Ace wo Nerae! (Ace wo Nerae! 1.) (1973–1974) 90% 1★

Egy igazi retro shoujo anime. Szenvedélyes, intenzív, felemelő, és értékes szellemiségével a nézőre is motiváló hatással van. Az első részben kiváló humorral indít, de gyorsan átalakul komoly drámává; komikus jelenetekkel ritkán találkozunk. Ahogy azt sportaniméktől megszoktuk, az Ace wo Nerae is a kitartó munka történetét mutatja be, változatos, fejlődő (jelen esetben erős és feminin női) karakterekkel. Főhősnőnk hosszú utat kell bejárjon az álma eléréséért, rengeteg problémát leküzdve: Kemény edzések, irigy csapattársak, elismerés kiharcolása. Az Ashita no Joe-hoz sok mindenben hasonlít: A sport alapjait megismerjük, de nem megy bele nagyon mélyen, és a bemutatása nem mindig realisztikus. Persze, nem is erre fekteti a legnagyobb hangsúlyt. A lélektani folyamatokat kiválóan jeleníti meg. A vége felé már egy halvány szerelmi szál is kezdett kialakulni, ami szintén nagyon tetszett.

Azt hiszem ez eddig a legrégebbi anime sorozat, amit láttam. Sajnos mára egy elfeledett alkotássá vált, és nincs túl magas értékelése a különböző oldalakon. Biztos vagyok benne, hogy ennek legfőbb oka a grafika. Valóban nagyon kezdetleges a karakterek rajzolása, kidolgozatlanok a hátterek, sok az újrahasznált kép, csúnyácska az animáció, de nem gondolom, hogy megérdemli emiatt a negatív kritikát, hiszen ’73-ban jelent meg, és valószínűleg gombostűkből rakták össze. Ezenkívül kihozta magából, amit tudott: A színeket nagyon jól használta a háttereknél; karaktereknél pedig az arckifejezések tele voltak érzelemmel. A női karakterek valahogy sokkal nőiesebbnek tűntek, a férfiaknak pedig nem volt „kisfiú-arcuk”, hanem igazán jóképűek voltak.
Azt hinné az ember, hogy a kezdetleges grafika miatt nem kell látványos mérkőzésekre számítani, holott csilivili animáció nélkül is nagyon izgalmasak, végig vibrált bennem a feszültség, hogy mi lesz a meccs kimenetele. Zenék terén semmire sem lehet panasz, a fülbemászó openinget és endinget ekkor minden esetben képzett énekesek adták elő (nem tudom ez manapság miért nem elvárás….). A szinkronszínészek munkája is átlagon felüli, a kedvencem az elegáns, gyönyörű, büszke „Ochoufujin” alakítása volt Ikeda Masako által.

Összegezve csak ajánlani tudom, a shoujo (és sport) animék egyik legjobbja. És igaz nem tértem ki rá, de az egyik legmeghatározóbb anime valaha: Az Ace wo Nerae! tette le az alapokat az összes utána elkészült sport animének :) Kedvenc gyanús.