Eoneu Nal Woori Jib Hyungwaneuro Myeolmangyi Deuleowadda (2021–2021) 82% 47★

Őszintén szólva nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. De a többiek értékeléséből okulva nem voltak nagy elvárásaim. Gondolkodtam azon, hogy meg sem nézem, de Lee Soo Hyuknak és In Guknak egy drámában nehéz nemet mondani, főleg ha Kang Tae Oh is benne van. A plotban sok potenciál volt. Kár, hogy nem igazán fókuszáltak rá, és külön kár az spoiler, ami gyakorlatilag fárasztó önismétlés volt. Ha az nem lett volna benne, talán nem untam volna el magam rajta. Mindenesetre a mellékpáros (sokszög) cuki volt spoiler, In Guk engem teljesen megvett, de a female lead kissé az idegeimre ment benne. A sztori egy kis odafigyeléssel nagyon jó lett volna, így csak átlagos lett.

Btw nem is tudtam, hogy itt már játszott együtt a Minamdang ügyvéd urával. Igaz neki csak egy kis szerepe volt itt. És csak néztem, hogy a female lead öccse milyen ismerős, erre csak most esett le, hogy Dawon játszotta.

Ez a dráma talán az idei év legnagyobb csalódása volt számomra. Már tavaly óta nagyon vártam ezt a drámát mivel a fülszöveg már akkor is megkapott de sajnos nagyot kellett csalódnom benne. Az első pár rész még nagyon jó volt de utána egyre és egyre rosszabb lett és úgy éreztem, hogy abszolút semmiről sem szól már. A karakterek felejthetők voltak és a sztoriban sem volt semmi extra. Az egyedüli pozitívumok a színészek, a kémia a két főszereplő között és az OST voltak.

Nagyon-nagyon szerettem nézni, de a végére sajnos tényleg kicsit elfáradt, ellaposodott :S
Imádtam, ahogy Doom „Tak Dong Kyung”-ot kiált, de mintha az ő karaktere teljesen beszürkült volna a sorozat előrehaladtával.. (Azért In Guk persze übercuki volt :)))
spoiler

Naaaaagyon imádtam Cha Joo Ik-ot! Ez a szerep rettenetesen jól állt Soo Hyuk-nak ❤ spoiler
Aranyosak voltak a mellékszereplők is – nagyon megszerettem Seon Kyung-ot, a nagynénit, Young Prince-t :D és még Kevin-t is XDDD Imádtam, hogy olyan összetartóak ❤

Az utolsó pár rész kicsit meh, de nagyon örülök, hogy megnéztem :))

A Lájkolváva együtt ez volt a második olyan dorámám, amiben nagyon csalódtam. Direkt nem olvastam véleményeket, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak. Most már bánom. Annyira unalmas volt…Az első két rész nagyon tetszett, azt hittem a következő részek izgalmak lesznek, de egyre csak lejjebb és lejjebb ment. Pedig nagyon megkedveltem Lee Soo Hyukot a Bameul Geotneun Sunbi-be, de itt még ez sem tudott megvigasztalni.
Viszont (mint ahogy többieknél is láttam) az OST mindent vitt :) Megszerettem <3

Izgalmas fantasynek indult, ami átment egy kicsit jobb, mint közepes love-triangle romance-be, és végül egy gyenge, tipikus 120 részes, hétvégi családi sitcomként végezte. Hatalmas kár érte, ennyi jó színésszel, meg a frappáns alapötlettel, annyival több mindent lehetett volna kihozni belőle.
Vagy az is jobb lett volna, ha besűrítik 12 vagy sokkal inkább 8 részbe az egészet.
Nem tudom ki írta a párbeszédeket, de szegénnyel beszélgetnék egyet, hogy legyen fogalma arról milyen egy tartalmas szóváltás. „ez és ez lesz” "de nem, az már nem úgy van" (jó reggelt kb 2 órája) „ jajj tényleg igazad van, akkor nem”
„mit csinálsz?” "lezuhanyoztam." „az jó.” "aha. most megyek lefekszem aludni. te mit csinálsz?" „semmit.” "ez mit jelent?" „nem csináltam sok mindent” túl hosszú és erős a hajam így nem fogom kitépni de AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
Az OSTok vitték a prímet ez tény, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy 16x60 percre lekössön. Megkockáztatom, és nagyon fájó szívvel írom, hogy valószínűleg ez az eddigi leggyengébb romantikus dorama, amit láttam. (A 60 percesek közül, szinte biztos). Túlzottan imádom Ingukot, de esküszöm lehet inkább 6-ost érdemelne.

