Goemon (2009) 70% 4★

Történelmet csak nyomokban tartalmaz. Nagyon nyomokban. Mármint, modern zenére rövid kimonóban táncolósan nyomokban. De ha az ember elengedi ezt a tényt, és nem keres mást, mint egy klassz kis fantasy kalandfilmet erősen Robin Hood hangulattal, akkor nagyon kellemes kis szórakozás.
Ishikawa Goemon mondjuk már eleve a japán Robin Hood – az ő kultúrájukban ez a figura vált híressé arról, hogy „gazdagoktól lopott és szegényeknek adta”, csak éppen ő inkább magányos harcos, a hagyomány szerint neki nem voltak követői. Rátett a dologra egy lapáttal, hogy nindzsa volt, hogy nagyon látványos és nagyon brutális módon végezték ki, és kész volt egy tipikus mitológiai hős. Eguchi Yosukének pedig eszméletlenül jól áll ez a szerep. Azután, hogy az arca mennyire összenőtt számomra Saitóéval (és az ő cinikus, keserű stílusával) ennek a figurának a lazasága, a vagánysága egészen szokatlannak tűnt, viszont látszik, hogy a színész élvezte a szerepet, akár éppen csajozott a karakter, akár balhéba keveredett, akár a sokkal drámaibb pillanatai következtek.
Azért az eredeti történetet még Robin Hoodosabbra vesszük. Goemon kap egy múltbeli szálat Oda Nobunagával (Richárd király), akinek a nindzsája volt, mielőtt csellel meg nem gyilkolják. Lesz egy szerelmi szála Nobunaga unokahúgával Chachával (Marian), aki éppenséggel Toyotomi Hideyoshinál (Nottingham bírája) tartózkodik, aki minden áron feleségül akarja venni. Ráadásul még kap egy népes csapatot is, Sarutobi Sasukével, egy megmentett kisfiúval, a régi barátjával/riválisával Kirigakure Saizou-val, akikkel végső soron együtt szállnak szembe a zsarnoksággal.
És persze japán az egész. Vagyis sok benne a vér. A halál. A múlandóság, a dráma, a beteljesületlen szerelem… soroljam még? A japánok rendesen allergiásak arra, hogy a szereplőgárda több, mint harminc százaléka túléljen egy filmet. Néhol nekem már kicsit sok is volt a brutalitás (nagyon nem szeretem, ha gyerekeknek esik baja, és így a Fate/Zero után most már egy kicsit elegem is van a dologból), de ennek ellenére nem tagadhatom, élveztem a filmet, amíg néztem, végig lekötött.
A CGI néhol nagyon ronda, de vannak helyszínek és hátterek, például a város és a palota, amiket viszont imádtam, a kosztümök pedig abszolút gyönyörűek.
Kinek ajánlom? Aki már kicsit ismerkedett a japán filmgyártással, kedveli a jószívű tolvaj karaktereket, és nyitott egy igencsak sötét és véres mesefilmre.