Az angol romantikus költő, John Keats életéről szóló film, a Fényes csillag már befejeződött, de a néző nem mozdul. Végignézi a stáblistát, csak azért, hogy közben a főszereplő, Ben Whishaw előadásában meghallgathassa a halhatatlan remekművet, az Óda a csalogányhoz című verset, és azon kapja… [tovább]
Fényes csillag (2009) 40★
Képek 15
Szereplők
Gyártó
Pathé Renn Productions
Screen Australia
BBC Films
UK Film Council
Kedvencelte 11
Várólistára tette 109
Kiemelt értékelések
Szép kis szerelmes történet. John Keats és Fanny Brawne története olyan volt mint egy kellemes tavaszi idő és a meleg nyár ám érkezik a borús ősz.
Itt teljes mértékben az érzelmeken volt a hangsúly és nem vitték túlzásba. Főleg, hogy egy költő szerelmi életéről volt szó, nem tették lángoló érzelmektől fütött kavalkáddá ahol csak a sírás és a kiablás lett volna végig.
spoiler Komor volt a vége és tényleg átlehetett élni hogy a való életben is így érezhettek.
A BBC-s filmek nyugodt, higgadtsága jellemezte a filmet. A 19. század nem rohanó életmódja miatt, lassú cselekményvezetésű, s mivel egy költő életrajzi filmje, ezért nem hiányozhat a szenvedés, a vágyakozás, majd a halál.
Szimpatikus volt a két főszereplő, viszont Mr. Brown személye nagyon idegesítő volt, utálatos, gerinctelen figura – igazából nem jöttem rá ki is volt ő valójában – mit keresett John Keats mellett. „Barátok” lettek volna?
Mindenesetre gyönyörű szerelmi történet, ezek után „muszáj” lesz a verseit olvasnom.
Van egy jelenet, amikor a lány nézi a havazást, majd az ablak elé lép, csak a sziluettje látszik… szép. Kéne ebből lapozgatós könyvet csinálni, sok-sok képpel a filmből és a valóságból, a költő verseivel.Képeskönyv. Mint A róka és a gyerek.
Érdekes, hogy a költő egészségügyi állapotát végig meg lehetett figyelni a kravátliáról.
Népszerű idézetek
Csaknem azt kívánom, bár volnánk pillangók, akik három nyári napot élnek! Három nap veled több élvezettel tudna megtölteni, mint amennyit ötven év valaha is tartogathat.
Te tanítottál meg a szerelemre. Sosem mondtad, hogy csak a gazdagoké, és hogy csak egy gyűszűnyi jár.
Egy verset az érzelmeken keresztül kell megérteni. Ha alámerülünk egy tóban, akkor sem akarunk mindjárt a partra úszni, hanem ott maradunk, és kiélvezzük a víz adta lehetőségeket. A tavat sem lehet teljesen megérteni.