Silvesterkonzert Staatskapelle Dresden (2021) 90% 1★

A Madaras Gergely vezette belga újévi koncert után kedvem lett ennek az egész ünnepi hangverseny formátumnak egy másik, szintén nagyon friss, de ha lehet, még tetszetősebb indulóját is újráznom: a 2021-es drezdai szilveszteri koncert szintén covid-fellépés volt, ennek megfelelően az egész film hangulatát elszántan gyilkolja a közönség hiánya, a vékonyka, zenészektől zenészeknek érkező taps, és általában véve a csend, az eljátszott darabok között kongó üresség…

Mégis, a drezdai szilveszter igazán jól sikerült. Madarasékkal szemben előnyből indultak, a zenészek közötti távolságtartás itt nem volt szempont, illetve maszkot sem viselt senki. A színpadkép speciális volt, magát a zenekart egy kanyargózó kifutó választotta ketté, amin az énekesek közlekedtek, és elkülönítve még egy kis szalonbanda is felfért a színre: ők a weimari kétes, de pezsgő békeidők tánczenéjét játszották, amolyan kicsire hangszerelt operett/musical-slágeres, dixielandes, sajátosan németes zenét.
Az előadás hanganyaga zseniálisan került összeállításra, a Metropolis zenéjéből vett részletek után Saimir Pirgu és Hanna-Elisabeth Müller énekeltek shlagereket, nem kevés Lehárt példának okáért, majd őket szakították meg a szalonzenekar részei, középtájon pedig egy kihagyhatatlan(?) Kék rapszódia Igor Levittel. Bár kezd az ember könyökén kijönni, ez az előadás jól sikerült, fajsúlyosabban és decensebben hangzott, mint Madaraséknál. Levit ezután Müllert is kísérte egy dal erejéig, de működése ennyiben kimerült.
A klasszikus újévi repertoárból talán csak egy Strauss-darab került be, egyébként csupa ritkán, vagy egyes énekesek-karmesterek esetében sosem elővett művekkel dolgoztak, ám ezek egy szilveszter esti összeröffenés háttereként vagy éppen hogy ürügyeként csodálatosan hatnak – bizonyítják, hogy a századfordulós szórakoztató zene értéke nem veszett el, minden csupán az előadás minőségétől függ, az operett pedig nem az énekesek cigánykerekezésétől lesz izgalmas és érdekes…
A zenekar egyben volt, Thielemann a szokott módon szigorúan dirigálta végig az estet, de minden működött, tavaly másodjára átkoztam a Mezzót, hogy nem szúrták be ezt a koncertet a szilveszter esti műsorsávjukba.

Remek kis ünnepi koncert, némi magyar vonatkozással, rendhagyó repertoárral. Szerintem ezt az egész szilveszteri/újévi hangversenyzést valahogy így kéne csinálnia mindenkinek.