A serdülőkor sosem könnyű, de ha zsidó vagy a hatvanas évek Amerikájában és még el is költöztök, neked annyi!
Hallo, Isten? Én vagyok az Margaret! (2023) 87★
106' · amerikai · dráma, vígjáték, családi 12
Szereplők
Kedvencelte 5
Várólistára tette 111
Kiemelt értékelések
Aranyos, cuki film, ahogy Margaret felnő, vagy legalábbis ízelítőt kap belőle milyen érzés a nagyok útján járni. Családi kapcsolatok, vallás, barátság, szerelem, minden terítékre kerül, igaz mindezt egy kamaszodó 12 éves szemén keresztül nézzük végig. Igazából ha nem tudnám, hogy könyvadaptáció azt mondanám, hogy végre egy jópofa, kreatív film a gyerekkorról. Nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, de kifejezetten jól sikerült a film.
A korszak coming out of age lányregénye. Az első menstruációról és a vallás kereséséről. Ha megerőltetném magam, biztos frappánsan össze tudnám kötni a kettőt. Korrektul felmondott lecke, nem kíván több lenni, mint amit felvállalt.
Aranyos kis film volt, de nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy igazából felesleges volt elkészíteni. Ezeregy hasonló felnövéstörténetet láttunk már, és azokhoz ez nem adott igazából semmi újat. Kicsit a Brooklynra emlékeztetett olyan szempontból, hogy itt sem voltak nagy konfliktusok, semmi egetrengető nem történt a szereplőinkkel, sőt, egészen irigyelnivaló életet éltek nagyrészt. A legnagyobb dráma igazából az anyuka életében történt.
A főszereplő kislány teljesen átlagos, kicsit személyiségtelen. Csapódik ide-oda, se nem túl népszerű, se nem az, aki kilóg a tömegből vagy akit csúfolnak, teljesen szürke. Egy pár hónapot követünk az életéből, a legnagyobb megrázkódtatás az az életében, hogy a családja elköltözik, és új iskolába kell járnia. A szülei jó házasságban élnek, szeretik, figyelnek rá, Rachel McAdams karaktere az igazi álomanyuka, a nagymama (Kathy Bates) ugyan sok tekintetben idegesítő és kotnyeleskedő, de az meg inkább a szülők problémája, az unokáját ő is imádja. Margaret relatív hamar talál barátokat, akik kapcsán meg azt az életszakaszt követhetjük végig, amin a kislányok átmennek a tizenéveik elején: kistinikori romantikus álmodozások, az iskola legmenőbb fiúja iránti rajongás, az érettebb kortársaik irigylése, az első menstruációt övező izgatott várakozás. Aranyos, de egyáltalán nem egyedi, ezt megkapjuk szinte minden kistini felnövéstörténetben a sztori mellé. Itt meg sztori, az sajnos nincs mellé.
Nem tudom, igazából ki a célközönsége ennek a filmnek. A mai gyerekeknek ez unalmas, nem fognak sokat mondani nekik az 55 évvel ezelőtti hasonló korú gyerekek problémái. A felnőtteknek meg maximum aranyosan nosztalgikus, de nem egy maradandó élmény, esetleg az anyuka hozzáállása, nevelési módszerei azok, amik figyelemre méltóak a filmben.
Szerk.: Amúgy a főszereplő kislány nagyon hasonlít Melanie Lynskey-re, és utánanézve láttam, hogy nem csak szerintem, már játszottak anya-lánya párost :)
Már régóta kíváncsi voltam erre a filmre. Reels videóban láttam belőle jeleneteket, érdekelt, mi lesz belőle. (Csalódtam már korábban, nem azt kaptam, amit a részletek alapján vártam. De most nem kellett.) Igazán kedves kis film, ugyanakkor furcsa volt látni, hogy manapság mennyivel másabbak a lányok, mint akkor. Egészében véve tetszett. :)
Egyszerűen imádtam. Sokszor meg fogom még nézni.
Pontosan ilyen anyuka szeretnék lenni, mint Rachel McAdams karaktere. ♥
Kettős érzéseim vannak a film után.
Egyrészről tetszett, hogy annyi van megmutatva és megmagyarázva a filmben, mint amit egy 12 éves felfog a világból..
Másrészt pont ez nem tetszett. Megnéztem, és nem jutottam sehova. Anyuka határhúzása, a festése? Ezekkel mi történt? Semmi nem lett rendesen kifejtve, megmagyarázva.
Ismételten egy történet, ami megmutatja hogy az emberek képtelenek még családon belül is kommunikálni egymással, ezzel mekkora terhet rónak főképp a gyerekekre, de a család egészére is.
Jesszus emberek, beszéljetek már!
Aki szereti az amerikai giccset, annak be fog jönni. Olyan érzés volt végignézni, mintha egy sziruppal, tejszínhabbal és meggylekvárral leöntött, porcukorral megszórt palacsintából kellett volna 3 adagot megennem. Számomra hihetetlen, hogy azok után, hogy az amerikai kertvárosi idillt évtizedek óta számtalan könyvben, filmben, sorozatban leplezték le (Amerikai szépség, Simpson család, John Updike könyvek) 2023-ban még mindig képes valaki előállni egy ilyen giccsparádéval.
Népszerű idézetek
Kedves Mr. Benedict!
Azt tanultam meg a vallásról, hogy összevesznek miatta. Hogy minden vallás ugyanazt tanítja: ha imádkozunk istenhez, meghallgat minket, és segít és mindent jobbá tesz. De én imádkoztam és imádkoztam, és minden csak rosszabb lett. Már semmit sem tudok, de szerintem. . . talán az az igazság, hogy nincs senki odafent. Senki sem figyel ránk. Nincs más, csak. . . én.