Khatia Buniatishvili – Recital: Ravel, Mussorgsky. Live at Salle Pleyel (2014) 70% 1★

Khatia Buniatishvili a kortárs zongoristák egyik első blikkre izgalmas, mindenkiből azonnali válasz-reakciót kiváltó figurája: le sem kell ütnie a billentyűt, már rágódhat mindenki egy kört azon, mennyire érvényesül esetében a „sex-sells” jelenség, és mennyire a valós művészeti teljesítmény. Avagy a másik oldalon, hogy miért, illetve mi jogon kéri számon bárki egy nőn fizikai adottságait, megjelenését, öltözködését egy olyan közegben, ahol ennek kellene lennie a legutolsó releváns szempontnak – ha egyáltalán. A magam részéről, egyrészt próbálok nem a látvány nagyon nyilvánvaló és magától adódó aspektusaival foglalkozni, másrészt főleg társaságban nem tudok legalább a jókedvért nem elsütni egy „ez már inkább négykezes” jellegű otromba poént. Tudom, nem ez a helyes magatartás, de megmondta Alfonzó is, emberek vagyunk…

Buniatishvili kapcsán egyébként nagy megfejtésekbe nem mernék bocsátkozni, nyilvánvalóan óriási tehetség, szépen szólnak a dolgok a kezei alatt, bár a Kiállítás képeinek kezdeti, már-már fülledtségbe hajló lágy andalgása és az utolsó tételek túltolt, zongoraaprító heavy metalja nem nagyon illett számomra össze. Átszellemültségét megint nem akarnám számonkérni, bár kétségkívül túlzásnak hat az előadás „színjátszós” része – igaz azonban, amíg a zene olyan amilyen, ezen tényleg nem szabad problémázni.
A koncertfelvétel célszerű és minimalista: a program két ráadással és három-négy visszatapsolással együtt hetven perc, vizuális díszítés, közjáték nincs, de még felirat sem a programpontokhoz. Ravel és Muszorgszkij párosítása kézenfekvő döntés szokott lenni, nem egy klasszikus LP-n is játsszák ezt a kettőst. Éppen a két mű önmagáért beszélő izgalma és szépsége okán egyébként bárkinek merném ajánlani ezt a felvételt, talán még jobban is, mint az elmúlt hónapokban értékelt legtöbb komolyzenei produkciókat.