Geunamja Ohsoo (2018–2018) 66% 8★

Néha annyira megtetszik egy-egy plakát, hogy tök mindegy, miről szól, kedvem támad megnézni és nem hagy a gondolat, amíg bele nem kukkantok. Ez a plakát valami elképesztően szép, de semmi köze a történethez. Eleganciát és bájt sugároz a kép, misztikummal, és valami erős vonzalommal a fa előtt ülő páros között. De nemmm.
Guilty pleasure kategória volt az elejétől kezdve, már az első résznél hat csillagot akartam adni, de szimpatikusak lettek a szereplők, és nem volt egész éjszakás egy rész, mint a mai koreai sorik esetében, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha rossz is, legalább rövid(ebb). Aztán, izé, szóval 24 óra alatt ledaráltam. Mondom, guilty pleasure, don't judge.
Pozitívum, hogy ha nem is a legeredetibb a sztori, de van benne fantázia. Férfiágon öröklődő famágia. És a srác bátyja nagyon vicces volt. Nagyon lökött, de jókat lehetett rajta nevetni. Meg a cicák is édesek. Jó, meg a főszereplőpáros is egy ideig, úgy a 11. részig, utána szinte minden érdeklődésemet elveszítettem, pedig még a hülyeségeket is lenyeltem.
Negatívum(ok).
– Az első részben nem törik ripityára a porcelán csésze, amit a csaj hátradob a földre a kávézóban. És vagy kétszer visszapörgetik az epizódok során azt a jelenetet. De ami a legértelmetlenebb, az nem is ez, spoiler.
– Lee Jong Hyunt nem ismerem annyira, eddig egy sorozatban láttam, de abban sem volt nagy hatással rám, viszont itt voltak jó pillanatai. Nem azt mondom, hogy mindegyik, néhány jelenet elég gyenge, de az tény, hogy rettenetesen aranyos volt, amikor Yoo Rira mosolygott. (Ez mondjuk egy kicsit a forgatókönyv számlájára írható, mert alig tudtak építkezni a karakterek.)
– Yoo Ri nekem eleinte szimpatikus volt, együtt tudok érezni az ilyen nehéz életű szereplőkkel, de amikor többedjére gyámoltalan hercegnőként viselkedett, az agyamra kezdett menni. Nem díjaztam, hogy mintha akaratlanul is, de rángatta a srácokat, ezek meg mint az agyatlan dinkák, követték és veszekedtek rajta. Azt meg annyira könnyen fogadta, amikor a srác bevallja neki, hogy titokban mágikus gázt „csepegtet” a vendégek kávéjába. Elnézést, pollent.
– A sl szokás szerint tökéletes, megértő, mindent megbocsát és tanárként milyen jól keres, de szintén a szkript hibája, hogy csak akkor van jelen, amikor szükség van rá. Megígéri, hogy a lány után megy a kórházba, csak elmegy a kocsijáért, addig a Yoo Ri fogjon egy taxit. De nem megy utána. Miért nem? Nyilván, mert egy romantikus jelenet kell és a first lead a szőke herceg. De a valódi okát nem tudjuk meg. A mellékszereplők szintén csak úgy vannak, kár értük.
– Yoo Ri húga egy hisztis tinédzser, értemértem, hormonok, meg mittudomén, de olyan bután viselkedik néha, hogy ihaj, sok volt a képtelen karakterekből.
– Itt van ez a marha jó plot a fával és a pollennel, de azt sem tudjuk meg, hogy melyik auraszín mit jelent, a piros és a fekete dominál csak. Mi az eredete ennek az egésznek? Mi alapján jelenik meg a testükön a tetoválás, miért pont ott? A fáról készült felvételek el vannak kapkodva, nincs eléggé kihangsúlyozva, hogy ez egy hiperszuper különleges fa. Nagyon jó ellenpélda erre a Hotel del Luna!
– A négyes fogat aranyos, de a jó alapötlethez képest jelentéktelenek, viszont így, hogy az előbbivel nem foglalkoznak eléggé, a két páros szórakoztató. Főleg Big Bro.
– És a vége. Az első néhány rész jó, vitt magával a hangulat, noha érződik rajta a színvonal, mégis ahogy felépítik Yoo Ri és Oh Soo kapcsolatát, nem rossz. Megjön a kémia út közben. Aztán spoiler, és megint ott tartunk, mint sok dráma esetén, hogy nem tudják rendesen kezelni spoiler. Hogy mire vártam? Hát biztosan nem egy kávéra, nem így. Nagy csalódás a vége. Még annál is rosszabb, mint amiket eddig láttam. Nagyon nagy kár érte, pedig a plakát olyan gyönyörű…
Ez jutott eszembe róla: Love for a Thousand More (2016–2016).

Aranyos, humoros, könnyed romantikus szösszenet, a végén kis drámával és egy véggel ami nekem nem feküdt… az én fantasy énem nehezen viseli a logikátlan „mert csak” magyarázatokat… ettől függetlenül maga a sorozat kisebb hullám völggyel , de rendben volt :) nézette magát, de ez a vég…
Karakterek és színészek rendben voltak, az elején a nagypapát nem csíptem, utálom az olyan embereket, akik érzelmekkel zsarolnak másokat, de aztán szerethető lett az öreg is,ahogy a sztori haladt előre :)
Kinek? estékre, mikor csak úgy bambulnál magad elé és valami kis romantikus szösszenetre vágysz túl sok bonyodalom nélkül.

Jó kis mese varázslattal, szerelemmel, sámánnal… van benne dráma, akció meg egy jó adag humor. Az elején kicsit nehézkesen indult a dolog, meg volt néhány jelenet, amikor gondolatban a fejemet fogtam, de aztán belendül, és néhány rész után belefeledkeztem a történetbe. Szeretem az ilyen mágikus realista világot, és a vége is tetszett, bár tartottam tőle, hogy hogy fogják lezárni. Ez így jó volt, lehet rajta gondolkozni.
A hősnő nem tetszett annyira, de Lee Jong Hyun jó volt, és a bátyját játszó Heo Jung Min is, a fő humorforrás.

Szeretem azokat a sorozatokat, melyekben a CNBLUE tagjai játszanak. Tehetségesek, sokoldalúak és szép a mosolyuk;) … nem mellékesen mestereik a hangszereiknek, ami nálam nem hátrány… Mondjuk ebben nagy sajnálatomra nem volt semmi zenemuzsika, csak épp másfél percre leakasztotta a szögről a gitárt barátunk, hogy imponáljon a csajnak, pedig de hallgattam volna…
A dorama nem volt rossz, a humorát csíptem, bár kicsit hullámzott, és a vége felé volt némi melodráma, amiért annyira nem rajongok, de a befejezést szépen megoldották.