Unnamed Memory (Unnamed Memory 1.) (2024–2024) 76% 5★

Szerintem szuper kis anime. Máris nézem a következő évadot.
Boszorkány, varázslat és természetesen herceg… és sok-sok ármány.

Kedves @krlany , bevallom, a te értékelésed miatt néztem végig, de sajnos hatalmasat csalódtam benne. Talán úgy lehetne legjobban leírni az élményt, hogy kihagyott lehetőségek egész sorozata. Nem tudom, hogy a „low budget” vagy mifene hagyta rajt a nyomát, de minden téren borzalmasan „szűk vászonra” dolgozik.
A látványvilág annyira letisztult, hogy az már élettelenbe fordul, nagyon sok az állókép, a karakterek mozgását alig animálták Az is fájdalmasan feltűnő, hogy a tágas, olykor kifejezetten szépen megrajzolt terekből hiányzik a tömeg, mindig csak annyi emberalak van megrajzolva, ami a jelenethez minimálisan kell. A csúcs az volt, mikor egy csatajelenetben kb. 60 fős „seregek” esnek egymásnak – annyira béna, hogy már röhejes.
Ugyanez a baj a történetmeséléssel is, helyenként elég hézagos a sztori, mintha egy olyan adaptáció lenne (tán az is), ahol a könyvben benne van a háttér, csak a filmből már kimaradt, így nem értjük a világot, és hogy mi miért történik benne. A fapados látvánnyal együtt ez azt is eredményezi, hogy az összecsapásoknak nem igazán érződik a tétje, a főhőseink egy-két kivétellel minden problémát pöccre megoldanak, ha máshogy nem, hát bevetik a mágikus nehéztüzérséget.
Sajnos a cselekvő karaktereknek sincs igazán megragadható jelleme vagy motivációja, két kivétellel. Az egyik a herceg, akinek a rámenőssége nekem már inkább taszító, emellett elég idegesítő. (Ha már herceg: időnként egész hangulatos tud lenni az a giccsbe hajló ál-újkori divatkavalkád, amit összeraktak, kivéve a herceget, aki hétköznapi öltönyszerű viseletében abszolút kilóg az egészből, mintha a szomszédban forgatott iskolás dráma bishi főszereplője eltévesztette volna az ajtót.)
És akkor még nem beszéltem a „nagy fordulatról” a közepén, ami végképp kiverte a biztosítékot. Ugyanis az egyetlen szereplő, aki egész addig el tudta vinni a hátán az egészet, az okos, viccesen cinikus, beszólógatós kis azúr boszorkány, aki úgy jár túl az ellenfelei eszén, mintha csak diót törne, és ha ez se elég, hát belerobbantja őket a földbe. Önállóan cselekszik, ha kell, kockáztat, ahelyett, hogy tátaná a száját, és mindezek tetejébe még értelmezhető jellemfejlődést is képes produkálni. És pont ezt a figurát spoiler
Abban a reményben adok egy esélyt a második évadnak, hogy spoiler