A nemzet aranyai (2023) 95% 55★

Minden pillanata hidegrázós.

Mit is írhatnék? Nem szeretem a sportokat. Azonban gyerekként ez még más volt, és ők voltak nekem a csupa nagybetűs VÍZILABDÁSOK! Gyerekfejjel nekem már ők voltak az örök csapat. Ezért is néztem meg, és ezért a kettősségért sem tudom, hogy mit írhatnék. Gyerekként nem fogtam fel, hogy 1-1 meccsnek mi a szerepe, jelentősége. Nem is igazán láttam a meccseket. Viszont tudtam a neveket… Most pedig felfogtam a jelentéseket.
Nem voltak verhetetlenek, azonban az olimpiákra mindig fel tudták magukat, mai divatos szóval, stenkelni. Olimpiák után viszont kicsit leeresztettek, majd újra felszívták magukat. Kellettek a vérfrissítések, kellettek a vereségek, és kellettek ők mindannyian Kemény Dénes (és Benedek Tibor) vezetése alatt.
Kifejezetten tetszett, hogy külföldi volt vízilabdások is nyilatkoztak, és nem csak a magunk oldaláról próbált a film rávilágítani a csapat sikerére. Tetszett, hogy néha elérzékenyültek, viccelődtek… Ők egy család voltak, és valahol most is egy család, akik, bár szétszéledtek, de a közös évek összetartják őket még a mai napig.

Egy hátránya, hogy elég hosszú a játékidő, de az időszak is amit felölel. Bár két részletben néztem meg, ez nem vett el egyáltalán az élményből. Örülök annak, hogy nemcsak egy nézőpontból mutatják meg az átélt eseményeket (saját szemszög), hanem az ellenfél csapatok közül is megszólalnak a részvevők, így kicsit árnyaltabb képet kaphatunk. Mindig arra jutok, hogy hiába tehetséges a sportoló, attól függetlenül óriási jelentősége van a mentális felkészültségnek is. Ezt a nyomást, ami ilyen nagy téthelyzet esetén fennáll, azt másképp nem lehet elviselni. A vízilabdások pedig igazi csapatként játszottak és küzdöttek. Öröm volt nézni a játékukat, akár ebben a dokumentumfilmben, akár a tévében. Méltó emléket állít Benedek Tibornak is.

Csak nézd meg!