Talán nem méltatlan, hogy ezt a Horatius-idézetet (Exegi monumentum aere perennius – Ércnél maradandóbb emléket alkottam) választottuk emlékfilmünk címéül, hiszen a Másfélmillió lépés Magyarországon… nem múló népszerűsége és értékeinek tartóssága ebben a változó világban joggal hasonlítható a… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Bazil
„Nincs vége ennek a filmnek…, nincs vége.”
Ez a mondat ennek a filmnek a végén hangzik el, és természetesen a Másfélmillióról szól.
Mert annak a filmnek tényleg nincs vége…
Velünk együtt él, öregszik. Akit egyszer elkapott a varázsa, ahogy megszólal az Indulj el egy úton, ahogy forog a kerék, ahogy Sinkó narrál azon a kellemes hangján, ahogy jönnek sorban a szakértők az aktuális látnivalókkal kapcsolatban, és ahogy megismerjük az ott élőket, akik elmondják nekünk az életüket, bemutatják régi mesterségüket, beengednek az otthonaikba…
Ez a film méltó megemlékezés az Alkotóról. Szép sorban bemutatja a sorozat résztvevőit, különösen megkapó, amikor látod az akkori és a mai énjüket. A munkatársakat, a velük együtt túrázókat, az egykori Lászlós-diákokat, ahová Rockenbauer is járt.* A tablóképet a gimnázium folyosóján.
Váltogatva az akkori és a mai képeket, bemutatva az akkori és a ma rendelkezésre álló technikát és felszerelést, képeket az egykori forgatókönyvből, szemléltetve Rockenbauer precizitását. Az emlékfát, az utókor spontán tisztelgését. A sorozat nyomán született alkotásokat, filmeket, könyveket.
Nagyszerű film, csodás képekkel, megkapó találkozásokkal, hidegrázós jelenetekkel, régi emlékekkel.
A titkot kutatja, a csodát keresi. De hát a titok és a csoda Rockenbauer volt maga. Sajnos már régóta nincs közöttünk.
Rajongásom határtalan. Jártam a sírjánál is, a zengővárkonyi szelídgesztenyésben.
* És ahová kicsit később én is jártam.
