Higeki no Genkyou to Naru Saikyou Gedou Last Boss Joou wa Tami no Tame ni Tsukushimasu. (2023–2023) 71% 11★

Korrekt villaines isekai volt, de nekem a hárem meg a múlton való rágódás túl sok volt. Pride egy reinkarnálódott koreai csaj, nem ő az eredeti villainess – de mégis bűntudata van / fél attól, hogy gonosszá válik. Reméltem, hogy nem lesz belőle hárem, elvégre az eredetiben mindenki Pride húgocskáját szerette, aki nem „white lotus”, hanem tényleg egy jó heroine. De itt teljesen partvonalra került és mindenki Pride-ba van belezúgva…

Rengeteg isekai történetet olvasok Webtoonon, ráadásul szezonálisan is egyre inkább előtérbe kerülnek az ilyen animék, szóval egyáltalán nem áll távol tőlem a műfaj. Számos fajtát olvastam/láttam, de talán az egyik legelterjedtebb fajtája az, amikor a főszereplő a gonosz karakter testébe reinkarnálódik, akire az eredeti történet szerint halál vár vagy valami hasonló kedves cukiság, szóval az elsődleges célja az, hogy ezt elkerülje. Ez az anime is erre a sémára épít, így Pride testébe bújva a főszereplő az idő előrehaladtával mindenféle jótettet hajt végre, elnyeri az emberek szeretetét és hát… otome játékhoz és hárem animéhez híven néhány embernek a szívét is. Ez így teljesen átlagos isekai hárem animének hangzik, igaz? Amiben azonban mégis különbözik az Pride gondolkodásmódja. Valamiért a miértjére tényleg nem jöttem rá görcsösen meg van győződve arról, hogy ő be fogja teljesíteni a karakter sorsát és pusztulásba dönti az országot és nyomorúságot okoz az embereknek. Hiába telik el x év, hiába imádja majdnem mindenki és dicséri, ő mégis arra készül, hogy főgonosz lesz. Nem mondanám, hogy élvezetes volt olvasni a gondolatmeneteit, egy idő után már csak be akartam nyúlni a képernyőn és jól megrázni. Arról nem is beszélve, hogy kicsit kiábrándító volt a tény, hogy rendelkezik ilyen cheat kóddal, nem pedig saját erejéből érte el bizonyos készségeknél, képességeknél ezt a szintet.
Pozitívumként viszont meg tudom említeni azt, hogy Stale és Arthur hiába voltak riválisok, mégsem acsarkodtak egymásra. Képesek összedolgozni, segíteni a másiknak, nem okoznak ezzel felesleges drámákat vagy problémákat a főszereplőnek, hanem támogatják őt és próbálják előre mozdítani. Mindkét karaktert nagyon szerettem, a végére pedig Gilbert és Val is belopta magát a szívembe.
Ha lesz második évad az animéből, akkor remélem, hogy Tiara valamennyire előtérbe kerül, mivel most még erőtlennek éreztem. Kicsit olyan érzésem van, mint amit a Long After the Ending manhwában mutattak be, hogy mivel az eredeti főszereplő nem megy át azokon a megpróbáltatásokon, mint az eredeti történetben, így gyenge marad, nem jelenik meg a karakterfejlődés nála. Pedig szerintem lenne benne potenciál, ha Pride nem védelmezné ilyen görcsösen, és engedné kitörni abból a burokból, amiben tartják.

Szeretem a villaines isekai történeteket elég sok webtoon van ebben a témában.
szokásos séma egy koreai (álltalában legalább is) lány bekerül az általa olvasott történetbe de mint főgonosz. a történet ismeretét felhasználva probálja elkerűlni a „szörnyű” végkifejletet ami a karakterére vár.
Viszont itt Pride nagyon idegesítő volt tényként kezeli, hogy ő gonosz lesz ezért hiába tesz csupa jót azon siránkozik, hogy miért várr majd rá olyan szörnyű sors.
Maga a törénet hozza a szokásos szálakat sok meglepetést nem tartogat.