Ace wo Nerae! (Ace wo Nerae! 1.) (1973–1974) 85% 2★

Egy igazi retro shoujo anime. Szenvedélyes, intenzív, felemelő, és értékes szellemiségével a nézőre is motiváló hatással van. Az első részben kiváló humorral indít, de gyorsan átalakul komoly drámává; komikus jelenetekkel ritkán találkozunk. Ahogy azt sportaniméktől megszoktuk, az Ace wo Nerae is a kitartó munka történetét mutatja be, változatos, fejlődő (jelen esetben erős és feminin női) karakterekkel. Főhősnőnk hosszú utat kell bejárjon az álma eléréséért, rengeteg problémát leküzdve: Kemény edzések, irigy csapattársak, elismerés kiharcolása. Az Ashita no Joe-hoz sok mindenben hasonlít: A sport alapjait megismerjük, de nem megy bele nagyon mélyen, és a bemutatása nem mindig realisztikus. Persze, nem is erre fekteti a legnagyobb hangsúlyt. A lélektani folyamatokat kiválóan jeleníti meg. A vége felé már egy halvány szerelmi szál is kezdett kialakulni, ami szintén nagyon tetszett.

Azt hiszem ez eddig a legrégebbi anime sorozat, amit láttam. Sajnos mára egy elfeledett alkotássá vált, és nincs túl magas értékelése a különböző oldalakon. Biztos vagyok benne, hogy ennek legfőbb oka a grafika. Valóban nagyon kezdetleges a karakterek rajzolása, kidolgozatlanok a hátterek, sok az újrahasznált kép, csúnyácska az animáció, de nem gondolom, hogy megérdemli emiatt a negatív kritikát, hiszen ’73-ban jelent meg, és valószínűleg gombostűkből rakták össze. Ezenkívül kihozta magából, amit tudott: A színeket nagyon jól használta a háttereknél; karaktereknél pedig az arckifejezések tele voltak érzelemmel. A női karakterek valahogy sokkal nőiesebbnek tűntek, a férfiaknak pedig nem volt „kisfiú-arcuk”, hanem igazán jóképűek voltak.
Azt hinné az ember, hogy a kezdetleges grafika miatt nem kell látványos mérkőzésekre számítani, holott csilivili animáció nélkül is nagyon izgalmasak, végig vibrált bennem a feszültség, hogy mi lesz a meccs kimenetele. Zenék terén semmire sem lehet panasz, a fülbemászó openinget és endinget ekkor minden esetben képzett énekesek adták elő (nem tudom ez manapság miért nem elvárás….). A szinkronszínészek munkája is átlagon felüli, a kedvencem az elegáns, gyönyörű, büszke „Ochoufujin” alakítása volt Ikeda Masako által.

Összegezve csak ajánlani tudom, a shoujo (és sport) animék egyik legjobbja. És igaz nem tértem ki rá, de az egyik legmeghatározóbb anime valaha: Az Ace wo Nerae! tette le az alapokat az összes utána elkészült sport animének :) Kedvenc gyanús.

Ez igazán vagány volt. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de az egész anime szuper vagány, és az üzenete is nagyon inspiráló. A kemény munkának megvan az eredménye, és ehhez nem kell feladni azt, amit csinálsz, ki kell tartani, és csak előre kell menni. Az animáció is lenyűgöző volt ahhoz képest, mikor jelent meg, ráadásul nagyon esztétikus is.