Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Ez a mozi A sólyom végveszélyben, a Delta kommandó és a Philips kapitány zanzásított, Temuról rendelt kicsiocso verziója – avagy egy újabb kísérlet annak bizonyítására, hogy a kínai filmipar felnőtt Hollywood szintjére, és már a nyugati piacok ajtaját feszegeti (igaz, pajszerrel). Van azonban néhány hibája, illetve egész léte felvet bizonyos kínos kérdéseket, szóval érdektelennek és feleslegesnek éppenséggel nem nevezném a magyarul A túlélés dicsősége (aki ezt kitalálta…!) címen köröztetett borzalmat.
Mindenekelőtt is: ez a film egy propagandamozi! Arról szól, hogy mi, kínaiak ott vagyunk a világ óceánjain, bármikor és bárhol képesek vagyunk beavatkozni, katonáink felérnek húsz másikkal a világ bármely tájáról, és készek vagyunk bármi áron megvédeni állampolgárainkat. Légy kínaiként bárhol a világon, félned nem kell, érted jövünk – biztos ezért örülnek a magyarországi kínaiak is a hozzánk importált rendőröknek.
Nem gondolom, hogy ez egy feltétlenül hibás üzenet, főleg mivel idestova hatvan éve ezt az alapfelállást nézzük az amerikai akciófilmekben is, csak hát manapság már az sem áll igazán jól a képernyőn. Eljutottunk végre oda, hogy helyén tudjuk kezelni az USA demokráciaimportját, vagy legalábbis érezzük az általa felvetett problémákat. Nem volna ostobaság ezen a szinten elkezdeni tapsikolni és örülni annak, hogy Kína eljutott ugyanerre a szintre? Hogy újragyártja nekünk XXI. századi színvonalon (khm) A zöldsapkásokat, meg A nap könnyeit, meg a Halálhágót? Főleg annak fényében, hogy az Operation Red Sea milyen szégyentelen módon képes a lemenő nap fényében heroikus zenével a háttérben hosszasan mutatni a hajóárbocon lobogó kínai zászlót – komolyan kérdem, akik tüntettek nemrég Hszi Csin-ping látogatása ellen, azok hogy nem indítottak petíciót ennek a mozinak a betiltásáért?
És akkor maga a film: ahogy korábban egy másik kínai blockbuster kapcsán írtam, a kínai filmesek nagyon pöpec módon tudják már másolni a mai hollywoodi filmek technikai színvonalát. Tűéles, patyolat tisztára kozmetikázott kameraképekkel dolgoznak, alkalmazzák a CGI-t, tényleg megvan nekik a tarsolyban minden, ami ma látványos akciófilmmé tesz egy látványos akciófilmet, de mindezen kívül nincs nekik a világon semmijük…
Nincs például mértéktartásuk. Ebben a filmben 142 percen keresztül lövöldöznek, akcióznak, lopakodnak, rambóznak a kínai kommandósok, miközben kiirtják fél Jement, de közben megmentenek mindenkit. A modern háborús filmek, sőt, háborús videójátékok minden létező közhelye és kötelező fordulata itt van, mesterlövészek párbajoznak, tankot lopnak, a hajójuk drónnal fedezi őket – nyilván mert funkcionálnia kell az erődemonstrációnak is, „nézzétek csak, nyugatiak, mennyi mindenünk van!”.
De látszólag nincs egy rendes zeneszerzőjük sem, aki tudna valami értelmes, nem a Hollywood által már rommá használt pátoszos közhelyeket újra felsorakoztató soundtracket írni. A színészi játékra nem térnék ki, mert istenigazából mi a túrót kellene vagy lehetne értékelni ezen a durrogtatás-orgián? Hacsak nem azt, hogy a kínai G.I. Jane hitelesebb a saját karakterében, mint anno Demi Moore volt.
A rendezés kapcsán is csak annyi jutott eszembe, hogy ha Chuck Norris ma lenne fiatal, és a mai filmes közegben kapná meg mondjuk Braddock ezredes szerepét, ő maga pörgőrúgná le a rendezője fejét ezért a folyamatosan energiaitalon pörgetett, modortalan és íztelen Hollywood-majmolásért.
Nem mondom, hogy szekunderszégyenem lett a nézése közben, de tényleg csodálkozom, hogy Kínában ennyi pénzt, ekkora stábot, ilyen szintű állami támogatást lehet csatasorba állítani egy ilyen gigászi fegyver- és egyenruha-fétises film leforgatásához. De hát ahogy írtam, ez mégiscsak kendőzetlen propaganda, ami pontosan arról szól és azért készült, aminek látszik: jelzendő, a kínaiak jönnek.
Hát majd ki-ki ízlése szerint eldönti, van-e erre igénye.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem, igazából épp olyan volt amire számítottam, bár egy kicsit azért nagyobb történetet vártam. Inkább volt ez haditechnikai bemutató, mint film és ez a legnagyobb hibája. Gyakorlatilag egy több, mint két órásra nyújtott akciójelentet nézünk végig. A propaganda filmekben az szokott jó lenni, hogy hatalmas költségvetésből készülnek és legalább a látványra nem lehet panasz, sajnos itt még az is sántított néha. A maszkmesterek kitettek magukért, a vérrel sem spóroltak, de a CGI elég sok helyen egyszerűen gyenge volt. A film természetes bővelkedett hősies lassításokban, de a reklámok elhelyezését lehetett volna kicsit kevésbé kiszúrni az emberek szemét. Történetileg a legjobban a A Sólyom végveszélyben (2001)-re emlékeztet. Bár a végén odabiggyesztik, hogy igaz történet alapján, nagyon igyekeznek elkerülni, hogy melyik történet is az. (Egyébként a jemeni polgárháború evakuációját hívatott feldolgozni, bár erősen gyaníthatóan nagyon szabad feldolgozásról van szó…)
Hogy ne csak negatívumot mondjak, a katonák bajtársiasságát és szoros kötelékét egész jól sikerült ábrázolni, és bár volt egy-két felesleges karakter, még a karakterábrázolással volt a legkevesebb baj, sikerült elérniük, hogy valamennyire érdekeljen mi lesz velük a végén.
Összességében nem egy remekmű, inkább érdekességnek ajánlom, hogy mást is lássunk a tipikus amerikai hősfilmeken kívül. Legalább kevésbé kiszámítható és nem annyira családbarát.
