Hétévi vágyakozás (1955) 71% 30★

Tulajdonképpen még ma is élvezhető vígjáték, nem annyira viccessége miatt, inkább az évek rárakta patina miatt, no meg persze MM gyönyörű. A filmet tulajdonképpen Ewell pofázza végig, zömében magában, adja a kapuzárási pánik jeleit.
Ez az a film, amiből a híres képek származnak, tudjátok, amikor a metró szellőzője felfújja MM szoknyáját. Igaz, a filmben sokkal kevesebb látszik, mint a fotókon.

Bájos film. Nincs nagy mondanivalója és annyira nem is vicces, mégis van valami benne. A csetlő-botló átlagember, Sherman, aki a képzeletében nagy nőcsábász. A gyönyörű, elérhetetlen lány, aki nem akar mást, mint lehűlni a forró New Yorkban. És a kísértés… Nagyon tetszett Marilyn monológja arról, milyen férfira vágynak a nők – éljen az antimacsó propaganda! És a kis meta is tetszett ("Talán Marilyn Monroe van a konyhában")!
Mem vagyok nagy Monroe szakértő, de meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy valaki ilyen jól játszon el buta szőke nőket, az nagyon nem lehet buta a valóságban…
Az ikonikus, metrós jelenetről meg csak annyit, hogy nagy csalódás. Marilyn – a képekkel ellentétben – a filmben egész alakosan nem látszik, amivel amúgy semmi gond, csak a képek alapján nem ezt vártam.

Mint a legtöbb Marilyn film, ez is annyira bájos, hogy mindig jó kedvem lesz tőle. Van bennük valami időtlen szépség és elegancia, az egész hangulat, a ruhák, a könnyed kis párbeszédek, az, ahogyan gesztikulálnak a szereplők… Nagyon nagyon szeretem.

Nagyon szeretem ezt a MM filmet, talán az egyik legjobb filmje :) mai fejjel is élvezhető vígjáték, meg úgy egészében olyan kis bájos. Tom Ewell kis beszélgetései saját magával igazán egyedivé teszik illetve ez adja nagyrészt a humorát is a sztorinak. Szerintem tökéletes ha az ember csak ki akar kapcsolódni, de közben szeretne jókat mosolyogni is. Kár, hogy már nem nagyon vannak hasonló filmek.

Ez volt az első Monroe film, amit láttam – ami biztos ciki, mert ugye legenda és mindenki oda van érte, stb. Nekem elegendő volt pár életrajzi filmet látni róla, olvasgatni és hát bocsánat, de ha mai környezetben élne, akkor azt mondhatnánk róla, hogy tipikus celeb. De túlléptem ezen a sztereotípián és nem mondom, hogy kedvencem lett, de most már (kicsit jobban) értem a körülötte lévő hajcihőt.
És bár ő volt a film fő attrakciója, mégis Tom Ewell lopta el a showt (jogosan meg is kapta érte a Golden Globe-ot). Szerintem fergetegesen hozta a tipikus fásult házasember figuráját, aki kifordul önmagából, amikor végre egy kis „szabadságot” kap. Szinte végig narrálta az egész filmet, ami csöppet idegesítő volt, hiszen be nem állt a szája. Örülök, hogy erre a szerepre nem valami tip-top jóvágású hollywoodi szépfiút raktak be (úgy látszik akkoriban még a fásult férfiemberek megformálását tényleg fásultnak tűnő férfiakra bízták). Olvastam pár kritikát a filmről és többen felhozták, hogy kár, hogy nem Jack Lemmonra bízták a szerepet. Ezt a véleményt egyáltalán nem tudom osztani, bármennyire is kedvelem Lemmont. Ő az a tipikus kedves fickó, aki másképpen vicces. Nem illett volna hozzá ez a karakter.
Maga a film egyébként nem kiemelkedő, de mégis más, mint a korabeli romantikus vígjátékok. Lehet, hogy csak én láttam bele a sok kifigurázást, pl. a híres Most és mindörökké tengerparti jelenetét. Fergeteges volt az a fetrengés, amit ott levágtak :-) Nem sokra fogok emlékezni a filmből, de ez biztos megmarad belőle.
(ja, és mivel régi film, természetesen 10 percet sem kellett rá várni és máris emlegették a magyarokat benne – oké, csak gulyás formájában, de ugye azok mi vagyunk)

Cuki történet, tetszettek Sherman képzelgései, ügyifogyisága :) Persze inkább az adta meg a báját, hogy régi film, de én élveztem. A vége kicsit hirtelen volt, de azért kerek a történet.

Jó kis vígjáték, teljesen élvezhető majd’ 70 évvel később is. Van benne pár idejétmúlt részlet, de én személy szerint jót nevettem Sherman karakterén és vad fantáziáján. Szegény Marilyn typecastingolva van, mint általában, ami nem ezért szomorú kissé, mert buta szőkét játszik, hanem mert kevés lehetősége volt megmutatni, milyen jó színésznő. Bár szerintem az is a tehetségéről tanúskodik, hogy kedveltem névtelen buta szőke karakterét. Összességében nem lett kedvencem a film, ám egyszer-kétszer mindenképpen megéri megnézni.