A történet a japán megszállás idején játszódik a Hashima szigeten, ahonnét 400 kényszermunkára odahurcolt ember tesz kísérletet a szökésre.
Lee Kang Ok karmester volt egy fővárosi szállodában, és a lányával együtt akart Japánba szökni, de mindketten a szigeten kötöttek ki rabként. A… [tovább]
| Hwang Jung Min | Lee Kang Ok |
|---|---|
| So Ji Sub | Choi Chil Seong |
| Song Joong Ki | Park Moo Yeong |
| Lee Jung Hyun | Mal Nyeon |
| Kim Soo Ahn | So Hee |
| Jeon Bae Soo | Ma |
| Jung Suk Yong | Moon |
Ahogy Hana is írta ez moziban széles vásznon tuti, hogy ütős és megrázó film lehetett. Így monitoron is rettentően látványos volt. Robbantások, harci jelenetek teljesen rendben voltak, vér is volt elég, volt pár megrázó jelenet is. Színészi játékokkal sem volt gond, inkább a karaktergenerálásokkal lehetett az apró probléma. Mivel több főszereplő volt , igazából egyik karakter sem tudott kibontakozni. So Ji Sub által alakított Seongnak nagyon drukkoltam:P Számomra ő itt sokkal jobban kidolgozott volt, mint Joong Ki karaktere, de ez adódhat abból is, hogy Moo Yeong katona volt és pont:) Azért aki nekikezd arra készüljön, hogy nagy a „lemorzsolódás” a karakterek között, mint minden háborús filmnél:(
Hosszú alkotás, de végig leköti a figyelmet. A helyszín elképesztő, nagyon szeretném egyszer élőben is látni. A sztori elborzasztó, de hát már megszokhattuk, hogy az ember a legaljasabb élőlény a földön.
Az ázsiai filmeknél mindig van egyfajta félelmem, hajlamosak -európai szemmel nézve – túljátszani a szerepeket, de ez most olyan kis mértékben volt jelen, hogy nem is volt tényező szerencsére. Erős, jó film. Igazi dráma.
Viszonylag rég láttam ilyen nagyívű történetet feldolgozó opuszt, és megint rájöttem, hogy szeretem az ilyen filmeket is: sokszereplős, hősös-háborús-megszökős-önfeláldozós történet, megrázó, megható, halvány mosolyra fakasztó jelenetekkel. Karakterek… nos, igen, ez nem egy kamaradráma, sok (fő)szereplő van, és ehhez mérten vannak (mérsékelten) kidolgozva a jellemek, nekem nem volt hiányérzetem ezzel kapcsolatban. Ha a hasonló háborús filmeket vesszük alapul, mondjuk A nagy szökésben, vagy akár a Kelly hőseiben sem kapunk sokkal cizelláltabb képet a szereplőkről.
Természetesen így is megszerettem – megutáltam egyes szereplőket, szurkoltam nagyon. Az operatőri munka rendben volt és a rendezés is – amikor a legvégén a kislány belenéz a kamerába, sok gondolat és talán még több érzelem átfut az emberen – nem írom le ezeket, mindenki tapasztalja meg magának – szóval nagyon egyértelmű rendezői fogás, és igen hatásos.
Összességében nekem nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen jellegű filmeket, és/vagy akit érdekel a második világháborúnak egy számunkra talán kevésbé ismert vetülete.
