Otome Game no Hametsu Flag shika Nai Akuyaku Reijou ni Tensei shite Shimatta… (Otome Game no Hametsu Flag shika Nai Akuyaku Reijou ni Tensei shite Shimatta 1.) (2020–2020) 85% 40★

Sok háremes sorozatot végigszenvedtem már, de otome játékszerűt a Hamefura előtt még nem.
Bakarina nagyon cuki, főleg, amikor a saját fejében öten van. A barátai első látásra sablon játékkarakterek, és számomra nem is nőnek ki ebből, de persze ők is cukik. spoiler Kár, hogy mindenki kevéske szerepet kap, ezt nagyon nem szeretem a háremekben. spoiler
Ami nem tetszett az a 3 résznyi felvezetés, amiből kinőtt egy kapálgatós slice of life, és a végén van egy izgibb fordulat, hogy teljes lehessen Bakarina háreme.
El ne felejtsem, az elvarázsolt könyves epizód az nagyon tetszett, önmagában is kerek, de a cselekménybe is teljesen jól illik. Meg a gombaszedés a labirintusban, az a második a sorban.
Összességében néha jó megnézni egy tőlem távolabb álló alkotást is. Mégha sosem lesz a kedvencem, azért nem volt rossz első otome élménynek.

Igazából mindent leírták már előttem a többiek, szóval csak annyit tennék hozzá: ilyennek kell lennie egy szerethető, szórakoztató, romantikus „hárem” történetnek.

Kicsit bővebben azért: imádtam, hogy az anime fenékbe billentette a klasszikus otome game adaptációkat; szóval senkit ne tévesszen meg a cím, ez nem a szokásos, életképtelen női főhősös sületlenség; Katarina messze belevalóbb, vagányabb és önállóbb, mint a többiek a „szakmájában”. Egyébként az összes karakter kedvelhető és én kifejezetten háremnek sem mondanám. Nagyon élveztem az egészet, elképesztően szórakoztató és humoros volt, viszont a végére a bonyodalom és a „dráma” nekem nem hiányzott volna.

Mindenesetre nagy meglepetés és kellemes csalódás volt számomra az anime, csak ajánlani tudom.

