófiája van. Nekem bejönnek ezek a kulturális mélységek… De amúgy meg D'Artagnan is megirigyelhetné az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemiséget, bár nekik kicsit több idő kellett hozzá, mint a franciáknak.

Amikor először néztem végig (mikor szezonos volt), akkor is levett a lábamról, de ezt így ~2 évvel később is meg tudta tenni. A látványvilág az valami fenomenális még mindig. ❤ Ha tudom, akkor mindig reklámozom ezt az animét, mert sokan nem ismerik, pedig gyönyörű. :) De azért, ehhez szeretni kell ezt a műfajt is, ez tény. Nem egy pörgős darab, inkább lelassítja az embert, de teljesen jó értelemben.