Életem szerelme (1997) 75% 13★

A történet írója, John Cassavetes rendezte volna a filmet a ’80-as években, de halála miatt már nem tudta elkezdeni. Később fia, Nick Cassavetes lett a rendező, aki megtartotta Sean Penn-t a főszerepben, ahogy édesapja eredetileg tervezte.
A film első fele csak annyiban emlékeztet John Cassavetes történeteire, hogy a főszereplők távolról sem szimpatikusak, félőrült, józan ésszel messziről elkerülendő nők és férfiak. Idegesítőek, meggondolatlanok, szenvedélyes és faragatlan izgágák, verekedős piás arcok, akik lepra helyeken laknak, és az USA-ban „white trash” néven is ismertek. Robin Wright és Travolta nagyot játszik, de Sean Penn túltesz rajtuk. Karaktere kicsit emlékeztet Moskowitz-ra Cassavetes egy korábbi filmjéből.
Az egyszerű gettómesének induló történet második fele sokkal érdekesebb, miután Penn kijön a diliházból, és egy mindenki számára túl bonyolult helyzet áll elő. Valamennyit tompított rajta az intézetben töltött idő, kissé tudatosabbá tette, míg ex-felesége nem lett értékesebb, a stabil családi életben sem nőtt fel az anyasághoz. Valahol életszerűtlen, hogy tíz év alatt egyszer sem látogatta meg exférjét a vigyorgóban, nem is írt neki, de mégis otthagyja miatta három gyermekét, új férjét és a szép házat, amikor Penn kiszabadul. Ezzel együtt is, a vége nem elég erős, többet vártam, ahogy a derekától egyre érdekesebbé válik a film. Kíváncsi vagyok, jobban tetszett volna-e, ha nem tudom hogy a nagy Cassavetes írta.