Donten ni Warau (2018) 60% 4★

Ez megint egy olyan film, ami tökéletes lenne, ha nem láttam volna előtte az animét és a színdarabot, habár utóbbiból is kihagytak szereplőket és jeleneteket, azért egy bizonyos benne maradt, ami ebből az adaptációból nagyon hiányzott.
Jók a szereplők, jó a történet, látványosak a harcjelenetek, a zene is tetszett, és igazából minden, de mégis hiányérzetet hagy maga után.
Nem most láttam az animét, de még emlékszem, hogy Tenka ott sokkal bolondabb, sokkal többet nevet, több a vicces jelenet vele. Itt inkább komolyabb és sokkal felelősségteljesebb képet kapunk róla, ami persze nem baj, hiszen szerettem ezt a Tenka-t is, de mégis más volt így az egész film hangulata. Ráadásul a legdrámaibb jelenetét ki is hagyták, és egy teljesen új irányba, mondhatni kiszámítható irányba vitték a történetet.
Soramaru nekem átlagos tininek tűnt itt, sőt még kicsit hisztisnek is, aki csak a bátyját akarja túlszárnyalni. Chutaro pedig, nagyon cuki, de csak úgy volt. Sok szerepet nem kapott.
Shirasu is lehetett volna kicsit jobb. A belső harcát jobban is ábrázolhatták volna, ettől független engem meghatott a végén. Tenka mellett ő volt a kedvencem.
A Yamainu-ból Sosei-t tudom kiemelni csak, mert a többiek elég jelentéktelenek voltak, de Sosei egy erős karakter volt bár picit kizökkentett a babapofija :D A színész nagyon jól játszotta a szerepét.
Viszont még a hiányosságainak ellenére is én élveztem a filmet, tetszett, még könnyeket is csalt a szemembe a végén. Még ha adaptációnak nem is jó, ha csak egy filmként tekintek rá teljesen korrektnek tartom. Biztos meg fogom még nézni valamikor.

Nem tudom. Nagyon vacilláltam a hat és a hét csillag között, mert nézve ezt a filmet annyira lebegett a szemem előtt a „mi lett volna, ha”, hogy az egyszerre rontotta és szépítette az élményt.
A Donten ni Warau tipikusan az az anime, ami nem hagy mély nyomot az emberben, de nagyon szerethető. Megnézi, élvezi, mint egy jó mesét, és elfelejti, csak az érzések maradnak utána. Nekem az egyik első animém volt, de a cselekményére alig emlékszem, csak a karakterei, az üzenete, a hangulata maradt meg nagyon erősen.
Úgyhogy mikor kijöttek a trailerek, csillogott a szemem. Első ránézésre összeraktak egy lényegében tökéletes castot. Mindenki hasonlított az animés karakterére, a jelmezek, a látvány igényes, korhű, a trailer maga epikusnak tűnt. Nagyon lelkes voltam, pláne, mert a Donten ni Waraunak nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy jól lehessen adaptálni.
És nem tudom, hol csúszott félre az egész, de valahogy megtörtént. Tenka nem elég idióta, nem érezni, hogy ez a srác tényleg mindent humorral old meg, komolyabb, felelősségteljesebb testvérnek láttatják, mint amilyen. Nincsenek benne az olyan megcsúszásai, mint hogy mocsokul le tud részegedni, amikor nem tud kezelni egy helyzetet, helyette egy forrásban meditál. Ez szép és jó, de ha a karakter túl tökéletes, akkor nem üt akkorát az üzenet sem. spoiler
Soramaru és Chutaro megint tök jók lennének, de Soramaru esetén nem látjuk, hogy azért tényleg vagány és erős fiú, aki képes talpon maradni egy harcban, és nagyon nagy felelősséget elcipelni, csak Tenka jobb nála. Itt egyszerűen pattogó, gyenge tininek tűnik, aki a sors áldozata. Chutaro aranyos, sőt, a testvérek közül talán ő az, akit hosszú távon legjobban eltaláltak, de nincs tere, nem tud humorforrás lenni, így igazából csak a kisfiú lesz, akit meg kell védeni. Viszont, amire nem számítottam, hogy ez az adaptáció nagyon felértékelte a szememben Abeno Souseit, mert szerintem messze ő tette bele a legtöbb energiát a játékba, és őt segítette legjobban a forgatókönyv is. Látványos harcjelenetei voltak, az első pillanattól az utolsóig érződött a köteléke Tenkával, amennyire semmilyennek hatott a korábbi feldolgozásokban Shirasu, vagy a főhősök mellett, annyira vitte a vállán a jeleneteit ebben. Shirasu megint csak, nagyon jó casting, nagyon jellegtelen szerep. Borzalmasan sajnáltam a színészt, mert az eredeti anime alapján ez egy jutalomjáték lenne, itt pedig teljesen követhetetlenek a motivációk.
Botan és Nishiki, és az ő szálaik teljesen kimaradtak, pedig elég lényegesek lennének, és nagyon sokat hozzáadnak a történet mesés jellegéhez is… egyszerűen csak nem áll össze egésszé, és ezért nagyon kár. Nem rossz film, de sokkal jobb lehetett volna.

Az animét nem ismerem, de a film olyan semmilyen volt. Pedig remek színészeket válogattak össze, de a történet mégis összecsapott lett. Kellett volna még neki legalább egy fél, vagy háromnegyed óra, hogy az egész jobban kibontakozhasson.
Mondjuk nem is titkolják, hogy manga-adaptációról van szó, ami nem baj. De nekem az egész olyan műnek érződik, holott alapvetően nagyon szeretem a live-actionöket. De ez nem jött be. A felétől sajnos kiszámítható volt, bár már előtte is sejtettem, ki lehet Orochimaru, szóval akkora meglepetés nem ért. A vége meg szerintem egyszerűen csapnivaló volt.

Ööö… nem tudom, mennyi csillagot adnék, ha nem láttam volna az animét, de így, hogy láttam, és nagyon tetszett, azt kell mondjam, a film a halvány nyomába sem ér. Nagyon fontos karaktereket és eseményeket hagytak ki, és a sorozat édes-bús hangulata sem jött át semmilyen szinten. Szerettem a sorozat humorát, amit itt szintén nem találtam meg, szóval hiába voltam nagyon kíváncsi erre a filmre, csalódást okozott.
Inkább az animét nézzétek, az nagyon jó.