Folklór (Folklór 1.) (2018–2018) 68% 8★

Fú. Én alapvetően nem vagyok oda azokért a horrorokért, amiben agyatlanul legyilkolják egymást a szereplők, de a mitológiai szál miatt gondoltam, adok neki egy esélyt. És szerencsémre sokkal több volt, mint egy „agyatlan mészárlás”. Igazából különböző hiedelmeket mutat be bosszúálló és/vagy nyughatatlan szellemekről. A dél-koreai szellemekkel való házasságkötést ismertem korábbról, viszont a többi történetről olvasnom kellett bővebben, és roppant érdekesnek találtam. Ugyanakkor le is hangolt időnként, nem egy sétagalopp, vannak benne érzékenyebben érintő szálak, ráadásul az epizódvégek sem nyugtatják meg az embert, sőt, inkább feldobják a labdát a továbbgondolásra. Nem volt ez rossz, mint ahogy többeknél olvastam, talán, ha értjük mögötte a babonát, akkor jobban üt.

Sokkal tobbet iger mint amit ad, minden resz nagyon erosen indul, aztan valahogy elfogy a lendulet. De az is lehet hogy pont ennyit akar mutatni, nem ismerem annyira ezt a kulturalis kozeget hogy ezt megiteljem, de annak keves volt amit en vartam.

Szerettem volna szeretni, de nem sikerult. Vartam reszrol-reszre hatha valamelyik elvisz vagy utos lesz. Nos ez egyik resznel sem kovetkezett be. Ha mar azsia, valami misztikusra, rejtelyesre, feszitore vagytam/gondoltam. Ehelyett amator modon filmezett, gyengen eljatszott, legtobbszor se fule se farka sztorikat kaptam gyengus kontosben.
Egyszer sem ijedtem meg vagy feszengtem, semmi nem erintett meg hat reszen keresztul.
Nekem ez nagy csalodas lett.

Az ázsiai kultúra mindig is érdekelt, szembejött velem ez a sorozat, hát miért ne tennék vele egy próbát. Szerencsére egy nagyon érdekes, mély és sokszínű sorozatot kaptam. A rémisztgetés az igazán jól sikerült, mert még ha az epizódok nem is tűnnek első látásra látványosnak, addig a szörnyek nagyon is léteznek, sőt néha a szörnyeteget saját magunkban kell keresni. Néhol eléggé elvontra sikeredett, de ez is azt bizonyítja, hogy nem kell véres öldökléseket bemutatni, hogy igazán féljen, izguljon, rettegjen a néző. A thai epizód mindenképp kiemelkedik, nemcsak a történetében, hanem a látványvilágában is. Ázsia rajongóknak mindenképp ajánlott! Sajnálom, hogy csak hat rész, mert lehetne szinte minden országból mutatni valamit, remélem jön majd folytatás is.

Azt mindenképp le kell szögeznem, hogy az alapkoncepció zseniális.
Az ázsiai színészekről eddig gyűjtött tapasztalataim alapján egész jó a felhozatal ebben a szériában.
Mindegyik sztori nagyon erősen indul – a japános részben pl. az első 20 percben a főhős NEM SZÓLAL MEG, és zene és effekthangok is alig vannak, iszonyatos belső feszültséget generál ez a hangulat, de aztán egy elég B kategórás véget kap a dolog. Az is jó dolog, hogy mindegyik toposz ténylegesen egy olyan ázsiai lényt/mítikus jelenséget mutat be, amiről még az életben nem hallottam még, szóval kulturálódik is közben az ember. Több részre is igaz, hogy már maga az, ahogy a főszereplők élik a mindennapjaikat, európai szemmel maga a horror, iszonyatos nyomor/kosz/kiszolgáltatottság…stb.
Sajnos teljességében nézve mégsem egy katartikus élmény: bár az ajánlója azt ígéri, hogy mindegyik rész bemutatja az adott országnak egy egy társadalmi/szociális problémáját, a 6 részből 2 az, amire azt tudom mondani, hogy kapargatja a felszínét valami ilyesminek. A legbosszantóbb egyébként hogy mindegyikben van egy baromi rosszul animált, kifejezetten ócska és gagyi hatást keltő CGI lény, amit nem akartam látni, jobb lett volna nélküle.
Összességében érdekes, de sajnos számomra csak egyszer nézős élmény volt.