Rövid leszek: az egészet nézve nagy csalódás volt. :/ A dráma egyik felének semmi súllya nem volt, a főpáros történetét nagyon gyengének éreztem és a végére már szinte teljesen eluntam őket…
Csak a háromszög miatt volt élvezhető, mert ők legalább fenn tudták tartani az érdeklődésem.

(Eredetileg kísértést éreztem, hogy említsem Soo Hyuk-ot és áradozzak róla, de inkább visszafogtam magam. XD
De… Ő volt a legjobb benne! ^_^)

Hát.. sokak tetszését nem fogom most elnyerni.. :DD
Az utóbbi időben bármelyik social media oldalon voltam fent, konkrétan agyon dicsérték és imádták ezt a sorozatot. Sajnos én most ezzel nem tudtam azonosulni..
Néha kerestem a logikát, de nem találtam.. máskor meg azon kaptam magam, hogy csöppet sem érdekelnek a főszereplőink.
Viszont a főpárunkat nem érintő szerelmi háromszög viszont már annál jobban érdekelt…
Fo-gal-mam se volt róla, hogy tulajdonképpen most melyiküknek is kellene szurkolni, még csak tippelni se mertem, hogy melyikük fog győztesen kikerülni ebből az egészből. Aztán letettem a voksom Cha Joo Ik mellett lesz ami lesz alapon, spoiler IMÁDTAM a krapekot és minden egyes megnyilvánulását!! ♥
Néhol kicsikartam magamból egy-két könnycseppet ahol megkívánta a helyzet, de most ezek a dolgok sem hatottak meg annyira, mint amennyire általában szoktak. :'DD
No és ez a zöld haj.. Mindig azt hittem a szemem káprázik, vagy csak a fények miatt képzelgek. Furi volt, nem tudtam megszokni.
spoiler
Ezt a sorozatot egyszer is bőven elég volt megnézni, viszont plusz pont, hogy emiatt a sorozat miatt újra elkezdtem képregényeket olvasni. All day all night , megállíthatatlan vagyoook.

Na végre eljutottam az értékelésig… Összességében nekem tetszett, viszont bőven elég lett volna pár résszel kevesebb. Az utolsó pár rész már csak kínlódás volt. Az elején még nagyon jó volt, aztán a végén mintha már nem szólt volna semmiről… A kémia viszont nagyon jól működött főszereplő párosunknál! :) Ezzel szemben Ji Na őrlődése a 2 pasi között a végére már kezdett eléggé unalmassá válni… Az OST számait is egytől egyig imádtam!

Az itteni értékeléseket nézve lehet én egy teljesen más sorit néztem, de nekem tetszett. Imádtam a fő párost és nagyon szurkoltam nekik és nagyon örültem a végének is. Bár abban van igazság, hogy a szerelmi háromszög elviszi kicsit a sorit néha, de őket is imádtam. Viszont a legnagyobb kedvencem a csaj öccse volt. A karakter és a színészi játék is nagyon ott volt. Mondjuk a szereposztás már ott megnyerte minden figyelmem, amikor megtudtuk, hogy ők játszanak majd benne, és lehet ezért kicsit elfogult vagyok. Mindenesetre nekem jót tett, hogy munka után fáradtan hazaérve meg tudtam nézni 1-1 részt, sőt szinte alig bírtam kivárni a részeket.

