Frank, az egykori zenész és öregedő özvegyember egy eladósodott lemezboltot vezet. Egyedül neveli a lányát, a félvér Samet, aki az egyetemre készül, és akivel néha zenélni szoktak. Amikor Frank felteszi a netre az egyik számukat, az váratlan sikert arat. A We're Not a Band névre keresztelt duó… [tovább]
Hangosan dobogó szívek (2018) 27★
angol
Képek 4
Szereposztás
| Nick Offerman | Frank Fisher |
|---|---|
| Kiersey Clemons | Sam Fisher |
| Ted Danson | Dave |
| Toni Collette | Leslie |
| Sasha Lane | Rose |
| Blythe Danner | Marianne Fisher |
| Quincy Dunn-Baker | Ryan |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Burn Later Productions
Houston King Productions
Park Pictures
Kedvencelte 6
Várólistára tette 52
Kiemelt értékelések
christine
Abszolút másra számítottam. A kivitelezéssel nem volt akkora gond, bár Frank eleinte az agyamra ment. A végét lezáratlannak érzem, az LMBTQ szál sincs rendesen kidolgozva. Félig késznek érzem ezt a filmet, ami jól indult, teljesnek tűnt, de mégsem.
eNNBeus
Újranézés, mert kedvenc. Ez a film egy mini csoda, az apukát imádom úgy ahogy van, ő a film sava borsa, mindent visz. Aki egy kis érzelmi töltésre vágyik vágjon bele …
csokidani
Szeretem film.
Instant kedvenc lett. Nem lehet nem szeretni és mosolyogni a filmmel együtt.
A fazon mekkora arc volt már benne :)
Jók a zenék.
Mindenét szeretem.
Sonnenschein
Ismét egy olyan film, amely akár bárki hétköznapjainak egy szakasza is lehetne. Látszólag tök átlagos apa-lánya élethelyzetek jelennek meg előttünk kellemes zenével körítve, a múlt jelenre is kiható vágyaival. Meglátásom szerint egy igen erős útkeresés szakaszait, belső vívódásait tették láthatóvá számunkra az alkotók a két főszereplő karakterével, játékával, a mellékszereplők szintén finom játékával.
Nagyon egyben van nekem ez a film, bár nem elsőre fogott meg.
Esélyes, hogy a néző személyisége, aktuális lelkiállapota és/vagy élethelyzete függvényében több rétegű mondanivaló is kiolvasható, … vagy épp nem.
A film egésze olyan számomra, mintha a főszereplők (apa és lánya) egy darabig csendesen, de kisebb egyedi hullámokat verő, hol egyik, hol másik parthoz csapódva folydogáló életfolyama a zene révén egyszer csak összekapcsolódik soha addig nem volt erősségű érzelmi kötelékké, majd a közös lehetőség, remény opciója égisze alatt kitisztuló egyéni vágyak révén lenyugodva, hullámmentesen tudna továbbhaladni: közösen és egyénileg is.
Mintha csak azt a mindenkiben munkáló, de csak jóval kevesebbek által kiaknázható, kiaknázott erőforrást állította volna a film központjába a rendező, amit egy kvázi belső hang, megérzés jelent és a döntéseinkben szerepet játszanak.
