A film az amerikai polgárháború meghatározó csatáját (1863) ábrázolja a két szemben álló fél jelentős személyiségeinek szemszögéből, illetve az ő egyéni sorsukkal összefüggésben, látványos csatajelenetekkel. Film az amerikai történelem tapasztalt vezetőiről, a háborúról, szenvedélyről és… [tovább]
Gettysburg (1993) 9★
Szereposztás
Gyártó
TriStar Television
Esparza
Katz Productions
New Line Cinema
Turner Pictures
Kedvencelte 2
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Nagyon tetszett, főleg azért, mert olyan igazinak tűnt. Nem volt hatásvadász, nem volt tele „véres” jelenetekkel, nem a meghökkentés volt a célja, mégis átérezhető volt a történet, együttéreztem a szereplőkkel és még a haditervet is sikerült követnem. Sosem tudtam eldönteni, hogy a szürkéknek vagy a kékeknek szurkol a rendező (vagy szurkolok én), és ezt a film nagy pozitívumának látom!
Ez volt az első amerikai polgárháborús filmem és nem csalódtam. Rosszat mondani egyáltalán nem tudok róla. Egyedül a játékideje az, ami hatalmas, de közbeiktatott szünetekkel azért kibírható. 1993-as filmhez képest nagyon izgalmas és szépen megrendezett. Mondjuk nem mostanában fogom újra megnézni és kedvencem sem lett, ennek ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem.
Igazán grandiózus és epikus egy film volt. Két részletben kellett megnéznem.
Tetszett, hogy úgy volt nacionalista, hogy egyik oldal mellé sem állt és megmutatta melyik fél hogyan állt egy azon történéshez és következményekhez. Daniels-nek jól állt a kitartó ezredes karaktere, látszott hogy önmagához mérten beletett mindent. Talán nem hiába vélte pár kritikus, hogy járna neki az Oscar. Sokszor bugyuta karaktereket játszott, de itt harcoltam volna mellette. Azok a több hullámos folyamatos déli támadások a második napon igazán idegőrlőek lehettek és nem semmi lehetett ott harcolni. Elliott-nak is volt egy vérbeli amerikai kisugárzása.
A másik oldalon a Berenger-Sheen páros vitte a prímet. Lee tábornok kudarcai ellenére is olyasféle vezér volt, aki mellett nagy dicsőség lehetett harcolni még a nagy kudarcok ellenére is.
Az Armistead-Hancock kapcsolat igazán szomorú volt és meg is könnyeztem.
Egyedül a zenével volt bajom, ami túlontúl giccses volt már, így sokszor vettem észre, hogy ami képben kb. elég, azt pont a zene pofozza át és hempergeti meg a giccsben és heroizmusban. Tényleg többször elhúztam a számat, mikor felcsendült ugyanaz a taktus, és éri el a számomra negatív hatását.
Azért megnézném mai technikával és egy tehetséges rendező 200 millás büdzséjével, hogy vajon hogyan hozna ki mást ebből a történetből.