Haver, haver (1981) 73% 36★

Lemmon és Matthau legendás párosának ez még csak a negyedik, anno meglepően kevésbé sikeres, ám mai szemmel nézve teljesen el- és befogadható mozija. Mondhatjuk, hogy az idő jót tett neki – magamat ismételve, ez egy régimódi, nagyon igényesen összerakott vígjáték (nem is csoda, hisz Billy Wilder rendezte), stabil, egyébként francia eredetű irodalmi háttérrel és eredetivel. El tudom képzelni, hogy a maga idejében keveset nyújtott az efféle mozikat heti rendszerességgel néző közönségnek, de a retrospektív értékelő jó ideje elvétve botlik már csak bele ilyen színvonalú alkotásokba, ez mindenképpen emeli a fényét.

A film eleinte a Lemmon-Matthau pároshoz nagyon is illő kamara-komédia ígéretével fogad minket, de végül alaposan kitágulnak a dimenziói – tekintve, hogy a gyenge pontok mintha össze is függenének ezzel, talán okosabb lett volna meghagyni a duót a szállodai szobák zárt tereiben. Klaus Kinski például nyilvánvalóan óriási, túlságosan is nagy kaliberű színész a szerepéhez, jól teljesít, nincs panaszunk a munkájára, de aki látta a keményvonalas filmes projektjeit, sejtheti, mennyire megvetette az egész produkciót. Ennek megfelelően egyébként ő volt a mozi egyik legnagyobb ellendrukkere a későbbiekben. Rajta kívül igazán nagy ajánlata nincs a filmnek, egy szereplő/karakter sem nyer nagyobb jelentőséget, nyilvánvalóan csak megágyaznak a két főhősnek. Talán Dana Elcarnak lehetett volna sansza kitörni, harmadik főszereplővé válni.
Lemmon tulajdonképpen elemében van, Matthau visszafogott, ám ezt a karaktere is megkívánja. A kettejük közti kémia természetszerűen működik, de maga a forgatókönyv túl sokat nem tesz ennek elmélyítése érdekében.
A sztori jó, a poénok is, hát még az ő prezentációjuk, de a feleség és a doktor beleerőltetése a cselekménybe bizony szétszabdalja a nagy egészet, kilóg a lóláb, de nekünk ez már csak a film vége után tűnik fel, amikor átgondoljuk, mit is láttunk. Talán tényleg jobb lett volna egy szigorúan két fős, zárt helyszíneken bonyolódó dráma-komédia, merítve akár a Frank Sinatra-féle Váratlanból is…

Mindent egybevetve korrekt régisulis vígjáték a Haver, haver. Lehetne jobb, ezt érezzük, de a műfaj kedvelőinek be fog jönni!

Elég különös témaválasztás és megvalósítás, de így is egy kiváló Lemmon-Matthau történet, a kettőstől megszokott élvezhető karakterjátékkal és kissé bizarr, fekete, de mégis kedves humorral.

Szórakoztató vígjáték, a szokásos felállásban. Lemon idegesíti Mattaut, aki ezért morcos. :)
Valamikor kiskoromban láthattam, mert a csattanóra emlékeztem, de semmi többre.

A Matthau-Lemmon páros frenetikus filmje. Ez a kedvencem az urak kooperációi közül. Természetesen ki kell emelni a jó forgatókönyvet is, ami az ugyancsak nagyszerű Billy Wilder nevéhez fűződik. A film végig fenn tartja a figyelmet és ontja az apróbb poénokat. A végső csavar pedig zseniális: spoiler

Nem lett a kedvenc Matthau-Lemmon – filmem, de rendkívül jól szórakoztam ebben a másfél órában. Hozza a megszokott és elvárt színvonalat.