Mindenek előtt szeretném megköszönni @IBagci ajánlását. Ismét egy valódi élménnyel gazdagodtam! Arigato gozaimasu! :)
Az otome game még ismeretlen világ előttem, tehát gyorsan tanulmányoztam is ezzel kapcsolatban néhány cikket, mit is takar a fogalom tulajdonképpen. Miután felhomályosított, már körvonalazódotak előttem ennek az animének a történetszálai is. Azaz megértettem, mit miért és hogyan.
Mivel jó hosszú címet kapott ez a kis anime, én lusta vagyok teljes nevén szólítani, maradok csak az első felénél, így is sikerül beazonosítani :) Szóval az Otome Game egy kellemes meglepetés volt számomra. Láttam, hogy jó százalékértéken áll, tehát olyan rossz mégsem lehet. Bele is vágtam nagy lelkesen. A lendület ki is tartott a végéig, ugyanis sikerült egyben megtekintenem a 12 részt. Sajnáltam volna, ha töredezetten kell végigkísérnem Caterina bolondozásait.
A történet rendkívül ötletes. Reinkarnáció útján ki tudjuk javítani az előző életünkben elkövetett hibákat? Vagy épp újakat csapunk melléjük? Esetleg sorsunk előzetes ismeretében képesek leszünk befolyásolni azt? Caterina, aki gonosz főhősnőként debütál – élete egy játékká változik, ami pedig valósággá. Aztán történik valami, és hipp-hopp a lány megváltozik. El is gondolkoztam, milyen csodákra képes egy kis agyrázkódás. A gonosz Caterina, mivel mindenre emlékszik, próbálja kijátsszani a sorsot, de előre gyúr arra az esetre, ha mégis száműznék őt elvetemültsége okán, így kiváló kertésszé- földművessé képzi magát. Folyamatosan bukkannak elő a szerethetőbbnél szerethetőbb karakterek. Először a pici Caterinát, Keith-t, Alant, Geordo-t, Mary-t, Sophiát, Nicole-t ismerjük meg. Tehát innen indít az anime. Az eredendő gonoszságot már ekkor is nagyítóval kell keresni, de hát ha sorsszerű… Caterina nem is veszi észre, hogy azok, akiket amúgy gyűlölnie kellene – és akik gyűlölik őt az otome game szerint, mind a barátaivá válnak, és az idő során elválaszthatatlanok lesznek. De az ötfilléres mindenkinek leesik, csak „gonosz” főhősnőnknek nem. Aki szegény… – én butának nem nevezném, inkább – naiv, figyelmetlen, és rendkívül vak. És még mindig fél attól, hogy esetleg száműzik vagy megölik.
Catarina egyébként semmi mást nem tesz, csak őszinte, kedves, segítőkész, makacs, önfejű… egyszóval önmaga, és így sikerül tudtán kívül behálóznia a hercegsereget és még a lányok is érte kezdenek lángolni. Aztán a jó főhősnő is feltűnik a színen, nehogymár csak gonosz legyen. Maria nekem egyből rokonszenves lett. Caterina egyre csapnivalóbb gonosz, ugyanis ahelyett, hogy bántalmazná vagy cukkolná szegény lányt, megvédi őt, és vele is összebarátkozik. A sors-képletbe hiba csúszik. Sanda gyanúnk, hogy Claes kisasszony bizony csúfos vereséget szenved főgonoszként.
Az anime szépen bemutat minden főbb karaktert, sőt még Anne Shelly, a szobalány is kap egy egész részt előtörténettel. Tehát mindenkit megismerhetünk, hogy s miként jutottak idáig, és milyen kapcsolat fűzi őket Caterinához. A jellem és karakterfejlődés szintén elmélyített. Az alapvonal vígjáték jellegű, de a drámai vonal is beköszön néhol, és elő is kell vennünk a zsebkendőnket egyes epizódoknál. Úgy is mondhatjuk, az Otome Game komolytalanul komoly. A srácok és a lányok is mind szerethetőek. Caterina a kirekesztés ellen is megtalálja a „gyógymódot”, és egyszerűen fényessé varázsolja a körülötte élők életét, ami mindenkinek feltűnik, csak neki nem. Szép háremet gyűjtött maga köré. Ami tetszett, hogy Geordo és Keith élcelődése is finoman van ábrázolva, süt róluk a féltékenység, mégis intelligensen kezelik – Caterinának annyi eseik le: milyen jól összebarátkoztak. Maria és édesanyja meglátogatása az egyik legérzelmesebb epizód. Caterina nagy gonoszan rendbeteszi a kertjüket is. Olyan szépen virágzik ki minden ebben a történetben, és nyer értelmet egyik cselekedet a másik után. A Caterina fejében lévő belső, sors-elkerülő tanácskozásokon is jókat nevettem. Az külön szimpatikus megoldás volt, hogy a másik világot is bemutatták, két iskolás lány kialakult őszinte barátságáról, mely egyenes ágon vezetett Caterina személyiségfejlődéséhez.
A fiúk közül mindegyik külön egyéniség, az én személyes kedvencem Keith, a viszahúzódó, és kezdetben bátorításra szoruló fiú, és Nicole, a csendes fekete hajú srác, aki mégis megtanul mosolyogni. A mellékszereplőket is szépen kiszínezték, gondolok itt például a vörös Sirius Diekére. Volt azért fordulat is az animében, egy-kettőt félszavas elejtésekkel készítettek elő, amiket elfelejtünk, mire bekövetkezik, így a hatás mégis váratlan lesz. Egyszerre folytatólagos és epizodikus, mert mindig történik valami új, ami egyben kapcsolódik is az előző részekhez.
Sok érzelem és érzés kerül kifejezésre, és ezeket ezerféleképpen kapjuk vissza a karakterektől. Ez a világ gyorsan beszippant, és mi hagyjuk magunkat, hadd sodródjunk.
Az animáció rendkívül szép és részltgazdag. Az opening aranyos, vicces, hangulatban idomul az animéhez, ahogyan az aláfestő zene szintén.
A szeretet és a barátság kerül hangsúlyba, és itt nem volt zavaró még a lányok ragaszkodása sem, legalábbis én nem éreztem annak. Ez úgyis alakulni fog, hiszen csak tinikről van szó, olyanokról, akik egy olyan baráti társaságot alkotnak, amit ezer szál fűz össze, és a gócpontját a Caterina alkotja.
Ha minden ember csak fele olyan „gonosz” lenne, mint Caterina, akkor nagyon szép lenne ez a világ. Elbűvölő kis anime, ami szórakoztat, elgondolkodtat és jól esik a léleknek.

