Kiemelt értékelések
Alig másfél hete a Frankofón Fesztivál keretében néztem meg Bertrand Coynault zongorakoncertjét, melynek „Óda a természethez” volt a címe (óriási élmény volt!), most máris itt van az általam mindig is kicsit hippis beütésűnek gondolt Grimaud és az ő saját természet-közeli projektje, a Woodland and beyond. A XXI. századi elvárásoknak megfelelően ez a koncert nagyon komoly multimédiás élményként teljesedik ki: a zongorista játszik, Mat Hennek albuma pedig kivetítőn elevenedik meg. A Woodland and beyond tulajdonképpen fákról szóló fotóportré sorozat, melynek darabjai egyébként a neten is megtekinthetőek, és Grimaud előadásával az előtérben talán bővebb, gazdagabb értelmet nyernek…
Apró szépséghibája a dolognak, hogy miközben fákat látunk, alapvetően egy „víz” tematikájú programot hallunk, ami ráadásul majdnem tételtől tételre megegyezik Grimaud egy évvel korábban megjelent (meglepetés:) Water című lemezével, még az ott hallható ambient átkötéseket is bejátsszák a koncert alatt – mondjuk az picit bizarr élménynek tetszik, amikor a művész ölbe ejtett kezekkel várja, hogy sorra kerüljön a saját zongoraestjén…
Valószínűleg egyébként ez lesz a komolyzenei koncertek jövője, a multimédiás prezentáció. Nincs ezzel semmi baj, havonta két-három alkalommal magam is végignézem, mennyire nehezére esik az embereknek egyetlen órányi zongorázást végigülni, arról nem beszélve, hányan tudnak ma beülni egy hifi mellé úgy, hogy nem csinálnak semmit, csak a zenére figyelnek akár egy-másfél órán át. Márpedig ha ez a komolyzene jövője, akkor Grimaud jó helyen tapogatózhat. A „vizes” repertoárja tele van nagyszerű pillanatokkal, Raveltől a Jeux d'eau, Liszttől a Les jeux d'eau à la Villa d'Este hangzik el, de akad itt Albéniz, meg Debussy Elsüllyedt katedrálisa, a felütésben még Berio is – ezekkel a darabokkal lehet kábítani, bevezetni a zongorazene világába, illetve szórakoztatni a már benne lévőket. Maga Grimaud száz százalékban alkalmas erre: szolid, de nagyon erőteljes kisugárzású nő, hatalmas, csillogó szemekkel, kicsit mint Audrey Tautou fénykorában. Az előadása szerethető és megállja a helyét, ugyanolyan helyénvaló a zongorázása, mint a műsor kísérleti, jövőbe mutató vetületei.
Ízléses, újszerű, szerethető és nagyon hangulatos előadás, Blu-Ray-en nézve egyenesen lenyűgöző lehet, de a Mezzón szerencsére el lehet csípni párszor a közeljövőben – mondjuk mindig éjszaka, pedig nem is éji, hanem vízi zene…
Hasonló filmek címkék alapján