Olvasd el a teljes véleményt itt: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2022/10/doom-at-y…

Ugye, milyen jól hangzik a fülszöveg? Engem is az tévesztetett meg. A sorozat már nem ilyen jó, sajnos. Ezzel most egy kicsit szembeköptem magam egyébként, mert az első 8 rész nekem kifejezetten tetszett. Sőt, konkrétan nem volt olyan rész, amin ne bőgtem volna, de gyanítom, ennek több köze volt a labilis lelkiállapotomhoz, mint a sorozathoz, szóval ezt ne vegyük figyelembe.

Engem ez jókor talált meg, abban az állapotban, amikor nem érdekelt, min sírok, csak sírjak, ennek a kívánságomnak pedig maradéktalanul eleget tett. Szépek voltak a zenék na, nagyon hatásosak. A párbeszédek untig ismételt klisék, de pontosan azokat a dolgokat mondták, amik általában megsiratják az embereket, és most sikerült engem is csőbe húzniuk.

Mielőtt elmondom, mi tetszett benne, felsorolom, mi nem tetszett, csakhogy a végén ez egy pozitív hangú poszt lehessen, mert minden negatívum ellenére ez most nekem tényleg bejött.

01: Nem volt cselekmény. Nálam általában már itt kifullad a sorozat. Nem igazán tudnám összefoglalni nektek, mi történt, dramaturgia sehol, gyakran részeken keresztül állt a cselekmény, ugyanazokat a köröket róttuk, és még ismétlések is voltak.

02: A fantasy része nem lett kibontva. Mint általában a fantasy doramáknál. Az a baj, hogy a koreaiak a fantasztikus elemeket körítésnek használják csak, és nem építenek rá cselekményt. Például, ha nem az jelentette volna a cselekményt, hogy Tak Dong-Kyung agydaganatos, hanem az, hogy Myul-Mang a Pusztítás, nagy P-vel, és mondjuk sorra tünteti el azokat a dolgokat, amiket Dong-Kyung szeret, vagy akiket szeret, vagy a Teremtés szembeszáll vele, vagy egy ponton már nem is lesz szükség Pusztításra, mert az emberek elpusztítják magukat segítség nélkül is, na az izgalmas lett volna. De mi az izgalmas egy haldoklóban? Semmi. Csak sírunk, de arra 16 rész borzalmasan sok. Az alapkoncepcióban rengeteg potenciál lett volna, és nem kell, hogy egy fantasyt kerítsenek köré, lehet akár misztikus-romantikus is, de egy jól felépített, részletes, karakteres világgal, amiben a misztikus elemnek nem annyi a funkciója, hogy, a főszereplő alátámasztott indokkal kaphassa el a házról lefelé zuhanó lányt (ő a Pusztítás, szuper ereje van, képes ilyenekre, fogadd el…). Csak ugye ehhez ismerni kellene a fantasy és misztikus zsánerek (és fogalmak…) közti különbséget, a dramaturgia, világépítés és karakterfejlődés fogalmakat, és alkalmazni is tudni kellene őket.