Egy újabb otome hárem anime, de mégsem az.
Tetszett az alap felállás, hogy a főgonosz szemszögéből láthatjuk az eseményeket, hogyan is próbálja meg elkerülni a végzetét, ugyanakkor Katarina egyáltalán nem volt főgonosznak nevezhető, hiszen már az elején rájött, hogy mindent másképp kell csinálnia, mint ahogy az meg van írva, ennek hála egy kedves, segítőkész az alap játék főhősnőjét leváltó főhősnő lett belőle, akibe a végén mindenki beleszeret. Tulajdonképp összemostak egy lányoknak és egy fiúknak szóló otome játékot (bár utóbbiba férfi szokott lenni a főhős, nem nő), ezáltal a hősnő választhat akár fiú, akár lány partnert is a végére. Habár Katarina annyira butácska, hogy semmit nem vett ebből észre, még azt sem, hogy ő lett a főszereplő Maria helyett. Ez picit zavart, de legalább nem hasonlított a legtöbb otome főhősnőre, vagyis nem volt megmentésre váró, életképtelen teremtés. A legtöbb szereplő egyébként kedvelhető volt, egyedül Mary-ban csalódtam. Amilyen aranyos volt, annyira önző lett. És Sirius szálát éreztem még kicsit erőltetettnek. Ezeket leszámítva jó kis történet volt. Végig lekötött, sokszor megmosolyogtatott, és egyszer még könnyeket is csalt a szemeimbe, habár kicsit ködös volt az a rész, de megható. Tetszett, hogy minden szereplőt megismertünk, legtöbbjüket gyerekkoruktól kezdve. Ezen kívül a grafika is nagyon szép volt, és a zenék is aranyosak, de számomra felejthetőek.
Jó kikapcsolódás volt, szerintem nem utoljára néztem meg, és a következő évadot is várom. Remélem tartani fogja a színvonalat.

Amikor először olvastam el a rövid leírást a sorozatról, már akkor felcsillant a szemem. Kicsit emlékeztetett az alapszitu MXTX első művére, a The Scum Villian's Self-Saving System-re. Nyilván semmi közük egymáshoz, csak a kiindulópont hasonlít. Főleg úgy, hogy itt Bakarina gyakorlatilag tiszta lappal nyit ebben az életben, de ő meg van róla győződve, hogy ez nem így van, szóval nekilát kitervelni, hogyan úszhatja meg a saját bad end-jét. Azonban le sem tagadhatja a saját természetét, és tervek ide vagy oda, végül éppen a saját hebehurgya, őszinte, nyílt és naiv természetének köszönheti, hogy a környezetéből kb minden vele hasonló korú egyént öntudatlanul magába bolondított.

Bakarina tényleg nagyon cuki. Ő a sorozat lelke. Jó látni egy talpraesett, belavaló, bár egy kicsit túlságosan is naiv csajszit a sok porcelán baba kaliberű – és értelmi szintjén álló, a józanészt hírből sem ismerő – hárem „hősnő” között. Imádtam mennyire túlkombinálja a dolgokat és mennyire nem veszi a jeleket. xD A fejében zajló bírósági tárgyalások is hatalmasak voltak. A lányok közül én Maria-nak vagy Sophie-nak, míg a fiúk közül Alan-nek szurkolok, de igazából mindenki szimpi.
A vége annyira nem tetszett, emiatt a levonás, mert túl hirtelen volt a váltás, aztán pedig spoiler is olyan „háremes” volt, pedig ennek a sorozatnak éppen az üdítő változatosságát szerettem.
De a slice of life részeket imádtam, és a riválisok akcióit és megnyilvánulasait is. Mindeni tudta, hogy mi a szitu spoiler, de Bakarina csak boldogan mosolygott, hogy milyen jól összebarátkozott mindenki és egyre biztosabb a happy end-je.
A karakterdizájn nagyon tetszett, főleg Bakarináé, a zenék annyira nem maradtak meg.
Összességében én élveztem nézni ezt a sorozatot, és mindenképpen nézni fogom a folytatást is.

