Gongjooeui namja (2011–2011) 94% 14★

Nagyon szép és tartalmas sorozat volt. Bár az igazat megvallva, egyes pontjain nem volt az ok-okozati összefüggés túl hitelesen megoldva, valamint a lezárással is volt némi problémám. Szépnek szép, de messze van a valóság sivár vidékétől.
A szereplők közül az egykori főnemesből hercegnővé avanzsált Se Ryung az első részekben nagyon gyerekes volt. Már-már idegesítően naiv, hiszékeny és elvakultan szerelmes, ami miatt még több fájdalmat okoz magának és környezetének, kiváltképp szerelmének (lásd: a kisded játékuk a Hercegnővel, ami az egész konfliktus fontos kiindulópontjává válik). A sorozat előrehaladtával a személyisége változáson esik át. Az őt ért viszontagságok következtében megfontoltabb lesz, kevésbé lobbanékony, sokkal szeretetreméltóbb, idővel pedig a hisztizései teljesen megszűnnek. Éretlen kislányból felnőtt nő lesz. Döntései érthetőek, a karakter pedig szimpatikussá válik.
Férfi főhősünket, Kim Seung Yoo-t először gondtalan, kicsit hebehurgya fickóként mutatják be, akinek sajátságos fogalma van a női szív rejtelmeiről. Nagyon szereti családját, unokahúgáért pedig rajong. Nem is csoda, hogy azzá válik, ami lesz a sorozat közepére. Kegyelmet nem ismerő gyilkossá. Csak egy valaki iránt van irgalommal és az a szerelme, akit megpróbál gyűlölni, hiszen annak apja ölette meg a családját. Idővel kiderül számára is, hogy nem mindenkit, de a lényegen nem változtat. A bosszúnak él és fájdalmát csak a gyilkosságok tudják ideig-óráig csillapítani. Végül mégis eljut a pontra, amikor rájön, ezzel nem fog megoldani semmit. Ezt követi a felismerés, hogy szüksége van arra a nőre, aki lecsillapítja és szereti. Egy ugyancsak mély karakterfejlődésen esik át.
A sorozatban megtalálható a kötelező vicces segítők figurája, a gonosz apuka, ki bárkit eltesz az útból, ha úgy érzi, hogy veszélyben a frissen „kivívott” rangja. A szerelmi háromszög másik tagjáról sem feledkezhetek meg. Shin Myun végtelenül idegtépő jelenléte a legtöbb esetben nagyon kihúzta a gyufát nálam. Ez a „nem tudom mi tévő legyek, de azért próbáljunk meg a legtöbb embernek ártani” mentalitása elérte, hogy ne túl kedves megjegyzésekkel bombázzam, amint felbukkant a képernyőn. Egyszerűen egy megszállott és emiatt romlott ember.
A zenei aláfestések és betétek nagyon szépek voltak, a látvány letisztult, de pazar. Az akciójelenetek jól koreografáltak, a színészi játékok meggyőzőek. Ugyan a legfőbb téma a szeretet mindent legyőz és ehhez hasonló társai, azonban nem csak a szerelem napos oldalát mutatja be a sorozat. Ott viszont láthatjuk, hogy van, ami fontosabb még ennél is, az pedig a becsület és az elvek. Ezt jól szemléltette a Kyung Hye hercegnő és Kim Jong Seo közötti kapcsolat. Egy nagyon tartalmas és gyönyörű szál volt az övéké, amiből sajnos nem kaphattunk eleget.

spoiler
A színészek kivétel nélkül nagyon tetszettek, a sztori történelmi tényeket követ, romantikus szállal színezve az eseményeket.
Sokáig tíz csillagot akartam adni, aztán egy ponton azt éreztem, hogy ugyanazokat a köröket futjuk, és többször volt „ne már, már megint ez van” érzésem. A zene jó volt, a történelmi események meg úgy alakultak, ahogy, és szerencsére ezeket nem változtatta meg a forgatókönyvíró (amennyire utánaolvastam)… mindig kisebb sokkhatással konstatálom, hogy a valóságban milyen történetek tudnak születni; egy uralkodó trónra kerülése mindig enyhén szólva eseménydús téma, szóval aki belevág a sorozatba, unatkozni biztosan nem fog. (A végén meg jól átverik szegény nézőt egy váratlan fordulattal, mikor már megnyugodott, mert azt hitte tudja, hogy mi lesz a vége. Nem az lett).

Ha valaki ért a konfliktusteremtéshez, akkor azok a sorozat szerzői :D