03: Karaktervisszafejlődés. Az első 8 részben Myul-Mang habár nem volt menő, mert a koreai sorik tipikus seggfeje volt, akit csak a mentálisan és lelkileg sérült lányok tartanak menőnek, de legalább volt személyisége. Bunkó volt, ellenséges, gyűlölte az embereket (többé-kevésbé helytálló indokokból), és el akarta pusztítani a világot (szintén többé-kevésbé helytáll indokból). Távolságtartó volt, hideg, öncélú és számító. Voltak gondolatai, céljai. Kitűnt a tömegből. Tak Dong-Kyung erős karakternek indult. Megtudta, hogy haldoklik, és teljesen érthető módon haragudott az egész világra, és egy gyenge pillanatában azt kívánta, bár elpusztíthatná. (Ez a reakciója egyébként tetszett, nagyon valóságos volt.) A munkahelyén megállta a helyét, habár nem nagyon szerette, feltalálta magát, és voltak elmés és vicces pillanatai. Ezek nem túl összetett személyiség jellemek, de egy k-drámától ennél többet nem érdemes várni. Ehhez képest a történet végére mindketten visszafejlődtek. Myul-Mang egy szerelmetes nyálgép lett, Dong-Kyung pedig egy hisztis liba. Myul-Mang elfelejtette, hogy utálja az embereket, elfelejtette, hogy önzőek és hamisak, és hirtelen szeretni kezdte őket – csak mert szerette Dong-Kyunt is, és valahogy a kettő egybeolvadt. Pedig ez is jó cselekményszál lehetett volna. Egy főszereplő, aki olyannak látja az embereket, amilyenek valójában, és ezért nem szereti őket. Teljesen jogos reakció volt ez Myul-Mang részéről, de egy ponton elfelejtette ezt. Dong-Kyung pedig annyit kesergett, hogy nem akarja elveszíteni Myul-Mangot, mégsem tett érte semmit, nem ellenkezett valami hitelesen, mikor Myul-Mang feláldozta magát érte, csak elsírta neki, hogy mennyire fog hiányozni, és hogy nem tud majd nélküle élni. Pedig valójában Dong-Kyung jobban akart élni, mint amennyire Myul-Mangot szerette, és ez rendben van. Önző, de rendben van. Ez egy teljesen természetes emberi reakció, és jó cselekményt lehetett volna építeni rá. Ha szépen kibontják ezt az érzelmet, Dong-Kyung nem tűnt volna egy sekélyes fruskának.

04: Az emberek. Akiket az Istenség nagyon szeretett, Myul-Mang pedig megvetett, majd megszeretett. Sok szó esett az emberekről. Az Istenség szépen nevelgette őket, Myul-Mang szépen pusztította őket. Sok minden történt az „emberek” miatt. De az emberek nem szerepeltek ebben a sorozatban. Azt mondani, hogy „Isten szereti az embereket. Isten megbocsát nekik. Isten már nem haragszik rájuk.” az egy nagy hazugság, amit az emberek találtak ki, hogy jobban érezzék magukat, és igazolva érezzék a bűneiket. Ha belemegyünk ennek a teóriájába, én nem hiszem, hogy rajtunk sok szeretni való van egy Isten részéről, aki egyszer már megpróbált elpusztítani minket. Inkább csak feladott minket és hátat fordított nekünk. És erre is nagyon jó cselekményt lehetett volna építeni! De ne kanyarodjunk el ennyire, mert elég lett volna az is, ha csak néha megmutatják, mit szeret az Istenség ennyire az emberekben (és mit gyűlöl Myul-Mang, mert azt is keveset láttuk). Nagyon szép kontrasztot lehetett volna itt bemutatni. De az Istenségnek egyáltalán nem voltak interakciói az emberekkel, egyedül Dong-Kyunggal, aki úgy tűnik, egyszemélyben alkotta a sorozatban az emberiséget – ami nekem kevés volt. Ha már olyan nagy szavakkal dobálózunk, mint az emberiség szeretete, védelme és nevelése/öntözése (virág/kert metafora, ami a sorozatban tűnt fel), akkor elvárom, hogy lássam is okát ennek a szeretetnek, és ne csak a képembe vágják, hogy ez van, fogadd el. Hiányzott a mutasd, ne mondd! rész.

Most, hogy kifüstölögtem magam, lássuk, mit szerettem!

01: A kapcsolatok a szereplők között. El se hittem volna, ha nem látom a saját szememmel, de itt mindenki képes volt érett felnőtt módjára kommunikálni az érzelmeit, Myul-Mang pedig teljesen hitelesen fedezte fel majd pedig kommunikálta őket. Olyan természetes, olyan hiteles, olyan valóságos, olyan szívmelengető volt! Számomra ez volt a sori fénypontja, mert annyira nem ehhez szoktam Koreától, hogy ennyivel sikerült megvennie. Érdekes módon itt sikerült úgy konfliktusokat behozni a párosok életébe, hogy a megoldás közben az írók nem süllyesztették őket az alsós kisiskolások szintjére. (…) A vélemény folytatódik itt: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2022/10/doom-at-y…