Igazából, nem tudok többet mondani mint a többiek :D Nagyon jó anime, nálam dobogós lett és már várom a következő évadot kíváncsian *-* Katarina-t nem lehet megunni, számtalanszor megtudnám nézni örömmel :)

Ez nagyon jó volt! Talán azért is tetszett ennyire, mert tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. De mindig imádom mikor kellemesen csalódom.
Sosem néztem még otome game adaptációt, úgy általában a háremeket is messziről kerülöm, ez idáig is csak a jó kis Diabolik Lovers című borzalomhoz volt „szerencsém.” két részt bírtam végig nézni
Katarina a főhősnőnk bár tényleg félelmetesen együgyű, de még ennek ellenére sem idegesítő, sőt kifejezetten belevaló és szórakoztató karakter, én legalábbis rég nevettem ilyen jókat :D A többi karakter is nagyon szerethető, egyedül Mary volt nekem már egy kicsit idegesítő a végére, de annyira azért ő sem volt vészes.
Az utolsó két részre még egy kis drámát is kaptunk, ami abszolút nem volt túl tolva szerencsére szóval nekem ezzel sem volt bajom.
Egyébként ha választani kéne akkor a fiúk közül egyértelműen Alan a befutó, a lányok közül pedig szerintem Maria.
Szóval összességében én ezt nagyon élveztem, sokat nevettem, Katarina bár tényleg nem a legélesebb kés a fiókban mégis nem lehet nem szeretni. Valószínűleg ha minden hárem anime és főhősnője ilyen lenne talán én sem óckodnék ennyire a műfajtól.
A második évadot pedig nagyon várom!! :)))

Kedvenc lett! :D
Imádtam az egészet. Hétről-hétre alig vártam a részeket. Frissíthettem a portálokat és néztem hátha valahol már van egy trailer vagy valami.
Vegyük először technikailag. A rajzolása elképesztően gyönyörű. Láttam már pár animét, de grafika terén ez verte mindent. A zenéit imádtam, az op-t, az ed-t és az aláfestő zenéket mindet.
A sztori kellemes felüdülés volt. Ez nem egy megszokott hárem anime, egy nem megszokott alappal.
Külön tetszett, hogy először a pici Katarinát és a pici szereplőket ismerhettem meg. Az első részeket imádtam, frissek voltak és nagyon édesek. Ahogy Alan-nal versenyeztek fára mászásban, ahogy spoiler dobált Geordo elé és ahogy összebarátkozott a lányokkal. A Keith-szel való kapcsolatát külön szerettem, mert látszik, hogy nagyon szeretik egymást. spoiler
Aztán hopp, ugrunk az időben és kezdődnek az igazi kalandok, megjelenik Maria, az elnök és még sokan mások. Egyik kaland a másik után, amit az ember izgatottan vár.
Az anime humora a legjobb. Imádtam. *_* Szegény Katarinát néha sajnáltam, hogy milyen bolond, lássátok a nyolcadik részben :D
Mindezek ellenére az animének vannak siratós momentumai, szóval nem árt a zsepit bekészíteni…
A karakterek mind nagyon viccesek, aranyosak és szerethetők. <3
Az évad lezárásának én örültem spoiler Bár még szívesen néztem volna.
S tegnap ért a hír, hogy jövőre jön a második évad *_*
Szóval most nagy a boldogság.
Élveztem ezt az animét. A szívemhez nőtt. *szipog*
Annyit tudok mondani, hogy így tovább Katarinám! :) Várlak vissza!

Úristen..olyan régen volt már időm értékelést írni, hogy az valami hihetetlen, azt sem tudom, hogyan kezdjek bele..
Egy aranyos anime volt szerintem, de az az igazság, hogy számomra egy túl átlagos darab. A karakterek is nagyon egy kis egyszerűek voltak számomra, de úgy mindenbe beleillettek. Az opening be kell, hogy valljam, engem nagyon idegesített és az ending sem nyerte el annyira a tetszésemet.
Próbálnék valami érdemlegeset is írni, de sajnos most ez nagyon nem megy nekem.. Számomra csak egy egyszerű, cuki, de nem annyira különleges történet volt számomra!

Imádom a fiúhárem animéket, (sajnos) legyen az bármilyen bugyuta.
Itt viszont kaptunk történetet. Igen meglepő.
A fiúhárem animék borzasztó gyengénk lettek. Nincs nagyon történet, de igedesítő (életképtelen) a főszereplő lány. Stb.
De rá is térnék a lényegre: Ez az anime baromi jó!!!
Kedves Katarina végtelen vicces és jópofa. Ami pedig a fejében zajlik … Megnevetetett!
Az alfahímek pedig nem csak szépek, de más és más személyiséggel rendelkeznek.
Csak vitt magával a történet és vártam, mibe keverednek bele.

Saját véleményem szerintem mostanában a legjobb fiúhárem történet, amit még az ellenkező nemnek is szívesen ajánlanék megnézésre!